17/03/2026
A magasan funkcionáló autizmus gyakran csak azt jelenti, hogy csendben küzd a gyerek.
Ez is ugyanolyan nehéz, talán nehezebb.
Mert amikor egy gyerek "magasan funkcionál", a világ azt feltételezi, hogy jól van.
Okos.
Tud beszélni.
Képes szemkontaktust teremteni.
Lehet, hogy még a tanulmányi szempontból is jól teljesít.
Szóval az emberek azt mondják: "Látod? Jól van. ”
De amit nem látsz, az az erőfeszítés, amibe mindez kerül számára.
Nem látod, hogy minden másodpercben történik nála a mentális torna.
Szociális jelek dekódolása, verbális megfelelés, szemkontaktus magára kényszerítése, megpróbálni "normálisan" viselkedni. ”
Egy egész napos maszkolás után nem látod a kimerültséget.
Nem látod, ahogy összetartja magát az iskolában...hogy aztán otthon szétessen, ahol biztonságban van.
És ez az a rész, ami összetöri egy szülő szívét.
Mert a néma küzdelmet könnyű nem észrevenni.
Lehet, hogy a tanárok nem veszik észre.
A barátok talán nem értik meg.
A család azt mondhatja: "Nekem úgy tűnik, hogy jól van. ”
De az ,,úgy tűnik, hogy jól van" és a valóban jól van, az nem ugyanaz.
A jól működő nem jelenti azt, hogy alacsony szükségletű.
Ez nem jelenti azt, hogy nincs szüksége támogatásra.
Ez nem jelenti azt, hogy nincs túlterhelve.
Néha csak azt jelenti, hogy megtanulta, hogyan kell elrejteni mindezt.
És amikor egy gyerek megtanulja elrejteni a küzdelmét ahelyett, hogy támogatást kapna hozzá, az nehéz.
Ezért számít az érdekképviselet.
Mert a csendes gyerekek...
az "okos, de érzékeny" gyerekek...
az "érdekes, de tehetséges" gyerekek...
Nekik is jár a támogatás.
Nem akkor, amikor már teljesen kiégnek.
Nem akkor, amikor a szorongás átveszi az uralmat.
Nem akkor, amikor elkezdik azt hinni, hogy "túl sok" vagy "nem elég". ”
Most. Ma. Mindig.
Mert a néma küzdelem még mindig küzdelem.
És ezeknek a gyerekeknek szükségük van valakire, aki látja azt, amit a világ nem. 🤍
(Forrás: Facebook)
