Sanvita Jóga - Dancs Andrea

Világunkat alapvetően két erő, energia mozgatja:
1. Építés
2. Pusztítás

Értelmezni egyiket sem lehet a másik nélkül.
Hallgatom Ajeet Kaur zenéjét.
És róla ill. a zenéjéről ez jutott eszembe.
Ez, hogy vannak építő, emelő, támogató energiákat létrehozó, megmozgató emberek, szerintem ő is ilyen, a zenéjében mindenképp. Tápláló, gyógyító, felemelő.

Sok-sok ember ilyen még:
minden eredendő szándéka az, hogy ez a világ kicsit jobb, boldogabb, örömtelibb, elfogadóbb, szerethetőbb, táplálóbb lehessen. Nem tökéletes, nem feltétlenül minden pillanatban békés, harmónikus emberek ők. Ugyanúgy elfáradnak, lehetnek feszültek, betegek, magányosak, kételkedők.
Mégis, ezekkel az emberi létünkből fakadó megélésekkel együtt is képesek adni másoknak, adni, építeni, emelni, gyógyítani, táplálni...

A pusztítás mindig könnyebb és egyszerűbb mint építeni.
Mindig.

Én hálás vagyok, hogy annyiféle módon érezhetem azt, hogy nem vagyok egyedül, és hogy van amihez / akihez fordulhatok támogatásért, emelkedésért, jobbulásért, örömért, szépségért.

Egymást emelni, egymást segíteni ezerféleképp lehet, és annyira színes, annyiféle módon történhet és történik.
Egy kedves eladó, aki segít, egy finom süti a cukiban, egy szép dallam, egy megérintő felemelő szöveg, egy tanító / segítő nézőpontja ami felold valamit, egy könyítést, komfortérezetet segítő mozdulatot, gyakorlatot átadó oktató, egy szép virágcsokrot készítő kertész, egy humorista aki megnevettet, egy állatokat mentő ember aki odafigyel azokra az élőlényekre is amikre más nem...

Megosztani és ezzel megkönnyíteni, segíteni emberi létünket: erre mindenki képes aki nem rombolni akar.
Mindenki, másképp.
Valahogyan.
Pont ettől szép és ettől olyan gazdag ez a világ.
És a legszebb az, hogy aki adja, nem lesz kevesebb tőle, nem fogy el, sőt. Ő maga is gazdagabbá válik azáltal hogy segít, megoszt, megtanít, átad, formába önti, megmutat, elkészít, teret ad, elmesél, eldalol... :)

Andi.

Tegnap megint jógáztunk este a kis Andante terében, négy fő meg én.
Majdnem este nyolc volt, és mégis a levegő meleg.
Pár átmozgatós könnyed álló gyakorlat ami tíz perc ha volt, csupa nyújtózás, kis körzések lassan, folyt rólunk a víz...
Nem tudom hány órára kéne tenni az esti jógát, hogy komfortos lehessen: 22.00? :)
Éjjeli jóga óra. Talán addigra lehűl a levegő, de mostanában még akkor sem.

Kitartó kis csoportom azonban nem adta fel, pedig még Cirmi cicánk is besétált a nyitott ajtón át, hogy megnézze mi folyik itt az ő tudta és engedélye nélkül.
Végül ki is kellett vinnem, mert nem akart önként távozni.
Ezután pedig pont a Macskapózt végeztük. :-D

Mire véget ért a jóga, megittuk az innivalót és elköszöntünk egymástól, 21.00 körül már kezdett hűvösebb lenni a levegő.
Végre.

Köszi, hogy jöttetek, csütörtökön este megint esélyt adhatunk egy jóleső esti lazításnak, kicsit hosszabb óravégi relaxációval.

Augusztus 13. csütörtök 19.30

A képen látható "esőjógát" szívesen megtartanám most már...

Andi.

Hogyan maradhatunk normálisak, egészségesek egy abnormális, egészségtelen világban?
Gondolatok a "tuti" megmondása nélküli szándékkal.

Az ember képes önmagát okolni sok mindenért, kiváltképp az erre hajlamosak, vagy az így kondicionált elme - fogalmazhatnám így is, ha már jógaoktató vagyok.
Az önostorozás, önhibáztatás legtöbbször egészen beszűkült útvonalon közlekedik oda-vissza az elménkben, és minden abba az irányba mutat, hogy mi vagyunk azok akik nem jól csináljuk a dolgokat.
Miért nem vagyok sikeresebb, okosabb, ügyesebb, egészségesebb, örömtelibb, miért stresszelek folyton, miért vagyok rosszul, miért nincs energiám, miért vagyok ilyen, olyan...?

