Nagy Bori - HR tanácsadó, tréner, coach oldala

18/03/2026

Új felállásban, Harkányi Judit, Balogh János pszichológus és én visszük tovább az Erdőbe most programokat.
Március 28-án indul a MOZGÁSTÉR sorozatunk, 1-1 alkalomra is lehet jönni, de természetesen mi nagyon hiszünk a folyamatokban. 🌞🥾🥾🌳

Bevallom, néha vágyom egy varázspálcára. 🧙‍♀️✨:)

Volt idő, amikor sokat ültem este a laptop előtt. Már leragadt a szemem, de azért még válaszoltam emailekre, befejeztem, amiről azt gondoltam, ez semmiképp sem várhat.
Olyan jó lett volna, ha egy csettintésre minden megoldódik magától.

Ilyen estéken felmerült bennem, hogy miért csinálom ezt magammal?
Talán mert azt tanultuk, hogy a megállás gyengeség és aki pihen, az lemarad.
Pedig néha pont az a bátor lépés, ha azt mondjuk, most inkább alszom egyet.
Kilépek a megszokott feszes tempóból, és megengedem magamnak, hogy várjon egy feladat.

Aztán azt vettem észre, hogy már apróbb nemet mondások kezdték hozni a változást.

A természetben ez sokszor könnyebb.
Az erdőben lelassul a gondolatok ritmusa is. Nekem sokszor ott esik le, mennyire feleslegesen szorítom magam.

Nem azért megyek, mert megoldani akarok valamit, mégis, ilyenkor történnek velem azok az apró felismerések, amelyek aztán új nézőpontokat hoznak. Ezt te is kipróbálhatod, hogy tényleg működik.

Tarts velünk a márciusi Mozgástér programunkon, és tapasztald meg ezt a tempóváltást velünk az erdőben. A részleteket a hozzászólásoknál az első kommentben találod.

Judit

05/03/2026

Néha a testünk hamarabb tudja, hogy változásra van szükség, mint a gondolataink.

Nem véletlen, hogy bizonyos dolgok akkor találnak meg, amikor már nem tudunk ugyanúgy továbbmenni.

Nálam a csikung és a Gestalt ilyen találkozás volt.

Nem megoldásként érkeztek, hanem hiányzó darabként. Mint amikor sokáig keresel egy puzzle-elemet, és egyszer csak nyilvánvalóvá válik: ez pont ide illik.

Az ÉLET-ÖRÖM-TÉR ebből a felismerésből született.

Nem azért, hogy újabb elvárásokat tegyen rád. Hanem hogy megtapasztald: a testtudatos mozgás, a légzés és a figyelem képes újrarendezni azt, ami belül szorít.

Ami eddig tehetetlenségnek tűnt, abból lassan megtartó erő lesz. Ami lehúzott, nem tűnik el varázsütésre, csak többé nem visz el magával.

Nem kérem, hogy hidd el, amit mondok.
Azt mutatom meg, hogyan tudsz jól megfigyelni és a testeden át megtapasztalni.

Nem sietünk.
Nincs hová megfelelni. Van idő rá, hogy a saját tempódban ismerd meg, mi történik benned.

Kiscsoportban dolgozunk, ahol a közösség megtart. Egyéniben pedig csak a te történeted, és a te kérdéseid számítanak.

Ha egy ideje már úgy érzed, mintha egy puzzle-darab hiányozna, jelentkezz egy első konzultációra, ahol kiderítjük, hogy ez a program neked való-e.

A linket hozzászólásban találod.⤵️

26/02/2026

Pár éve nagyon váltani akartam a karrieremben. Csakhogy a görcsös akarásom semmilyen eredményt nem hozott. Aztán elengedtem az egészet.

Úgy voltam vele, hogy jó, akkor ezt most hagyjuk.
Két nap múlva felhívott egy fejvadász. Megkérdezte, hogy mennyire vagyok nyitott egy képzésekkel foglalkozó pozícióra egy elég speciális területen. 😊

𝗩𝗮𝗻, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗻𝗲𝗺 𝗮𝗸𝗸𝗼𝗿 𝘁𝗮𝗹á𝗹𝘂𝗻𝗸 𝗺𝗲𝗴𝗼𝗹𝗱á𝘀𝘁, 𝗮𝗺𝗶𝗸𝗼𝗿 𝗴ö𝗿𝗰𝘀ö𝘀𝗲𝗻 𝗮𝗸𝗮𝗿𝗷𝘂𝗸. 𝗛𝗮𝗻𝗲𝗺 𝗮𝗺𝗶𝗸𝗼𝗿 𝗮𝗯𝗯𝗮𝗵𝗮𝗴𝘆𝗷𝘂𝗸 𝗮 𝗹á𝘇𝗮𝘀 𝗺𝗲𝗴𝗼𝗹𝗱á𝘀𝗸𝗲𝗿𝗲𝘀é𝘀𝘁.

