Salzburgi Magyar Minikönyvtár

Nagyon nagyon megszívlelendő gondolatok, ötletek. Olvassunk! Szebb lesz a világ! Becsszó!

Húsz gyors gondolat arról, hogyan neveljünk olvasó embereket:
Bezzeg a mi időnkben mindenki olvasott, de a mi időnkben nem volt mindig a kezünk ügyében képernyő, és nem állt gombnyomásra rendelkezésére a világ minden tudása meg szórakoztató baromsága, sorozatokból se volt végtelen mennyiségű azonnal elérhető, és a szerelmünk se akarta, hogy percenkét csetüzenetekben erősítsük meg érzelmeinket.
Ma is sokan olvasnak, és mindig is lesznek olvasó emberek, a szavakra épülő történetmesélés túl régen jelen van az emberi civilizációban ahhoz, hogy csak úgy véget érjen, de szülőként és emberként nekünk is van felelősségünk abban, hogy olvasó embereket neveljünk magunkból, egymásból, a gyerekeinkből.
Erről írtam itt pár gyors, vázlatszerű gondolatot.
1. Mutassunk példát, olvassunk magunk is, vegyük erre rá a párunkat is, beszéljük meg az olvasmányainkat egymással, lássák a gyerekek, hogy olvasunk. (Arról is írtam, hogy magunkat hogyan tudjuk rávenni az olvasásra, majd beszúrom a hozzászólásokba.)
2. Olvassunk fel rendszeresen a gyerekeinknek, esténként, vagy bármikor (emlékszem, a Tenkes kapitányát épp a chicagói reptéren fejeztük be sorban állás közben). Az esti felolvasások életünk legintimebb pillanatai, érdemes egy-két könyvnyi felolvasást felvenni, ezek az idők ugyanis gyorsan elmúlnak, öregedő apai (anyai) szívünknek jót tesz majd, ha belehallgatunk abba, hogy szuszogtak, kérdeztek, arra is rácsodálkozhatunk majd, ha eljön az idő, hogy milyen fiatal is volt a saját hangunk tíz évvel ezelőtt. (Szabadon mesélni is csodálatos, szépen lehet váltogatni az olvasással, amikor kicsi voltam, édesanyám mindig a váradi Stern palotában átélt kalandjairól mesélt nekem, én Harapó nevű óriás varázsbüféjéről meséltem éveken át a fiaimnak.)
3. Olvassunk fel a párunkkal is gyakran egymásnak is, ha nem is egész regényeket (bár ez nagyon jó házasságterápia) akkor legalább verseket.
4. Tegyük a hangoskönyveket minél előbb az életünk részeivé (én meselemezeken nőttem fel, több százszor hallgattam meg a Hungaroton klasszikus lemezeit, Schwajda György Óz, a nagy varázsló adaptációja volt – fent van a Spotifyon! -a kedvencem és imádtam a rádióban leadott folytatásos regényeket) – gyerekeim kiskorukban kaptak úgynevezett mesegépet – hangosan hallgatható mp3. játszó volt ez, rámásoltam a lemezeket, maguk dönthették el, mit és hányszor hallgatnak meg. Csodálatos színészek olvasnak csodálatos hangoskönyveket, csodálatosan, felnőttként is roppant élvezet egyik-másik. Nálunk A Tom Sawyer és a Családom és egyéb állatfajták volt a két legnagyobb kedvenc, de azt is nagyon vicces volt visszahallani, hogy Rudolf Péter hangsúlyaival idézik egymásnak Csukás Istvánt. (A tizenötéves kapitány és a Tamás bátya kunyhója rádiójáték változata is hatalmas kedvenc volt.)
5. Autózáskor is hallgassunk közösen hangoskönyveket, hosszú utakon elmaradhatatlan Rejtő, Hasek, Harbal, Kosztolányi, remek szórakozás, kétszer is végighallgattuk a Szent Péter esernyőjét, amíg leértünk Horvátországba.
6. Olvassunk közösen, halk zene, gyertya, hangulatos olvasólámpák, nyugalom – "az olvasóklub megnyílt" szoktam mondani – jó dolog együtt ülni, olvasni és beszélgetni.
7. Építsünk olvasókuckót vagy zugot nekik (vagy éppen magunknak), gyerek koromban boldog órákat töltöttem könyvel a kezemben létrák tetején, asztalok alatt, erkélyre kitett függőágyakban, talán azért is szeretek máig olyan nagyon függőagyban vagy hintaszékben olvasni.