A valóság ennél sokkal árnyaltabb, mert az ember nem különálló lény a környezetétől. Az embert önmagában nem lehet górcső alá venni, nincs értelme; hiszen kapcsolatokban, különböző kisebb-nagyobb rendszerekben, azok tagjaként élünk.
Ezek hatást gyakorolnak ránk, befolyásolják azt, ahogyan gondolkodunk, cselekszünk és ahogy érezzük magunkat.

Nemrég olvastam egy bejegyzést valakitől, aki az un. neurojógával foglalkozik, és a stresszről, embert ért hatásokról és az idegrendszerünk működésének, reakciónak összefüggéseiről szólt.
A hozzászólások között valaki úgy gondolta, hogy ez az egész téma fel van fújva, és hogy az emberek amúgy jól élnek, nem is érti miért problémáznak annyit, sokkal jobban élünk mint régen, és hogy a természeti népek akkor mitől tudnak jobban lenni, mikor nekik sokkal nehezebb az életük. Valami ilyesmi volt, nem szó szerint idéztem.

A válasz pontosan olyan volt, mint amit én is írtam volna, ezt most tovább gondolom:
a mai modern életvitelt élő embert rengeteg olyan inger, hatás, hír vesz körül, ami bizonytalanságot, feszültséget, folyamatos "üss vagy fuss" állapotot eredményez. Gyakorlatilag nincs egy perc nyugta sem, ömlik rá az információs zuhatag, ráadásul egymásnak sokszor teljesen ellentmondó, összezavaró módon - az ember azt sem tudja már mi igaz(i) és mi nem.
Számosan dolgoznak, élnek nap mint nap mesterséges körülmények között, beton, neonfények, mozgásszegény életvitel, villódzó képernyők, szünet nélküli ingerhalmaz, mű-ételek, műanyagok, atomizált társadalom, klímaváltozás (klímaszorongás mint újkori kifejezés), állandó lavírozás a pénzkeresés-család-háztartás-egyéni jóllét hullámzó tengerében, miközben sokszor az jön szembe, hogy jól kell lenned, hisz mindened megvan.
Puff neki még egy frusztráció. Még ez is.

Mindeközben a természeti népek:
közösségben élnek nap mint nap - senki nincs egyedül
rengeteget mozognak, többféle mozgással, egész testüket használva
természetben növények, állatok mellett élnek, természetes fény, levegő veszi őket körül
a természet ritmusa, a közösségben lévő szokások, rítusok, a világos szerepek, mind segítik őket abban, hogy egészségesen élhessenek.

Vagyis nem érdemes összehasonlítani két teljesen más életmódot, és arra hivatkozni, hogy nekünk sokkal könnyebb, modernebb akkor meg mit nyavajgunk.

Gyerekkoromban TELJESEN más világ vett körül.
Most, 40-es éveimben, anyaként, nőként, emberként ezt az új, megváltozott, és egészen természetellenes, egészségtelen közeget kell viselni, és vinni az életet.
Nem én, és nem mi vagyunk gyengék, vagy alkalmazkodni képtelenek.
Sőt, pontosan a rengeteg alkalmazkodás, igazodás ezekhez az egészségtelen rendszerekhez okoz számos frusztrációt, mert ellentétes belső zsigeri megéléseinkkel, amik egy másfajta életet szeretnének, de amire nincs igazán hatásunk.
Mert ezekre tényleg nincs.

Akkor mire van?
Jó kérdés. Nem szabad hirtelen megválaszolni.
Pár ajánlás:
Milyen tudások, tapasztalatok birtokában vagyok, amit felhasználhatok, legyen az bármilyen bagatellnek tűnő is?
Milyen tehetségek, készségek és képességek a sajátjaim?
Mit tudok megtanulni, amit beépíthetek a tudásomba és hasznomra válhat, vagy másokat is segíthetek vele?
Mit tudok tenni itt és most, ma, holnap azért, hogy jobban legyek, és csökkenjenek a feszültségeim, az aggodalmaim?
Kik azok akikre számíthatok?
Ki számíthat rám?
Van-e aktív, élő, személyes közösségem akikkel építjük, segítjük egymást?
Ha nincs, hogyan érhetném el, hogy legyen? Mi lehetne ebben az első lépés?
Ismerek-e régről vagy nemrégről olyan praxisokat, amikből megtapasztaltam már, hogy jót tesznek nekem?
Mi tölt fel, mi ad örömöt, kikapcsolódást, elégedettséget?