Talán ismerős a gondolatmenet: "Majd jól leszek, ha lesz időm összerakni magam. Ha majd "normálisan működök".

Én is sokáig így voltam vele. Közben észre sem vettem, hogy a testem már egy ideje próbál szólni: ólmos fáradsággal, befeszüléssel, sóhajtozással.

Ha te is megélsz ilyesmit, az is ismerős lehet, hogy milyen gyorsan hessegetjük el ezeket a jeleket. Simán váltunk át oda, hogy “tudom, mi a gond, csak koncentrálni kell. Átgondolni alaposan. Aztán majd változtatok.”

Fordulópont volt a felismerés, hogy a testem nem egy eszköz, amit használok, hanem egy bölcs társ, aki folyamatosan “szól”: amikor túltolom a racionálist, fáj a fejem.
Vagy éjjel is pörgetem a gondolataim és emiatt nem pihenem ki magam.

Ez a jelzőrendszer mindannyiunkban ott van.

𝗔𝗺𝗶ó𝘁𝗮 𝗳𝗶𝗴𝘆𝗲𝗹𝗲𝗸 𝗿á, 𝗻𝗲𝗺 𝗮 𝗸ö𝗿ü𝗹𝗺é𝗻𝘆𝗲𝗸 𝘃á𝗹𝘁𝗼𝘇𝘁𝗮𝗸 𝗺𝗲𝗴. 𝗜𝗻𝗸á𝗯𝗯 𝗮𝘇, 𝗮𝗵𝗼𝗴𝘆𝗮𝗻 𝗷𝗲𝗹𝗲𝗻 𝘃𝗮𝗴𝘆𝗼𝗸.

Halványul a bizonyítási vágy. Ha nem készülök egy tréningre éjjel-nappal, akkor is jó lesz. :D Ez felszabadító és örömteli érzés.

Te mi alól szeretnéd leginkább felszabadítani magad?

Az Élet-Öröm-Tér programom alapja az érzékelés, a mozgás és a figyelem.
És a kísérletezés.

Mi lenne, ha nem kitalálni igyekeznél, hogy ki vagy?
Hanem megélni kezdenéd. Ez utóbbi a programom lényege.

Van, hogy elég egy apró váltás a "kamerálláson" és máris látni és érezni kezdjük: sokkal jobban rendben vagyunk, mint ahogy azt gondoltuk.

A program részleteit a hozzászólásban találod.

19/02/2026

𝗧𝗲 𝗵𝗼𝗻𝗻𝗮𝗻 𝘃𝗲𝘀𝘇𝗲𝗱 é𝘀𝘇𝗿𝗲, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗺á𝗿 𝗺á𝘀𝗸é𝗽𝗽 𝘃𝗮𝗴𝘆 𝗼𝗹𝘆𝗮𝗻 𝗵𝗲𝗹𝘆𝘇𝗲𝘁𝗲𝗸𝗯𝗲𝗻, 𝗮𝗵𝗼𝗹 𝗸𝗼𝗿á𝗯𝗯𝗮𝗻 𝗺𝗶𝗻𝗱𝗶𝗴 𝘁𝗲 𝗶𝗴𝗮𝘇𝗼𝗱𝘁á𝗹?

Én például onnan tudom, hogy valami tényleg megváltozott, hogy egyszer csak feltűnik, hogy nem mondom magamnak:
áá, 𝗲𝘇 ú𝗴𝘆𝘀𝗲 é𝗿𝗱𝗲𝗸𝗲𝗹 𝘀𝗲𝗻𝗸𝗶𝘁.

Nem azért, mert hirtelen lázadó lettem, hanem mert belülről jön az, hogy „𝘷á𝘳𝘫, 𝘦𝘣𝘣𝘦𝘯 é𝘯 𝘮𝘰𝘴𝘵 𝘮á𝘴𝘬é𝘱𝘱 𝘷𝘢𝘨𝘺𝘰𝘬.”
És ki is mondom.

Nem történik semmi dráma, csak attól, hogy nem szorítom le, nem marad bent a levegőm, nem akad el az energiám.

