29/04/2026
❤️🩰❤️ Tánc Világnapja ❤️🩰❤️
💖 Ma van a tánc világnapja!
1982 óta – az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének részeként működő Nemzetközi Táncbizottság kezdeményezésére – április 29-én ünnepeljük a Tánc Világnapját, az időponttal Jean-Georges Noverre francia táncos és balettművész előtt tiszteleg a szakma, aki ezen a napon született 1727-ben. 💃
✨ A jeles napra minden évben egy nemzetközi és egy magyar szakmabeli is megosztja gondolatait a táncról. Ebben az évben Crystal Pite kanadai koreográfus, a Ballet British Columbia és William Forsythe Ballett Frankfurt társulatának egykori tagja, magyar frontról pedig Kocsis Enikő, Harangozó-díjas táncművész, koreográfus, érdemes művész, a Fitos Dezső Társulat igazgató-művészeti vezetője írt pár gondolatot.
🇨🇦 Crystal Pite
"Mi, emberek mozgunk – a karunk kinyúl, a térdünk megroggyan, a fejünk bólint, a mellkasunk beesik, a hátunk ívbe feszül. Ugrunk, vállat vonunk, ökölbe szorítjuk a kezünket, felemeljük egymást, aztán eltaszítjuk egymást. Ez ugyanúgy nyelv, mint cselekvés. A test így beszél a szükségről, a vereségről, a bátorságról, a kétségbeesésről, a vágyról, az örömről, az ambivalenciáról, a frusztrációról, a szerelemről. Ezek a képek azért telnek meg jelentéssel a fejünkben, mert ezeket az élményeket a testünkben éltük át a legtisztábban – mert megmozdítottak minket.
Mindannyian táncosok vagyunk. Az élet mozgat minket; az élet táncoltat. A tánc egyszerre múlandó, mint a lélegzet, és szilárd, mint a csont – belőlünk van. Teret formálunk. A testünkkel írunk egy szavak nélküli nyelven, amit mélyen értünk. Amikor táncolunk, betöltjük a bennünk és a körülöttünk lévő teret.
Ahogy az élet, a tánc is létrejön és el is tűnik. Ahogy a szerelem, a tánc is felfoghatatlan.
Szeretek úgy gondolni a testre, mint egy helyre – egy térre, ahol a létezés megtartott és formát kap. Amikor táncolunk, nagyon erősen jelen vagyunk ebben a „ottlétben”.
Ezt 2026 elején írom, amikor úgy tűnik, nincs vége az elnyomásnak, a felfordulásnak és a szenvedésnek a világban. Nap mint nap szembesülünk azzal, mire képesek az emberek egymással, és azzal a hatalmi gépezettel, amely kimondhatatlan erőszakot finanszíroz és tart fenn emberek és a bolygó ellen. Ilyenkor a tánc felületesnek, sőt haszontalannak tűnhet. Nehéz elképzelni, mit tehet egy táncművész egy olyan világban, amelynek ennyire radikális változásra és gyógyulásra lenne szüksége.
És mégis – a művészet, akárcsak a remény, a szeretet egyik formája. Dacosan teremt a pusztítás közepette: gyógyítja a megmerevedő elmét. A művészet olyan tér, amely megtart minket, miközben együtt küzdünk a kérdéseinkkel – másképp, mint a hírek, másképp, mint a dokumentumfilmek vagy az oktatás, másképp, mint a vélemények és a közösségi média, másképp, mint az aktivizmus és a tiltakozás – de nem velük szemben.
A kreativitáson keresztül ellenállást és reményt gyűjtünk apró bátorság-, kíváncsiság-, kedvesség- és együttműködés-gesztusokból. A táncban és a tánc-alkotásban bizonyítékot találunk arra, hogy az ember több annál, mint a legutóbbi, szívszorító globális kudarcunk.
A tánc azonban nem szorul magyarázatra. Belőlünk van, mégsem tartozik nekünk semmivel. Csak egy készséges test kell neki, hogy megszülessen. Innen képes megfogalmazni a kimondhatatlant, közvetítve köztünk és az ismeretlen között.
Ezek a jelen pillanatban felvillanó, majd eltűnő szépség-nyomok mozdítanak meg minket. És miközben egyszerre testet adunk a táncnak és az eltűnésnek, szembesülünk a saját múlandóságunk is. Ugyanakkor, ha figyelünk, a tánc néha bepillantást enged a lélekbe."
🇭🇺 Kocsis Enikő
"Még mielőtt szavaink lettek volna, már mozdulataink beszéltek helyettünk.
A testünk képes kifejezni érzelmeink széles spektrumát, akárcsak a zene, amire mozdul a test, legyen az egy hang, vagy zörej, kacskaringós dallam, amely összekapcsolódik a tánccal és látvánnyá, élménnyé válik.
A tánc összeköt bennünket. Összeköt a múlttal, azokkal, akik előttünk táncoltak. Generációk csiszolják, kézről kézre adják, lépésről lépésre formálják. Egy nagy lánc részei vagyunk, így rajtunk is ott a felelősség, hogy utánunk is legyen elég fiatal, aki elhivatott tisztelettel keresheti útját, követheti álmait, amiket valóra is válthat. Hisz a mozdulatban ott a szabadság lehetősége, a lázadás ereje, a vágyakozás és a kín, az öröm és bánat egyaránt, hisz ezeken keresztül ivódik belénk a művészet lényege.
Táncosként szerettem megizzadni, remegésig kifáradni, átlényegülni és a táncos feladattal eggyé válni. Alkotóként szeretek energiákat mozgatni, térben és időben kutatni, újat létrehozni, embereket megszólítani. Tánctanárként mindent megosztani, átadni, megszerettetni, nyitottá és szabaddá tenni másokat. Mert a tánc nem marad meg magától, csak ha van, ki továbbadja.
A tánc összeköt bennünket egymással és önmagunkkal, még akkor is, amikor a világ körülöttünk szétesni látszik.
A Tánc Világnapján emlékezzünk arra, hogy a tánc, nem megoszt, hanem hidat épít.
Táncoljunk, hogy emlékezzünk!"
20/08/2026
19/08/2026
14/06/2026
14/06/2026
29/04/2026