Mert a világ bedarál, ha hagyjuk.
Kapaszkodókat, forrásokat kell keresnünk és találnunk valahogy.
Ajándék az életünk, a szeretteink élete, nemcsak felelősségünk van hanem lehetőségeink is. Még akkor is amikor úgy látjuk, rohanunk valami ismeretlen szakadék felé globálisan.
Együtt, egymásért kell élnünk, s figyelnünk, óvnunk a természetet. Másképp nem lehet.

"Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög."

(József A: Nem én kiáltok 1924)

Annyi minden történt...avagy kincseink a változásban program

Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor úgy érezzük valami véglegesen de legalábbis nagy mértékben megváltozott.
Bennünk, körülöttünk, vagy akár mindkettő.
Néhány példa, csak hogy szemléletesebb legyen:

Gyermek születése
Hivatás váltás
Költözés
Új párkapcsolat
Válás
Fizikai / egészségügyi változások
Életmódbeli váltások
Önmagunkhoz való viszony megváltozása
Nézőpontjaink változása
Stb.

Ezek a változások alapvetően olyanok, mintha új fejezetet nyitnánk vagy nyílna előttünk. Nem olyan mint volt, lehet hogy számunkra jobb, rosszabb, de mindenképp valamilyen és mindenképp más mint megszoktuk.

Az ilyen nagyobb ívű, befolyással bíró változásokat követően, vagy közben nagyon támogató, hasznos lehet kicsit "leülni" ezzel az egésszel.
Elővenni egy füzetet, mappát, lapot, és elkezdeni leírni, mi zajlik, mi változott, mi történt velünk.
Lehet ez egészen profán, listaszerű felsorolás.
Lehet egy absztrakt rajz, amin keresztül kifejezzük, láthatóvá tesszük amit belül megélünk a változással kapcsolatban.
Lehet róla beszélni, megosztani másokkal, egyrészt hogy szavakba, hangokba öntsük a gondolatainkat, másfelől hogy a többiek refleksziója új, más nézőpontokba ágyazza azt, amit mi valamilyen kontextusból élünk meg.

Nem azért, hogy elbagatellizálják a megéléseinket, semmiképp, hanem hogy kvázi kitágítsák a saját meglátásaikkal, éllményeikkel akár azt, amiről azt gondoljuk, csak velünk esett meg, csak mi éltük át. De szimplán a figyelem és a hallgatás is sokat jelent, amikor azt érezzük, nincs senki más, aki érthetne bennünket.

Nem ragozom hosszan, a lényeg, hogy szeretnék egy ilyen összeülős, írós-alkotós-beszélgetős kis női kört az Andante terében
létrehozni, szeptemberben.

A szeptember egyébként is az összegzés, "nyári vagy egész éves kincseink" mintegy betakarításának hónapja.
Mert igen, ez is nagyon fontos: nem csak az esetleges hiányok, változások által megélt nehézségeink szemrevételezése, hanem mindazok az értékek, amiket idén az első kilenc hónapban, mint egy várandósság kiteljesedése a születéssel, megkaptunk.

Lehet, hogy túl mélynek tűnik, de nem pszichológiai mélyreásást fogunk végezni; praktikus, és kreatív időtöltés, női körben, idő magadra, a dolgaidra, egy-egy jól irányzott kérdés, vagy alkotás mentén.

Nincs szigorú időszak, az idei első 9 hónap a kiindulás, de lehet hogy neked az elmúlt 2 hónap vagy 3 év volt az, amit szeretnél összegezni, és egyfajta keretbe téve lekerekíteni, integrálni.

Semmilyen tudás, képzettség, készség nem kell ehhez. :)

Jönnétek?
2-3 órás alkalom lenne.
Max. létszám 5 fő hogy jusson idő mindenre, mindenkire.
Részvétel előregisztrációval történik, és díjtalan.
Én mint egyfajta házigazda, facilitátor leszek jelen, és én is mindent végigcsinálok veletek együtt. (rámfér :) )

Keretet, teret és időt adok, néhány kérdést, és néhány kreatív feladatot, hogy minél komplexebben nézhess rá, gondolhasd végig a dolgaidat.

Korábbi években voltak hasonló találkozásaink, és mindig nagyon értékes időtöltés lett beőlük, ezért is jutott eszembe megint.

Akit érdekel, jelezheti már előre is, de még jelentkezem úgyis a részletekkel.

Andi.