8. Adjunk célzottan könyveket a gyerekek kezébe, menjünk velük közösen könyvesboltba és könyvtárba, válasszunk és hagyjuk őket választani, beszéljünk arról, hogy mit olvasnak, vigyük őket könyves programokra, mutassuk be őket élő íróknak, sőt dedikáltassunk velük. (Féltett kincsek nálunk Berg Judit, Nógrádi Gábor és Böszörmény Gyula dedikált könyvei.)
9. Ne féljünk a képregényektől, adjunk azt is bátran a kezükbe, a nyelvtanulásnál is nagyon jól jönnek majd, hagyjuk, hogy ők is ajánljanak nekünk, olvassuk mi is el azt, amit ők szeretnek, beszéljük meg velük. (Gyerekeimnek hála, felnőtten elolvashattam a Tintint vagy a Bone-t, szuper volt.)
10. Ne féljünk a ponyvától, adjunk nyugodtan sci-fit, krimit, lányregényt a kezükbe, a lényeg, hogy könyv legyen. (Ha évekig nem olvasnak mást, akkor kezdhetünk elterelő manőverekbe – érdemes a zsáner magas irodalmi elágazásaira is felhívni a figyelmet.) Az is jól működik, hogy mi elolvassuk amit ő ajánl, remélhetjük, hogy cserébe ő elolvassa amit mi ajánlunk.
11. Szabadjon abbahagyni a könyveket, nem baj, ha nem tetszik, az szerintem jó szabály, hogy értelmesen kell tudni bírálni a könyvet, ha ez megy, akkor abba lehet hagyni az olvasást. A nem tetszik nem elég, mi nem tetszik?, mért nem tetszik?, akartam mindig hallani. (Ne sértődjünk meg, ha a mi régi kedvenceink nekik nem tetszenek, változnak az idők. Én Karl May-al is és a a Tarzannal is csúfos kudarcot vallottam.)
12. Használjuk bátran a filmeket, vagyis az adaptációkat, de ha lehet, csak azután, miután már legalább részben ismerik az eredeti könyvet. Nagyon jókat lehet erról beszélgeni, hogy mit képeltek vagy csináltak volna másként az adaptációban és miért.
13. Nagyon sok videojátékhoz kapcsolódó könyv létezik – ezekkel is lehet próbálkozni, megmutatni, hogy a papiron át is vezethetnek utak azokba a nagyon izgalmas világokba.
14. Ne ijedjünk meg, ha éppen olvasás mentes szakaszok vannak az életükben, megesik, hogy más dolgok hirtelen fontosabbakká válnak, de pár hét után kezdjünk ismét hangosan felolvasni nekik, beszéljünk arról, hogy mi érdekli őket, adjunk olyan könyveket a kezükbe – lehet, hogy épp útleírásokra vagy krimikre, vagy borzongató horrora van szükségük, mindenről van könyv, sőt, mindenről van jó könyv, csak meg kell találni.
15. Biztassuk őket arra, hogy írjanak olvasónaplót (bár ez a szó sokaknál rossz emlékeket kavar fel), pár sort arról, hogy mit és miért szerettek vagy utáltak a könyvben, ezt küldhetik akár emailben is, szabad érte jutalmat adni. (Ezt semmiképpen se úgy kell csinálni, hogy gyűlölt feladat legyen, inkább azt kell hangsúlyozni, hogy jó dolog írásban véleményt mondani valamiről.)
16. Ha a helyzet reménytelennek látszik, vezessünk be akár napokra családi képernyő-tilalmat. Az a jó, ha ez ránk is vonatkozik, érdemes inkább kihívásként mint büntetésként kezelni. Ez alatt társasozzunk és olvasunk közösen.
17. Használjuk kreatívan a képernyőkultúrát, barátkozzunk meg az ebook olvasókkal, nagyon jól lehet telefonon regényt meg verseket, tabletten képregényt vagy magazint olvasni, az e-papiros könyvolvasók pedig egészen lényűgözőek, a beépített szótárak csodálatosan megkönnyítik az idegen nyelven való olvasást. (Nagy pillanat volt amikor a gyerekeim saját e-könyv olvasót kaptak.)
18. Használjuk és mutassuk meg gyerekeinknek az online közösségeket, nagyon hasznosak tudnak lenni a különböző olvasó csoportok, olvasókörök.
19. Menjünk közösen könyvesboltba, vásároljunk együtt és egymásnak könyveket, beszéljünk arról, hogy miért és hogyan választunk könyvet magunknak és másoknak, vegyünk közösen ajándékkönyveket. (Ugyanezt könyvtárban is nagyon szépen el lehet játszani.)
20. Néha minden erőfeszítésünk ellenére se sikerül átadni a szenvedélyt, ne adjuk fel, időről időre próbáljuk újra, van aki csak a húszas éveiben kap rá az olvasás ízére.

