Aki Vagy - Campus Vivus

22/08/2026

Tegnap sikeres edzést tartottunk munkatársammal, Halász Péterrel Geszténél.

Most nem volt jelen a lovasa, így ketten voltunk és a ló.

Gesztével, miután a pályán nemigen tudtuk földi támasz nélkül ügetésre hívni, kimentünk terepre. Ez a ló jellemzően fél. Az ebből fakadó stresszt pedig benyeli, lefagy.
A kapcsolat alapján együtt lenni földön a lóval terepen olyan, mint a varázslat. Nem képzés alatt álló ló és a képzője van együtt, hanem két párbeszédben élő lény. Péter a hátán ült, utazott, én vezettem Gesztét, és egyre inkább együtt voltunk. A ló figyelt, kérdezett, gondolkodott, értékelte, hogy nem tőle idegen javaslatokat tettem, hanem az ő folyamatába csempésztem be az együttmozgás lehetőségeit.

Végül olyan volt az együttlét, mint a patak és a medre. Ekkor kapcsolódott be a lovas a segítségadásaival, először párhuzamosan a lenti segítségadásokkal, majd önállóan.

Visszafelé ügetés és ügetés–lépés jármódváltások voltak önálló lovaglással úgy, hogy Geszte, aki mindig hangos röfögéssel köszöni meg, ha végre leszállnak róla, most egyáltalán semmit sem változott, amikor Péter leszállt a nyeregből. Nem volt mit megköszönni – mert a lovas fönt és lent léte Geszte számára egyaránt lazán, egységben és stressz nélkül volt jelen.

A szakmai csoportban részeltes edzéseket és képzési folyamatokat ismerhetsz meg beszámolókból, fotókból, videókból, interjúkból.
Ha szeretnél belépni, írj nekem vagy nézd meg a linket a hozzászólásokban.

19/08/2026

Az engedés nem a nyomás ellentéte
Ma rájöttem valamire az edzésen, amit tartottam. Arra a kérdésre érkezett válasz, hogy mit jelent az engedés, mit jelent engedésben lenni a kapcsolatalapú lovas működésben.

Egyáltalán nem azt jelenti, hogy leveszem a nyomást a lóról, és a megfelelő pillanatban engedek.

Ha az emberi működést nézem, és annak forrását, engedésben lenni jelenti a rendkívül dinamikus figyelmet, ami felöleli az adott pillanat információinak összességét, de az elme egy teljesen más működést vesz fel. Az ilyen elme nem célokban, tervekben és az azok megvalósítását segítő és akadályozó mozzanatokban létezik, hanem létezésben és elfogadásban van, miközben egyáltalán nem veszíti el a teremtő célját.

Hogy mit jelent ez elsősorban?

Az edzésen kértem a lovast, hogy csökkentse az iramot, majd növelje, s ha megmarad az együtt a lóval, akkor ügessenek egy rövid szakaszt. Egészen addig, amíg az ember nem tudott visszajönni fejben abból a célból, hogy majd csökkenteni kell, majd fokozni kell, majd ügetni kell, képtelen volt megtartani az együttlétet a lóval.

Viszont amikor képes volt a figyelmét megtartani a saját belső energiáján, a test és a dinamika önszabályozásán, és egyúttal mindezt a lóra is ki tudta terjeszteni anélkül, hogy a tervét elfelejtette volna, a ló egyik pillanatról a másikra felpuhult, miközben öntartása és önhordása lett, és motivált készenlétben követte a lovasát.

Ekkor jöttem rá, hogy az engedés nem a nyomás levétele, hanem állapot, egy összetett, mégis végtelenül egyszerű belső állapot, amelyben az ember rendkívül integráltan képes használni széttartó képességeit.

Ha érdekel ez a fajta módszer, vedd meg a könyvemet és/vagy lépj be a szakmai csoportba.
Link hozzászólásban.

19/08/2026

Elkezdődött az edzés. Páty.