Az előbb életem egyik legfurcsább dolgát tettem:
kihelyeztem a paradicsomokhoz petefürkész darazsakat. :-D :-D

Amikor egy témával elkezdünk foglalkozni, hamar kiderül mennyire keveset is tudunk ahhoz, hogy minden fontos szempontot figyelembe véve terevezzünk, döntsünk.
Példának okáért itt van a kert, a veteményes.
Aktívabban olyan 5-6 éve foglalkozom vele.
Az elején mentem a fejem után, biztos jó lesz az úgy alapon, aztán sorra értek a kudarcok, és egy-egy véletlen siker is elért.
Most ott tartok, hogy van sok saját tapasztalat, van sokféle információ a bio termesztéshez, vetésekhez, magfogáshoz, mit mivel kérdéseihez, vízmegtartáshoz stb., de ezt amit ma tettem, néhány héttel ezelőttig sosem hallottam eddig.

A fürkészdarázs petéi, amit úgy rendeltem meg online, mint akár csak egy könyvet. :)
Nem tudom tudtátok-e de katicalárvákat is lehet venni....csak szólok. (levéltetvek bio korlátozója)

Ilyen ez; mindig tanulunk valamit, amikor egy-egy területtel komolyabban kezdünk foglalkozni. Rácsodálkozunk, hogy ezt lehet másképp is, lehet jobban, egészségesebben, környezetkímélőbben, hatékonyabban stb.

Ilyen a jóga gyakorlás és az önfejlesztés, önismeret is.
Mindig jön új inger, impulzus, más nézőpont, szemlélet, ami hozzátesz addigi tudásunkhoz, a témáról alkotott elképzeléseinkhez.
Sokszor olvastam, hogy ahogy idősödünk, egyre beszűkültebbé válunk. Én nem így látom, hanem pont fordítva.
Aki nyitott, érdeklődő, nem fél tanulni vagy korábbi gyakorlatait, megszokásait újakra váltani, az nem beszűkül, hanem épp hogy kinyílik, tágassá válik.
S e folyamat során időről időre rádöbben, mily keveset is tud, s mennyi minden lenne még. Tíz élet is kevés hozzá.

Itt a kis kapszula látható a képen.
Benne ezernyi kis élet, bio killer.
Vegyszerek kemikáliák helyett.
Remélem beválik, bár azzal nem számoltam hogy a hosszantartó hőség miatt szegény kis paradicsomjaim túlélnek, és alig lesz rajtuk termés.

Mindig tanul az ember.
A természettől meg főleg.

Andi.

A nyugalom az én otthonom.
Abban ringatózom.

Nem mindenkinek működnek azok az ajánlások, amikben a 40 feletti nőket érintő egészségügyi kérdések mentén javasolnak különböző edzés,-és életmód tippeket.
Nemrég láttam egy olyan posztot egy (a maga nemében méltán) elismert, női életmód-mentortól,-edzőtől, amit végigolvasva úgy éreztem, mintha egy bevásárlólistát olvasnék.
Persze tudom én, hogy sokan vannak, akiknek pont ez a direkt, száraz, célirányos kommunikáció kell ahhoz, hogy cselekedni kezdjenek.
Leegyszerűsítve:
Reggelizz 30 g fehérjét, igyál hozzá ilyen-olyan izét, vigyél be xy kalóriát, fogyassz ezt-azt (itt is adatok vannak), végezz ennyi meg ennyi kardio és erősítő gyakorlatokat, oldd a stresszt és figyelj arra hogy napi z órát megfelelően aludj, mert enélkül meghalsz, mutajták a statisztikák, ha menopauzás nő vagy....stb.

De ezek az ajánlások még azzal együtt sem fognak meg, hogy tudom, komoly szakértelem és tudás van mögöttük.
Valahogy a kommunikáció a megfogalmazás idegen.

Abban is biztos vagyok, hogy nem egyedül én vagyok ilyen. :-D
Az ember, a nő nem gép.
Nem is adatok halmaza.
Megőrülnék ha úgy kéne élnem, hogy állandóan azon kattogok, miből mennyi hogyan mikor, mérni, figyelni, mint valami laboratóriumban.
Nyilván van az az egészségügyi helyzet amikor ez a fajta kontroll indokolt. És azt is elismerem, hogy van akinek valóban ez segít kijönni egy rossz, egészségtelen életvitelből. Hisz látom, mennyire népszerűek ezek.

Ilyenkor mindig megállapítom, mennyire "másképp ülök a lovon."
Biztosan a jóga az "oka" vagy eleve a személlyiségem is erre predesztinál.
Tudom azt is, hogy sokkal kevésbé "üt" ha azt írom, hogy a közösség és az önmagunkkal való barátságos együttérzés, támogatás, megengedés milyen fontos ahhoz, hogy jól, jobban lehessünk.
Vagy hogy a regeneráció, a nyugalom, a stabilitás olyan alapszükségletek, amik nélkül semmilyen edzésterv és életmódbeli változtatás nem lesz eredményes.