Miközben 𝘃𝗶𝘀𝘀𝘇𝗮𝘁𝗮𝗿𝘁𝗷𝘂𝗸, 𝗸𝗼𝗻𝘁𝗿𝗼𝗹𝗹á𝗹𝗷𝘂𝗸 𝗺𝗮𝗴𝘂𝗻𝗸𝗮𝘁, sokszor pont ettől szenvedünk a legjobban, hogy azt érezzük, nem vagyunk láthatóak és fontosak.

HA TOVÁBBGONDOLOD…

…lehet, nem is arról szól ez az egész, hogy nem vagy mások számára látható, hanem arról, hogy néha nehéz belül saját magunk előtt is felvállalni, hogy ez most fontos.

Viszont amikor nem szorongsz attól, hogy nem illeszkedsz tökéletesen, már nem vagy rosszul attól, ha kilógsz. Egyszerűen ott van a bizonyosság, másképp is lehet, és ez rendben van.

EZ EGY IZGALMAS KÍSÉRLETEZÉS:
nincsenek hangzatos célok, viszont van kíváncsiság.

𝗠𝗶 𝘃𝗮𝗻, 𝗵𝗮 𝗺𝗲𝗴𝗻é𝘇𝗲𝗺, 𝗺𝗶 𝘁ö𝗿𝘁é𝗻𝗶𝗸 𝗯𝗲𝗻𝗻𝗲𝗺 𝗮𝘇𝘇𝗮𝗹, 𝗮𝗺𝗶 é𝗽𝗽𝗲𝗻 𝗺𝗼𝘀𝘁 𝘃𝗮𝗻?

Amikor először tanultam valamit szervezett keretek között, ami nem mások szerint „kell”, hanem tényleg én választottam, sokszor jöttek viccesbe csomagolt pikírt kérdések:
“𝘉𝘰𝘳𝘪, 𝘵𝘦 𝘮á𝘳 𝘮𝘦𝘨𝘪𝘯𝘵 𝘵𝘢𝘯𝘶𝘭𝘴𝘻 𝘷𝘢𝘭𝘢𝘮𝘪𝘵? 𝘔é𝘨 𝘯𝘦𝘮 𝘷𝘰𝘭𝘵 𝘦𝘭é𝘨?”
Ezek engem nagyon rosszul érintettek és el is bizonytalanítottak, biztos gáz vagyok.

Aztán ott álltam az első képzési napon, és azt éreztem, na most végre a helyemen vagyok.

𝗡𝗲𝗺 𝗯𝗶𝘇𝘁𝗼𝘀, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗮𝗸𝗸𝗼𝗿 𝘃á𝗹𝘁𝗼𝘇𝗼𝗹, 𝗮𝗺𝗶𝗸𝗼𝗿 𝗸𝗶𝗹é𝗽𝘀𝘇 𝗮 𝗺ó𝗸𝘂𝘀𝗸𝗲𝗿é𝗸𝗯ő𝗹. 𝗟𝗲𝗵𝗲𝘁, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗽𝗼𝗻𝘁 𝗮𝗸𝗸𝗼𝗿 𝗶𝗻𝗱𝘂𝗹 𝗲𝗹, 𝗵𝗮 𝗺𝗮𝗿𝗮𝗱𝘀𝘇 é𝘀 𝗮𝘇𝗼𝗻 𝗸𝗮𝗽𝗼𝗱 𝗺𝗮𝗴𝗮𝗱, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗺á𝗿 𝗷ó𝗹 𝘃𝗮𝗴𝘆 𝗮𝘇 𝗲𝗴é𝘀𝘀𝘇𝗲𝗹.

Belül valami átáll.
Nincs többé az a pánik érzés, hogy nem is számítasz és lekéstél valamit.
Van helyette erő, kíváncsiság, egy újszerű, nyugodt elszántság.

A fordulópont legtöbbször nem kívül történik, hangosan és látványosan, hanem amikor rájössz, hogy te vagy benne másképp és könnyebben elbírod, ami jön.
Ezt a mást pedig a körülötted lévők is észreveszik.

12/02/2026

Te is megfigyelted, hogy ma mindennél fontosabb a teljesítmény?

Ki hol tart, ki a legjobb… Amikor ez a nyomasztás a legfőbb mérce, az feszít és szorít. A test ezerrel jelez.

Pedig az számít igazán, hogy mit és hogyan érzékelünk.
Összehúzod magad vagy kinyílsz?
Kimerülsz vagy töltekezni kezdesz?
Szorít, lehúz és nyomaszt valami, vagy van benne levegő, jóleső izgatottság, perspektíva?