13/08/2026

Amikor a környezet is része a képzésnek

Ma hosszú utat tettünk meg egy csikóval. Lakott, de természetközeli területen kirándultunk. Autók, emberek, kutyák, néhány motor, traktor, parkosított előkertek.

Mi ennek az értelme?
Mivel ez a ló erdőn, mezőn biztonságban érzi magát, nem fél se vérnyúltól, se felröppenő, rikoltó fácánkakastól, kellett valami, ami megijeszti.

Bejött a lakott terület.

A ló végre felemelte a fejét, és érdekelni kezdte, hogy mi is van. Hogy megmondja-e valaki vagy valami, hová érdemes csatlakozni a túlélésért.

Ez kellett nekünk. Mi megmondtuk.
Nem egyszerűen vezettük. Olyanok lettünk, mint ő, de magabiztosak. Úgy járt a lábunk, mint az övé, de stabilabban. Úgy lélegeztünk, mint ő, amikor nyugodt, és ehhez igyekezett vissza nyugtalanságában.

Úgy vezettük, hogy „ülésre vettük”.
Egyre több lett az együtt: a lábak szintjén, az irányok szintjén, a ritmus szintjén, a figyelem szintjén, a létezés szintjén.

A képzés számunkra itt kezdődik: nem azzal, hogy a ló végrehajt valamit, hanem azzal, hogy egyre több helyzetben képes velünk együtt tájékozódni, szabályozódni és mozdulni.

Ez volt a mai alapozás.

11/08/2026

Mit ad a kapcsolatalapú lovas működés a lónak? És mit kap vissza az ember?
A ló lehetőséget kap arra, hogy jelen legyen abban, ami vele történik.

Hogy ne csak végrehajtsa, amit megtanult. Ne csak alkalmazkodjon. Ne csak engedjen a segítségnek, a kötélnek, a szárnak, a megszokott helyzetnek.
Hanem kérdezzen. Válaszoljon. Jelezze, ha bizonytalan. Megmutassa, ha valami sok. Keresse az embert, amikor támaszra van szüksége. És egyre inkább részt vegyen abban, amit együtt csinálnak.

Ehhez az embernek is változnia kell.
Meg kell tanulnia nemcsak azt látni, mit csinál a ló, hanem azt is, hogy milyen állapotból teszi. Figyelni az irányára, ritmusára, energiájára, tekintetére, testére, az önmegőrzés és a kapcsolódás apró változásaira.

És közben saját magára is.
Mert a ló számára az ember állapota, ritmusa, mozdulata, figyelme is a helyzet része.

A kapcsolatalapú működés ezért nem azt jelenti, hogy nem kérünk semmit a lótól. Kérünk. Mozgást, irányváltást, megállást, később egyre összetettebb feladatokat. Képezzük a lovat.
Csak közben nem veszítjük el őt.

És mit kap ezért vissza az ember?
Egy lovat, aki nem pusztán teljesít.
Hanem jelen van.
Figyel. Kérdez. Válaszol. Kezdeményez. Támaszkodik, és közben egyre önállóbbá válik.

És valami mást is.
Egy olyan tükröt, amely mellett az ember egyre pontosabban érzékeli saját magát.
Mert miközben megtanulja észrevenni a ló legkisebb változásait, lassan a sajátjait is észreveszi.
Talán ez az egyik legnagyobb ajándék, amit ló és ember adhat egymásnak:
nem egyszerűen együtt működnek.
Egyre inkább jelen vannak egymás számára.

11/08/2026

A ló már tudja vagy még nem tudja? Ha nem tudja, akkor miért nem?
Mert makacs, lusta, merev, félénk vagy domináns?

Nézzük meg a valóságnak megfelelően.

Kapcsolat alapú együttműködés a lóval és erről szóló ismeretszerzési lehetősgéek

04/08/2026

Nem keresett új edzőt. Mégis áramlóbbá vált a kommunikáció közte és a lova között.

A Testből, figyelemből, szeretetből című e-könyv egyik olvasója az olvasottakat beépítette a lovával való mindennapi gyakorlatába.