A nők jó része még mindig az erőben, az akaratban és a kontrollban hisz, és nem is szeretném elvitatni ha nekik beválik.
Én sosem tudtam ilyen lenni és nem is tervezem a magam szándékából ezt az irányt felvenni.

A fizikai, hormonális, idegrendszeri állapotaink, helyzeteinket rengeteg dolog befolyásolja. Sokszor alig vagy csak részben van köze a hanyagságnak, elodázásnak ahhoz, hogy valakinek tünetei, túlsúlya, rossz közérzete, egészségügyi problémái vannak.

Éppen ezért gyakran nem működnek ezek az ajánlások azoknál, akiknek a legelső lépés nem az, hogy változtasson életmódot, és holnaptól csinálja másképp, mert ez nem megy neki.
És nem azért mert lusta.
Nem azért mert nem akarja eléggé.
Hanem mert a szervezete folyamatosan alarm üzemmódban próbál túlélni. Erre jönnek még kívülről a "csak akarnod kéne" és a "nem kéne annyit enni" típusú, végtelenül káros reakciók, vagy azok a teljes kontrollt kívánó gyakorlatok, amiket szintén a túlterhelt, kizsigerelt, kimerült fizikai és idegrendszeri állapotból kéne felépíteni.
A kudarc ilyenkor szinte garantált.

Aki gyakorolja, éli az önmagával való kapcsolatában a megengedés, megértés, és a regeneratív praxisok sokféle formáját de legalább egyet, az pontosan tudja mekkora erő és energia is van abban, hogy van tere és helye ezeknek a minőségeknek. :)

S hogy választani kéne, hogy ez a szemlélet vagy a kontroll és száraz adatok mentén kialakított életmód váltás?
Nem kell.
Mindenki tegye azt, amiről úgy érzi segít neki.
A legfontosabb azonban, hogy válasszunk egy irányt, egy módszert, ahelyett, hogy ide-oda kapkodunk egyik irányzatról a másikra. Próbállgatni érdemes, fontos, főleg ha új megváltozott fizikai,-hormonális,-mentális helyzetben vagyunk.
Figyeljük meg, mi hogyan hat ránk, ki hogyan hat ránk oktatóként, mentorként.
A testünk jelzéseit, válaszait azokra a hatásokra, amiket egy edző, oktató, mentor által végzünk.
És ha megtaláltuk az "igazit" onnan nem érdemes már tovább keresgélni.

Andi.

Kreatív, segítő, közösségépítő, alkotó ember vagyok.
Ez így elsőre nagyon szépen hangzik, azonban mindennek a "működésnek", habitusnak nehézségei is vannak, épp ezekből fakadóan:
- szervezetlenség
- impulzus döntések
- rendszertelenség
- fokozott érzékenység
- az önállóság, szabadság és autonómia nagyfokú igénye

Ha megnézünk egy szintén 12 éve oktatással foglalkozó, vagy segítő foglalkozású embert, akkor látni lehet, mennyi minden fért bele 12 évbe, és milyen következetes, kiszámítható, "egyenes" úton is járt és teszi a dolgát.

Én mióta szabadúszó lettem, 12 éve, ez még sosem sikerült igazán. Nagyon sokat bántottam magam emiatt. És az önbizalmam is folyton megingott, mert nem láttam a folyamatokat, azt hogy honnan indultam és mifelé haladok. Mígnem világossá nem vált számomra, hogy én nem lusta vagy élhetetlen vagyok, hanem egyszerűen nem lineárisan gondolkodom, hanem ciklikusan. S mindezt tetézi egyfajta érzékenyebb lelkivilág és idegrendszeri működés, és női létemből fakadó hormonális állapotok.

Persze lehetne ezt definiálni, hogy ADHD, figyelemzavar vagy atipikus idegrendszeri működés és hasonlók, de nem ez a lényeg; inkább az, hogy megismervem ráismerve arra kik is vagyunk, egyrészt már nem fogjuk szapulni belül magunkat azért amilyenek vagyunk, másfelől - és ezt ajánlom is - hatékony eszközöket, módokat lehet és érdemes keresni arra, hogyan tudjuk így, ezzel a "készlettel" végigvinni és következetesen tenni a dolgainkat.

Ebben sincs nálam a megoldás kulcsa. Folyamatosan lavírozom, és közben próbálom a következetes és magam számára is kiszámítható szakmai,-hivatásbeli életemet navigálni.
Egyáltalán nem könnyű ez, pont a fentiek miatt.
De más mégis így, hogy tudom, nem is elvárható, erőltethetném, de csak még több frusztrációt okozna, ha próbálnék olyan lenni mint mások. Próbáltam...
S persze a világ és a társadalmi szokások, új trendek is olyan kikerülhetetlen elvárásokat hoznak egy egyszemélyes vállalkozásnak amit csak az tud, aki hasonló cipőben jár mint én.