Nem “kívülről” írok. Sokáig a vágyak nálam is csak háttérzajként voltak jelen. Aztán lassan tisztult mindez és rájöttem, hogy szabad jól érezni magam a bőrömben.

Ma már nem figyelem azt folyamatosan, hogy jól csinálom-e.
Nem csak elégnek érzem magam, hanem tudom, hogy elég vagyok.
Ez egy autentikus, örömteli együttlét saját magammal.

Nem azt mondom, hogy már semmi nem nehéz vagy fájdalmas.
Csak mindez már nem ránt le és nem vonszol magával.

Ez nem különleges képesség.
Mindannyian képesek vagyunk rá, mert van erre egy finom belső jelzőrendszerünk.

Ez segít meglátni, amikor kezdesz eltűnni a feladatok között.

Felismerheted, amikor minden el van intézve a listádon és mégis ingerült leszel, ha valaki kérdez tőled még egy apróságot. Vagy amikor vasárnap délután már a hétfői teendők nyomasztanak.

Ha megállsz velem egy pillanatra, és elkezded figyelni, érezni fogod ezeket a jelzéseket.
Ebből a csendes kapcsolódásból már el lehet indulni a kell helyett a lehet, a muszáj helyett a szeretném felé.

Próbáld ki, hogy mi történik, ha most nem még egy dolgot akarsz „jobban csinálni”, hanem meghallod, hogy mire kér a tested.

05/02/2026

Volt már olyan időszakod, amikor egyszer csak érezted: ez így nem mehet tovább, de azt nem láttad még, mi jön helyette?

Az a sok "kell", amiről múlt héten írtam, ilyenkor hirtelen eltűnik, és lehet, hogy a feje tetejére állnak benned a dolgok.
Előfordulhat, hogy van egy rakás félelem, közben valami izgatott öröm is és persze egy csomó kérdőjel.

Én amikor elérkeztem ide, abban biztos voltam, hogy ami eddig hajtott, feszített, sodort, azt már nem akarom. Csak épp azt nem tudtam még, merre tovább.

𝗘𝘇 𝗮𝘇 𝗮 𝗯𝗶𝘇𝗼𝗻𝘆𝗼𝘀 𝘇é𝗿ó 𝗽𝗼𝗻𝘁.

Képzeld el, hogy ugrasz egy nagyot, de még nem látod, hová érkezel. Ez tud egyszerre izgalmas és ijesztő lenni, mert ott, ami előtted van, még bármi lehet.

Nekem az egyik ilyen „ugrásom” akkor volt, amikor három kicsi gyerekkel egyedül maradtam.
Ott tényleg az összeomlás szélén álltam. Anyagilag, érzelmileg és fizikailag is padlót fogtam, miközben én jelentettem otthon a stabil pontot.
Onnan, abból az állapotból kezdett alakulni valami belül, ami aztán lassan kívül is megjelent.

A zéró pontnak furcsa módon van egy könnyedsége is. Egyfajta felszabadító „nem tudom”.
Amikor még nincs kész válasz és talán nem is kell, hogy legyen.

Ha most te is hasonlóban vagy, teljesen rendben van, ha néha eleged van az egészből.

Kérdés: Szerinted lehet, hogy ebben a kuszaságban meg tud bújni egy-egy apró, áldásos pillanat?
Egy rés, egy ajtó, ami lassan kinyílik. Nem erőből, hanem akkor, amikor készen állunk rá.

29/01/2026

Más kisugárzásból valami új születik. 𝗧𝗲 𝗵𝗼𝗴𝘆 á𝗹𝗹𝘀𝘇 𝗮 𝗹𝗶𝘀𝘁á𝗸𝗸𝗮𝗹?
Egy időben nagyon szerettem a listákat.

Különböző témájú és hosszúságú listáim voltak arról, hogy mit kell még megcsinálnom és pontosan mikorra.

Arra is volt listám, hogy milyen képzéseket kellene elvégeznem, hogy értékes legyek és hiteles.

Sőt, volt a fejemben egy lista arról is, hogy kinek és mit nem szabad mondanom.

Meg hogy és milyennek kéne lennem: sokkal határozottabbnak, rendszerezettebbnek, frappánsabbnak, vonzóbbnak.