(Ez egy folyamatosan bűvölő vázlat, rendszeresen bővítem a listát is, és az egyes pontokat is, minden ezzel kapcsolatos élményt és tapasztalatot szívesen fogadok, ki hogy csinálja, kinek mi vált be?)


A képen a világ egyik legcsodásabb olvasó-kukcója, a Suhrkamp kiadó olvasó szobája Berlinben - jó három éve fotóztam, amikor először jártam a kiadó új épületében.

"A golyóval kivégzettek után került sor a kilenc akasztófára ítélt tábornokra. Őket, hogy megaláztatásuk teljes legyen, már bilincsben vitték a vesztőhelyre. Útjuk negyed óráig tartott. A kíváncsi tömeget nem merték a közelbe engedni, nehogy zavargás törjön ki, így a Maros túlsó partjáról nézték a kivégzést. Baló Benjamin, aradi református pap, aki Leiningent kísérte utolsó útjára így emlékezett: "Annyi hetek óta először lengette a reggeli szellő a Grófnak szőke ifjú fürtjeit; keserű, sóvár epedéssel nézett körül a világ minden tájai felé, és mondá mély sóhajjal: Ah, mily kedves az Istennek szabad levegője!"
Leiningen volt az egyetlen, akit tábornoki egyenruhában vezettek a bitófa alá. Meg kellett vesztegetnie az őröket, hogy viselhesse. Kivégzése előtt rövid beszédet tartott a katonáknak, amelyben még egyszer cáfolta, hogy Buda ostromakor osztrák hadifoglyokat gyilkoltak volna meg. "Odafenn igazságosabban ítélnek felettünk." - mondta végül.
Az akasztófát esős idő miatt mélyen bele kellett ásni a nedves talajba, ezért a közel két méter magas gróf lába leért a földre. Hosszú szenvedés után halt meg."
Nyáry Krisztián - Felébredett a föld (Levelek, hősök, történetek 1848/1849-ből)

📚🍇 Idén lesz az első alkalom, hogy megrendezzük az Őszi Könyvszüretet. Ahogyan a Richelieu bíboros mondja: "Egy könyv, egy jóbarát, egy palack bor boldoggá tesz." 🍇📚

Találkozzunk a könyvtárban, beszélgessünk könyvekről és úgy mindenről. Hozzál könyvet, vigyél könyvet, cserélj könyvet, adományozz könyvet. (A biztonság kedvéért egy üveg bort is hozhatsz, hogy adott legyen Richelieu mindegyik boldogság feltétele. Bornyitó és pohár lesz nálunk.)
Hozhatod a családot, némi harapnivalót, ahogyan jól esik, érezzük otthon magunkat.
Praktikus tudnivalók:
Esemény helyszíne a Salzburgi Magyar Egyesület Irodája: 5020 Salzburg, Rudolph Biebl Str. 2
A Landeskrankenhaus Aiglhofstrasse felőli bejáratával ha szemben állsz, akkor balra lévő épület, kapucsengő 18. - I. emelet.
Helyszín megközelítése:
- autóval parkolási lehetőség a kórház parkolójában
- kerékpárral végig a Salzach mentén, Mülln vasútállomásnál balra fel az Aiglhofstrasse-ig, onnan még egyszer balra a kórház felé. Szinte végig kerékpárút.
- O-bus vonalának közvetlen megállói a közelben 1, 2, 4, 8, rövid sétával szinte az összes járathoz található csatlakozás.
- Aiglhof S2 vasútállomás
Milyen könyveink vannak?
- felnőtt szép- és szórakoztató irodalom
- tudományos ismeretterjesztő irodalom
- gyermek irodalom
Szeretettel várunk!

Esemény: https://www.facebook.com/events/862197584430292?ref=newsfeed

Ha péntek délután, akkor SalzUNG Gimi.

Holnap is várom a kamaszaink, ezúttal egy Preuschen parkos pikniken, ahol feltérképezzük, hogy ki mit is tud a magyar történelemről és hungarikumokról.

Találkozunk a szokott helyen, Pfarre Parsch előtt 17:00.
Mivel holnap is sivatagi lesz a hőség, így tábort verünk egy árnyas fa alatt a parkban. A piknikre nem kell hozzanak semmit, a SalzUng - Salzburgi Magyar Egyesület - Salzburger Ungarischer Verein készül frissítővel és harapnivalóval kamaszainknak.