A kulcs, ha már előbb így írtam, legalábbis az egyik mindenképp, az önmegismerés. Ezután pedig annak feldoglgozása, integrálása, hogy ebből hozzuk ki a legjobbat. Amink van. Amilyenek vagyunk.
Megértés, integrálás és az ebből felszabaduló energia "beforgatása" a terveinkbe.
Mert rendkívül felszabadító ha már nem akarunk másnak látszani, másként működni, mint amilyenek lenni tudunk.
Többek között nekem a jóga praxis és a női közösségekben eltöltött évek segítettek, s persze még más is.

A jóga nem hazudik.
Amikor a szőnyegre állsz, ülsz, fekszel, és kizársz minden kívülről jövő ingert, pl. a légzésedre koncentrálsz, mozdulsz, feszítesz és lazítasz, akkor nincs más csak te és az önmagaddal való kapcsolódás jelene.
Nekem ez stabilitást és biztonságérzetet jelent.
Hogy tudom, a szőnyegem ott van, vár rám, és ha rászánom az időmet, és jógázom (akár csak 5-10 percig), akkor rendeződik az idegrendszerem, rendeződnek a kusza gondolatok, és energiához is jutok. De gyakorolni rendszeresen kell(ene).
Ez nehéz többnyire. Mivel a rendszeresség következetes szándékát meg is kell valahogy valósítani. És ez igaz még sok más dologra is, például egy szabadúszó vállalkozás folyamatos működtetéséhez.

Nekem a jóga sokkal több mint gyakorlatok összessége:
- menedék
- élhető, elérhető praxis
- idegrendszeri rendeződést adó lehetőség
- stabilitás, biztonság érzet erősítő
- rugalmasság testben, lélekben
- kapcsolódás
- egy gyakorolható rendszer ami adaptálható rám is

A ciklikusság közben mégis jó, mégis önazonos, hiszen a saját ritmusaim, a természet körforgása az, ami alapján én élek és döntök. Amennyire csak meg tudom tenni. Számomra így is sok olyan terület van, ami kötelező és kívülről elvárt, miközben nem feltétlenül tudok könnyen és evidensen igazodni ezekhez; erőfeszítésbe kerül, és ez kifáraszt, frusztrálttá tesz.

Ilyen komplex lények vagyunk mind.
A felszín csak felszín.
Egy emberben annyiféle megélés, tapasztalat, élmény, tudás, jellemzők, hiányok, fájdalmak és többletek elegye található, hogy csuda.
Nagyon gyakran ha valaki nem olyan, mint ahogy elvárnánk, nem feltétlenül az áll mögötte, hogy lusta vagy nem reagál azonnal, nem olyan gyors, mint a mai világ (mondjuk nem is kell szerintem), vagy több regenerációra, csöndre van szüksége akár, mint másoknak. Lehet hogy több támogató jelenlétre.
Lehet, hogy több időre.
Sok-sok belső feszültség fakad abból, hogy annyira szeretnénk és kell megfelelni a külvilág elvárásainak, időben, energiában, reakciókban, pedig nem vagyunk egyformák.
Lehet hogy nekem félóra valamit megcsinálni, másnak öt perc.
Lehet hogy nem tudom megcsinálni.
Lehet, hogy ha többször gyakorlom, sikerül.
Nem biztos.
Én programokat szervezek, közösségeket hozok létre és szállást üzemeltetek:
mindkettő emberekhez kötődik, azzal a céllal, belső szándékkal, hogy érezzék jól magukat, kapcsolódjanak, töltődjenek, épüljenek...
Ez érték?
Nekem igen.
A világunk és társadalmunk, az oktatás, az emberi életről való gondolkodás és az elvárások egyfajta linearitásban próbálják tartani azt, ami alapvetően ciklikus.
Azt gondoljuk mi magunk is, hogy A-ből Bé-be kell eljutnunk, szakmai és kapcsolati téren. Azt hisszük, hogy az életünk is lineáris: ekezdődik, halad és véget ér. Pedig ennél sokkal komplexebb, és ciklikusabb, ahogy a természet, az univerzum és minden. Ettől még a magamfajtának nem könnyű, mert gyakkorlatilag szembemegyek a ma normállisnak nevezett életmóddal. Ezzel együtt az sem jó ha csupán aktuális impluzusok, hatások, kedv, hangulat határozza meg az ember cselekedeit.

