04/03/2025
Nagy sok szülő panaszkodik arra, hogy a gyerek nem akar tanulni, és bár ők már mindent megpróbáltak, egyszerűen képtelenség rávenni arra, hogy tanuljon. Időnként leülnek vele, hogy együtt gyakoroljanak, de annak a vége mindig kínszenvedés, hiszti, és veszekedés. A gyerek nem figyel, mással foglalkozik, unott, nem érdekli, a szülő meg pillanatok alatt befeszül, és ilyenkor kétségbeesetten kutat olyan mondatok után, amivel a helyzet megfordítható lenne.
Nézzünk pár "motivációs" mondatot, amit leggyakrabban alkalmaznak, és nézzük meg azt is, hogy miért nem jók:
1) "Én a te korodban imádtam tanulni, és nem értem, hogy téged miért nem érdekelnek az új ismeretek."
Hiba: a gyerekben azt az érzést keltjük, hogy vele valami baj van, nem olyan, mint a szülő volt régen, és emiatt a szülő csalódott.
2) "Tanulni kell, mert nem lesz belőled semmi."
Hiba: a gyerek azt fogja érezni, hogy a szülei nem értik meg, hogy nem szereti ezt csinálni, és már le is mondtak róla.
3) "Ha most nem tanulsz, akkor később még nagyobb bajaid lesznek, és nem fognak egyetemre felvenni."
Hiba: az ilyen korú gyerekek általában nem szoktak szorongani a felsőoktatási dolgaik miatt, így maximum azt érjük el ezzel, hogy elültetjük a fejükben a gondolatot, hogy nem fogják egyetemre felvenni.
4)" Ha azt látnánk, hogy tanulsz, akkor nagyon boldogok lennénk! (anya, apa)"
Hiba: nem a gyerek felelőssége a szülők érzelmi világának szabályozása. Valójában normál esetben nem a gyereknek kellene örülni, hogy boldogok a szülei, hanem a szülőnek, hogy boldog a gyerek.
Ezen túlmenően pedig sokszor az is probléma, hogy időnként ugyan tanul a gyerek, de mégse látja a szülőkön, hogy ettől boldogok lennének.
5) "Ha szépen tanulsz, idén elmegyünk nyaralni."
Hiba: megint csak terhet pakolunk a gyerek nyakába, hiszen tőle tesszük függővé a családi nyaralást...
6) "Ha tanulsz, te leszel a legokosabb az osztályban."
Hiba: A legtöbbször az osztály legokosabbjai csendes, visszahúzódó gyerekek, akik sokszor a közösség szempontjából periférián vannak. Ők mások. Gyakran nem vonják be őket a többiek a játékba, kirekesztik őket, és néha még csúfolják is szegényeket. Ha a legokosabbakkak így bánnak a többiek, ugyan kit motiválna, ha holnap ő kerülhetne ebbe a szerepbe?
A listát a végtelenségig lehetne folytatni, de felesleges, ugyanis az összes ilyen mondatban egyetlen közös tulajdonság van: többet ártanak, mint használnak.
De akkor mit lehet tenni, ha azt szeretnénk, hogy a gyerek tanuljon?
Másképp kell motiválni. Első körben meg kell a tanulást szeretnie. Tudom, könnyű ezt mondani, a kérdés nyilván az, hogy hogyan lehet megszerettettni ezt vele?
Játék, játék, játék.
Feltételezem minden szülő ismeri már a gyerekét elég jól, így azt is tudja, hogy mi érdekli. Ha pl a bűvésztrükkök, akkor verstanulás után tanulhatnak egy újabb trükköt közösen. Ha van egy kis versenyszellem, akkor lehet olyat játszani, hogy ki írja le szebben az A betűt, ki tud többet a szorzótáblából gyorsan elmondani, kinek van nagyobb találata az LY és J betűs szavakban stb. De lehet szituációs feladatokat is csinálni, a gyerek magyarázza el a szülőnek, amit tanultak akár úgy, hogy mondjuk más szerepbe helyezik magukat. Az gyerek mondjuk a bölcs bagoly az erdőben, aki a rókának mesél.
Egyetlen fontos dolog az, hogy ne vizsgáztatás legyen, hanem szimpla játék. És miért hasznos ez? Ha ebben a korban már kialakul az, hogy a tanulás nem is egy ördögtől való dolog, és nem kell azt feltétlen utálni, akkor minden bizonnyal a későbbiekben sem fog "szükséges" rosszként tekinteni rá. ;)
Tudom, hogy idő és energiaigényes, és a mai rohanó világban ez nehezen fér bele a szülők életében. De higgyétek el, hogy megéri!
Írjátok meg kommentben, ha van kedvetek, hogy titeket mivel próbáltak motiválni a tanulásra! :D