Várunk minden érdeklődőt, add tovább a hírt! ❤

Mi köti össze a francia kastélyt és az osztrák tengerszemet?
A Szent Korona.
A korona egyben a magyar államiság jelképe, mely állam ma 101 éve elvesztette területének 2/3 részét és ezzel 3 millió magyart is. Hogy ez miért érdekes? Miért ásta el Pajtás Ernő a kettéfűrészelt olajos hordóban egy lövészárokban Mattsee-nél? Milyen külső és belső menekülthullám indult el Trianon után? És hol vagyunk mi a sztoriban, a salzburgi magyarok?
Ilyen izgalmas dolgokról beszélgetünk ma megemlékezésünkön a Mattsee-nél 17:00 kezdettel. Várunk szeretettel!

Holnap már indulunk a SalzUNG Gimivel. Nagyon várom.

Talán még a pandémia sem kopogtatott mindennapjaink kapuján, amikor már tervezgettük, hogy milyen jó lenne, ha a kamaszaink tudnának találkozni, ismerkedni és mindeközben egy kicsit művelődni.
Tanítottam az (ex) Kommunikációs Főiskolán és 12 éven át kísértem diákokat (is) végig a Terror Háza Múzeum interaktív kiállításán. A közös metszet az volt, hogy a fiatalok nagyon nyitottak és érdeklődőek, de halálra unják magukat, ha a sztori nem jön át.
Péntektől heti rendszerességgel erre a küldetésre vállalkozunk, történetekkel és közös élményekkel egy csapattá váljunk, kötetlenül találkozzunk és beszélgessünk.
Az első három hétben olyan témák kerülnek majd elő, hogy kik voltak a magyar történelem kamasz hősei, mikortól használjuk mi magyarok a matracos úsztatást, vagy miért gáz, ha Postumus (Utószülött) V. László kerül csecsemőként a magyar trónra.
Mindeközben a kamaszok megismerkednek egymással, a szokásos bemutatkozós blabla helyett egy történettel jöjjenek. Azt meséljék el, hogy ki a hősük. Meséljék el, rajzolják le, mutassák meg, dúdolják el, táncolják le. Amiben és ahogyan jól érzik magukat.
Én ott leszek és várom őket!
Mikor? Péntekente 17:00 órától
Hol? Parschban, Geißmayerstraße 6, 5020 Salzburg
Mit hozzanak? Magukat. A szorijukat. A hőseiket.
Kell érte fizetni? Egyelőre nem. De természetesen adományoknak örülünk, amiből ki tudjuk gazdálkodni a terembérletet.
Kérdésed lenne? Írj nekem külön, szívesen megválaszolom!
Anita Angi történész

Megtagadva - Író-olvasó találkozó Salzburg és Toronto között a pandémia idején Papp M. Zsuzsával

Hogy lehet a huszadik század viharai között talpon maradni? Hogy lehet felkelni, ha mégis letaglóz az élet? Milyen lehet a jövő, ha a múlt mázsás súlyokkal próbál visszahúzni, s elég erős-e az ember ahhoz, hogy a súlyoktól, démonoktól szabaduljon, s a dühét, keservét valami reménytelibbe fordítsa? Ezekről a kérdésekről szól Papp M. Zsuzsa dokumentumregénye, mely a kárpátaljai Nagyszőlősről indulva vezeti az olvasót Izraelbe, Kanadába, s vissza Magyarországra, mindezt a huszadik század rettenetes kátyúin keresztül sorscsapásokon, szétszakított családokon, tragédiákon, szertefoszlott reményeken át a helytállásba, a jég hétén is megélésbe, az újra egybe kapaszkodásokba, a múlttal való szembenézésbe, s egy ifjúsági programon keresztül a jövőbe vetett hitbe.

Erről szól a Megtagadva c. regény, s erről beszélgettünk a szerzővel, a ma Kanadában, Torontóban élő Papp M. Zsuzsával. Fogadjátok szeretettel a héthatáron keresztül folytatott rendhagyó író-olvasó találkozónkat.
… s szerezzétek be a könyvet elolvasni! :)

Megtagadva - Író-olvasó találkozó Salzburg és Toronto között a pandémia idején Papp M. Zsuzsával Hogy lehet a huszadik század viharai között talpon maradni? Hogy lehet felkelni, ha mégis letaglóz az élet? Milyen lehet a jövő, ha a múlt mázsás súlyokkal p...

Olvassatok velünk!!!
Keressük a 2021-es év kedvenc könyvét az ausztriai magyar diaszpórában.
Olvasással ismerkedők, párna alatt zseblámpával olvasók, éjszakákba nyúlóan olvasók, buszon olvasók, sétálva olvasók, több könyvet egyszerre olvasók... mind köztünk a helyetek!