Van aki nagyszerű, különleges nézőpontokat képes képviselni a kreatív természetét élve. Sokan pedig elnyomják ezeket, vagy sosem ismerik fel, mi rejtőzik bennük, annyira megtanulták hogyan kell igazodni egy közeghez.
Hát, sokat tudnék erről még írni...

Andi.

Mi van már velem(d)?!
A perimenopauza,-változókor többé-kevésbé analógiában van a kamaszkorral.
Mi nők mindig meg tudjuk magyarázni, miért vagyunk elviselhetetlenek. :-D :-D :-D
Komolyra fordítva a szót, tehát nézzük mik az egyezések, hasonlóságok:

1. Hormonális kavalkád
A tinilányok ahogy elkezdődik náluk a havi ciklus, 1-2 évig a kiszámíthatatlanság és az "új rendszerhez" való hozzászokás jellemzi.
Ebben lehetnek hosszabb-rövidebb kimaradások, rendszertelenség, ami teljesen normális egy bizonyos mértékig, így nem kell "beavatkozni".
A változókorban lévő nőknél hasonló folyamat játszódik le, csak nem a mondjuk így ciklusba érkezés hanem az abból való távozás okoz(hat) kaotikus állapotokat, úgymint a menzesz kimaradása, vagy épp a nem várt menzesz, aminek még nem lett vonla itt az ideje. Ciklusrövidülés, vagyis az, hogy általában 3 hetente "megjön".

Minkettőnél a szervezet hatalmas erőkkel próbál alkalmazkodni ehhez a hormonális átalakuláshoz. Ez idő. Megértéssel, megtámogató praxisokkal, életvitellel, hozzáállással enyhíthetők az ebből fakadó tünetek.

2. Fizikai tünetek
Tiniknél, kamaszlányoknál - főleg az iskolai és egyéb különórai túlterhelésekből vagy pl. egy diszfunkcionálisan működő családi háttérből akár ezek kombinációjából illetve alkati és életmódbeli szokások elegyéből adódóan megjelenhet a PMS.
A premenstruációs szindróma, ami nem egy betegség, de kellemetlen, akár életminőséget is befolyásoló megélésekkel járhat.

Néhány példa:
hasi görcsök, hasfájás akár ájulásig vagy a napi teendőket akadályozó mértékig
fejfájás
migrén
mellfeszülés,-fájdalom
lehangoltság
enerváltság
ingerlékenység
irritáltság
szélsőséges reakciók
A változókorban ezek szintén megjelenhetnek részben vagy egészben.

Tünet lehet még:
indokolatlan izom és ízületi fájdalmak, szúró érzetek
vérnyomás problémák
fokozott verejtékezés, megváltozott testszag
hidegérzetek, fázás
extrém fáradtság
"ólomnehéz" testérzet
elalvási nehézségek
éjszakai ébredések
sérülések, balesetek, "ügyetlenség"

3. Mentális tünetek mindkét életkori csoportnál:
Extrém vagy enyhébb lehangoltság
Hangulat ingadozások "random"
Depressziós állapotok
Motiválatlanság, életuntság
"agyi köd" - nem jut eszembe, nem emlékszem hova tettem, mit akartam mondani, csinálni, mit mondott a tanár, a főnököm, a párom...stb.

Egyéb jellemzők is előfordulhatnak, változatosan mint egy üzleti kínálat: minden van. ;)

A legszebb az egészben, hogy gyakran a perimenopauzában, menopauzában lévő nő anya is, tini és kamasz gyerekekkel.
:-D :-D
Szuper párosítás, amikor pl. a totális levertség, agyi köd találkozik a túlingerelt, túlterheltséget megélő "idegbajos" idegrendszerrel...
Ha a "Hogyan menjünk hatékonyan egymás agyára?" díjra pályázhatnánk, nyernénk! :)

Szóval azért ezt jó tudni, mégha nincs is keezünkben az orákulum, a megoldás. Ismereteket szerezni erről érdemes, és néhány nem kőbevésett tipp is segíthet:

1. Cikluskövetés, naplózás!
2. Önmegfigyelések - mikor mi esne jól és mi veri ki a biztosítékot
3. Felesleges ingerek, információk csökkentése
4. Pihenni mikor szükséges, jólesne
5. Mozogni, számunkra komfortosan, nem erőltetve
6. Megtanulni értékelni a nyugalmas, fájdalommentes napokat, órákat :)
7. Tudatosabb életvitel gyakorlása női létünket és női egészségünket segítve
8. Felnőttként példát mutatunk lányainknak - nem mindegy mit: az öngondozás, a pihenés megengedése, az önmegértés és együttérzés tovább adódik, ha nem is azonnal
9. LÉGZÉS! (mélyhasi, brahmari, légzésszinkron, váltott orrlyukas, "dobozlégzés", hangsúlyos kilégzés,-sóhajtások)
10. Megfelelő akár újragondolt vitamin,-és ásványi anyag pótlás
(magnézium, D-vitamin, szelén, cink, B6 és B12, omega3-ban gazdag étkek...
+1. Nőijóga, ill. női minőségünkben, változásainkban megsegítő praxisok, relaxáció

Andi.