Figyelni kezdte, hogyan tartja magát, merre áll a lába, milyen a belső állapota. Ettől a ló melletti mozdulatai is megváltoztak. A lova pedig válaszolt: figyelmesebbé vált, a kommunikációjuk finomodott.

A könyv nem technikákat sorol fel. Három valóságos ló–ember folyamaton keresztül teszi láthatóvá azt, ami sokszor észrevétlenül történik közöttünk.

A Három ló – három út szakmai Facebook-csoportban jelenleg zajló, kapcsolatalapú képzési folyamatok követhetők videókon, edzésnaplókon, beszámolókon és interjúkon keresztül.

E-könyv: 7 990 Ft
Csoporttagság, egyszeri belépési díjjal: 3 000 Ft
A kettő együtt: 8 990 Ft

A megrendelés linkje az első hozzászólásban található.

31/07/2026

Az utóbbi hónapokban három lovasunk lova is költözött. Egyik tartási helyről a másikra. Mindegyik ló jobb helyre ment. Mit jelent ez?

Jelenti a legelőt, a ménest, a természetet követő takarmányozást és a lovat érő folyamatok kiegyensúlyozottságát. Jelenti azonban a hely tulajdonosának és gondozóinak belső rendezettségét és jelenléti minőségét is. Elsősorban a feszültségmentesebb létet és a harmonikusabb folyamatokat jelenti a ló életében és az őt érő emberi kísérésben.

A költözés után mindhárom ló esetében jelentősen megváltoztak a képzési lehetőségeink, a lovak állapota és az, ahogyan maguk a lovasok képesek jelen lenni.

Aki lóval és emberrel a kapcsolat alapján dolgozik, elsősorban nem tudást ad át. Inspirál, idegrendszeri és jelenléti támogatást nyújt, miközben a saját teste, figyelme és idegrendszere a munka eszköze.
Ezért ez a munka:
- nagyfokú belső rendezettséget kíván;
- érzékeny a környezet kapcsolati és emberi minőségére;
- folyamatos önszabályozást és utólagos feldolgozást igényel;
- az ilyen képzés nem választható le arról, ahogyan a lóval egyébként bánnak;
- a kapcsolatalapú együttműködés olyan közegben tud biztonsággal kibontakozni, ahol a jelenlétnek és a ló jelzéseinek tere van a folyamatokban.

Aki jelenlétből működik és kapcsolódik, annak nemcsak a tudását, hanem önmagát is folyamatosan munkában kell tartania. Ezért a tanítás feltétele nem pusztán az idő és a szakértelem, hanem a megfelelő kapcsolati tér és a folyamatokat meghatározó közeg is.

30/07/2026

Együtt a lóval födlön és lóháton

Eddig terepen dolgoztunk a lovas önszabályozásán és a ló–lovas kapcsolatán. Amit ott a kapcsolatban és a jelenlétben megtaláltunk, azt később vezetőszáras munkában vittük tovább.

Tegnap a lovas a mezőn felült a lovára.

Amikor megérkeztem, az „Együtt” fogadott. A ló feje mintha láthatatlan, finom lánccal lett volna a lovashoz kötve: nemcsak követte őt, hanem a lovas apró elmozdulásait és fordulásait is lekövette. Ekkor már tudtam, hogy ebből indulunk.

Egyetlen instrukció hangzott el:

Maradjatok ebben.

A „Jelenlétet”, az „Együttet” felvinni a ló hátára. Nem úgy, hogy a lovas most „lovagolni kezd”, hanem úgy, ahogy a fán levelek nőnek: természetesen, mintha nem is lehetne másképp.

A lovas felült a legelő lovára, a ló pedig tovább legelt.
Majd elindultam a lóval, a lovas elindult a lóval, és a ló elindult velünk.

Néhány lépés, megállás, néhány lépés, megállás, és a lovon semmi nem változott a korábbi állapothoz képest. Ahogy mozdult a lovas, vagy ahogy mozdultam én a ló mellett, a ló velünk együtt maradt, ugyanúgy, mint az elején, amikor érkeztem: vékony, láthatatlan lánccal bekötve az Együttbe, a világ legtermészetesebb módján élt a mezőn velünk.