𝗩𝗶𝘀𝘀𝘇𝗮𝘁𝗲𝗸𝗶𝗻𝘁𝘃𝗲, 𝗲𝘇 𝗲𝗹é𝗴 𝘃𝗶𝗰𝗰𝗲𝘀. 𝗗𝗲 𝗺𝗲𝗴é𝗹𝗻𝗶 𝘃𝗮𝗹𝗮𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗻𝗲𝗺 𝘃𝗼𝗹𝘁 𝗮𝘇.

A „kell”ek ugyanis látható nyomot hagytak rajtam:
a nyakam behúztam, a vállaim beestek, rendszeresen becsípődött a lapockám alatt egy idegszál. Sokszor ébredtem sajgó derékkal és ólmos fáradsággal.

𝐑𝐞𝐧𝐠𝐞𝐭𝐞𝐠𝐞𝐭 𝐚𝐠𝐲𝐚𝐥𝐭𝐚𝐦, 𝐦𝐢𝐭 𝐤𝐞𝐥𝐥𝐞𝐧𝐞(!) 𝐦é𝐠 𝐦𝐚𝐠𝐚𝐦𝐨𝐧 𝐦𝐞𝐠𝐯á𝐥𝐭𝐨𝐳𝐭𝐚𝐭𝐧𝐨𝐦.

Belső mantrám volt: “𝘌𝘳ő𝘴𝘯𝘦𝘬 𝘬𝘦𝘭𝘭 𝘭𝘦𝘯𝘯𝘦𝘥! 𝘒𝘪 𝘬𝘦𝘭𝘭 𝘣í𝘳𝘯𝘰𝘥!”.
“𝘔𝘢𝘫𝘥 𝘩𝘢 𝘮𝘦𝘨𝘷á𝘭𝘵𝘰𝘻𝘰𝘭, 𝘮𝘪𝘯𝘥𝘦𝘯 𝘫𝘰𝘣𝘣 𝘭𝘦𝘴𝘻.”

𝗔 𝗰𝘀𝗶𝗸𝘂𝗻𝗴 𝘃𝗮𝗹𝗮𝗺𝗶 𝗲𝗴é𝘀𝘇 𝗺á𝘀𝘁 𝗵𝗼𝘇𝗼𝘁𝘁.

A mozgás, a légzés és az egyre pontosabb figyelem elindította az elfogadást önmagam felé. Rájöttem, hogy nincs baj azzal, amilyen vagyok.
Közben egyre több mindent vettem észre a testemben, amire eddig nem is figyeltem. Elindult egy feloldódás, öröm és felszabadultság érzés.

𝗛𝗮 𝘁𝗲 𝗶𝘀 𝗹𝗶𝘀𝘁á𝗸 𝗸ö𝘇ö𝘁𝘁 é𝗹𝘀𝘇, 𝘁𝗮𝗹á𝗻 𝗻𝗲𝗵𝗲𝘇𝗲𝗻 𝗵𝗶𝗵𝗲𝘁ő, 𝗵𝗼𝗴𝘆 𝗺𝗲𝗸𝗸𝗼𝗿𝗮 ö𝗿ö𝗺𝗲𝘁 𝘀𝘇𝗮𝗯𝗮𝗱í𝘁𝗵𝗮𝘁𝘀𝘇 𝗳𝗲𝗹 𝗺𝗮𝗴𝗮𝗱𝗯𝗮𝗻.

Amikor észreveszed, hogy jó érzés mozogni…hogy ebben ott van a felfedezés öröme, akkor változni kezd valami.
És nem csak benned, hanem az életed területein is.

𝗡𝗲𝗺 𝗮𝘇é𝗿𝘁, 𝗺𝗲𝗿𝘁 𝗯á𝗿𝗸𝗶 𝗶𝘀 𝗲𝗹𝘃á𝗿𝗷𝗮, 𝗵𝗮𝗻𝗲𝗺 𝗲𝗴𝘆𝘀𝘇𝗲𝗿ű𝗲𝗻 𝗲𝗹𝗸𝗲𝘇𝗱 𝗺𝗲𝗴𝘁ö𝗿𝘁é𝗻𝗻𝗶.

Ezt a változást a környezet is észreveszi.
Létrejönnek más kapcsolódások.

Nem kell drasztikus dolgokra gondolni. Szépen apránként, mégis másként, mint korábban, alakítani kezdi magát.
Bármiféle elvárás nélkül.

Ez történt velem, és ez meg tud történni veled is.

Ha elértek hozzád ezek a gondolatok, jelezheted akár egy szóval vagy egy kis emojival. Ha pedig mélyebb érzések kerültek elő, akár privát üzenetben is elküldheted.

Tényleg kíváncsi vagyok.