Nem szeretek demagóg lenni, nem is szoktam csak egy-egy rossz pillanatban.
De most, talán kívülről úgy tűnhet hogy az leszek.
Szerintem pedig a valóságról beszélek:
A mértéktelenségünk okoz minden problémát.
A döntéshozóké, azoké akik nagyobb léptékben tehettek volna, vagy tehetnének valamit.
És mi, egyes emberek.
Mert elhittük, hogy a Földet, az energiakészleteket mértéktelenül kihasználva éllhetünk vígan, míg világ a világ.
Elhittük, hogy jár nekünk minden, mindig, határok nélkül.
A víz, a talaj, az energia, aminek korlátlanságát az utóbbi 30-50 évben "kimaxoltunk" és ezt tesszük ma is: globálisan és itthon.

Legalább 20-30 éve mondják a hozzáértők, hogy ezt így nem lehet.
Hogy másképp kellene.
Számos működő, az életet, a természetet, a bolygót és az energiaforrásokat tisztteletben tartó módon, nem pedig parazitaként.

Nem vagyok demagóg, de teljesen egyértelmű, hogy ez ami most zajlik, csak a kezdete valaminek. A vizet elengedtük a Kárpát-medencéből és ezt tesszük még mindig.
A földet kizsigereltük, kemikáliákkal tettük tönkre és ha ma bármikor bemegyek a gazdaboltba, mindig van 2-3 ember aki épp gyomírtót, műtrágyát és hasonlókat vásárol...és ez nagyban is így van, a terműföldeken.
Minőségi éhezés van (a rossz mezőgazdasági rendszerek következményeként), ezekből kifolyólag, miközben mennyiségben túlzásokba esünk, elég csak megnézni ma egy strandot, hogy néznek ki az emberek, és hogy néztek ki a 80-as években.

Hormonokat és növényvédőszereket iszunk a csapvízzel.
Amivel a wc-t lehúzzuk. Csapvízzel.
Amivel mosogatunk. Ivóvízzel.
Amivel mosunk.
Amivel mindent lemosunk, felmosunk...
Az ivóvizünkkel.
Amivel öntözzük a füvet, hogy zöld maradjon, miközben a növényi sokféleséggel, takarással, csapadék megőrzéssel mindezt kiválthatnánk.

Nyilván ez nem ennyire fekete-fehér, sok ember jó szándékkal, új értékrend (vagy ez a régi) próbál élni és élni hagyni.
De globálisan nincs érdemi változás.

Elhittük, hogy nekünk röpködni kell ide-oda, 1-2 napokra a világban, mert anélkül nem lehet élni, és nincs mit kitenni a facebookra.
Elhittük, hogy millió dologra szükségünk van a teljességhez, már csecsemőkortól, amikre valójában egyáltalán nincs, ráadásul ezek előállítása iszonyatos energiákat követel meg a földtől, a vízektől, a természettől.

Nem tanultuk meg a leckét a covidból sem.
Minden visszaállt a megszokottba.
Most majd tanulunk.
Kénytelenek leszünk.
Nem lesz kényelmes.
Mértéket tartani.
Korlátozni magunkat.
Pedig a kényelmünk, és az irreális elvárásaink, szokásaink vezettek ide. És ahogy írtam, ez még semmi.
Ideje komolyan venni, legalább így, az utolsó utáni pillanatban legyünk tudatosabbak, bár a jelen és főleg a jövő úgyis rákényszerít majd.
És lehet hogy az emberiségnek egy ilyen nagy horderejű pofon kell, mert a kérésekből, figyelmeztetésekből egyszerűen nem tanul.

Ha nagyon szoronganánk, esetleg félnénk hogy jaj mi lesz, szerencsére a jóga és más praxisok is, tudnak segíteni abban, hogy ne arról szóljon az életünk, hogy folyamatosan rettegünk.

Légzések
Tudatos jelenlét
Relaxáció
Jóleső fizikai mozgás
KÖZÖSSÉG!

Andi.