28/07/2026

Amikor a ló figyelme hazafelé rendeződik
Egy hatéves herélttel indultunk kétórás terepre, gyalog. A lovasa egészen kicsi kora óta neveli, a ló és az ember között a kötődés megvan. A ló azonban sokszor nem a lovasára figyel. Legel, erre-arra megy, és időnként törekszik vissza a ménesbe.
Elindultunk. Illetve nem egyszerűen elindultunk: mi is legeltünk. Sok megállással, nyugalommal haladtunk egyik bokortól a másikig, attól függően, hogy éppen lent vagy fent kínált-e valami csábítóbb zöldet.
Szárazság van, ezért a ló gyakran nem a földön keresett ennivalót, hanem a bokrokon és a fákon. Eleinte hosszú ideig nem, vagy csak lassan reagált. Rágta, amit talált; a teste, a feje és a füle nem a lovasa felé, hanem más irányba fordult. A fő figyelme azon volt, mit lehet még megenni, és hol találja meg.
Nem akartuk mindig egyszerűen odébb vezetni. Nem az volt a cél, hogy elszakítsuk attól, ami éppen érdekli. Inkább vele együtt voltunk abban, ami történt, és ebből próbáltunk továbbindulni.
Közben arról beszéltem a lovasnak, hogyan rendezze magát belül. Hogyan legyen stabil, de belülről könnyedén dinamikus. Hogyan maradjon könnyed a térde, a bokája és a felsőteste. Hogyan érzékelje, hogy a figyelem nem egyszerűen azt jelenti, mit néz, hanem azt is, milyen állapotban és milyen irányban van jelen.
A ló lassan puhább válaszokat kezdett adni.
Ezt követően kilométereken át hullámzott a kapcsolódás ló és lovas között. Volt, hogy megérkezett a közös figyelem, aztán a ló ismét kiesett belőle. Nem egyenletes, folyamatos kapcsolódás volt ez, hanem élő mozgás: közeledés, távolodás, újrakapcsolódás.
Aztán egyszer csak megváltozott valami.
A körünkön teljesen más útvonalon, de már visszafelé tartottunk. A ló figyelme és mozgása könnyebben, gördülékenyebben és folyamatosabban követte a lovast. Mozgása folyékonyabb lett, és sokkal könnyebben maradt követésben.
Ahol pedig ez a puhább áramlás megjelent, ott a lovas is sokkal jobban ráérzett arra, amit a stabilitásról, a belső dinamikáról, a könnyedségről és a figyelem szabályozásáról próbáltam átadni neki.
Gyönyörűen együtt, szinkronban mentek végre előttem.
A kifelé tartó szakasz sokszor lassúbb. A ló figyel, felmér, legel, keres. Hazafelé miden simább, gördülékenyebb, az irányra tartás is erősebb. Nem feltétlenül az útvonalat ismeri, hanem a visszatérés irányát, a helyhez való viszonyt, a tájékozódási pontokat és a cél jelentését. Ilyenkor a ló saját motivációja és a lovas iránya egybeesik. Ettől még nem lesz automatikusan kapcsolódóbb, de kevesebb irányba feszül szét. A közös irány így könnyebben megszületik.
A visszatérés tehát önmagában nem bizonyítja a kapcsolat mélyülését. Azt kell látni, hogy a ló közben puhább-e, lélegzik-e, képes-e lassítani, válaszol-e a lovas finom változásaira, és megmarad-e a közös ritmusban.
Ilyen valós, jelenleg is alakuló képzési folyamatokat követünk végig a Három ló – három út élő követése szakmai Facebook-csoportban. Videókon, edzésnaplókon és szakmai elemzéseken keresztül nemcsak azt mutatjuk meg, mi történik, hanem azt is, hogyan születnek meg a képzés közbeni döntések.
Részletek és csatlakozás:

Kapcsolat alapú együttműködés a lóval és erről szóló ismeretszerzési lehetősgéek