Fölnőttségek

03/05/2026

29/04/2026

Tegnap volt a könyvbemutatóm a Magvető Caféban.
Még nem teljesen hiszem, annyira álomszerű, hogy megtörténik ez. :) Az egyik utolsó gondolatom az volt, hogy amíg csak egyetlen gyermek is van, aki bántalmazást él meg a rendszereinkben, nem leszünk elég jók...

Az első példányt kislányomnak dedikáltam, akinek a története (és mert az övé, ezért közös történetünk) indította el a Fölnőttségek oldalt. Akkor jöttem rá, hogy az, ami az ő történetében benne van, az benne van mindannyiunkéban.

Hát munkálkodjunk azon, hogy ne legyen.

23/04/2026

Sokszor eszembe jut az a történet, amikor az ajki Bródy igazgatója megpróbálta rávenni a diákszínjátszóimat arra, hogy lépjenek fel az iskola rendezvényén, de ne mondják, ne írják sehova, hogy ki a rendezőjük és melyik színházhoz tartoznak (tudniillik a tankerületek létrejöttekor én nem maradtam a szorító kötelélben és más utat kezdtem járni, ami miatt "tiltólistás" lettem szülővárosom iskoláiban, nem szervezhettem csoportokat, ahogy addig ez kiválóan működött, és épp kitüntetésre terjeszt***ek fel, amit visszavontak "árulásomért", mert nem voltam hajlandó a Klebelsberg szűk csatornáján hajóztatni az érdekeiket).
A diákjaim válasza az én tudtom nélkül is az volt - akkor nem lépnek fel.

A történet hozzám csak később jutott el. Nem kértem, nem volt kötelező így dönteniük, ők mégis így döntöttek. Nem tagadták meg azt a világot, ami az övék volt, amiben felnőttek, ami formálta őket.

Én iszonyatosan büszke voltam arra, hogy tizenéves diákok nagyobb bátorsággal, nagyobb önazonossággal és nagyobb tartással voltak képesek önmagukat képviselni, mint a csendes lojálisok, akik a rendszert kiszolgálva akkor is tiltólistán tartanak másokat, amikor már senki nem kéri számon rajtuk a listáikat...

A miutánunk következő generációban igenis van elég potenciál, ha nem arra használod az erődet, hogy elhallgattasd őket, kedves rendszer.

Mindennek meg kell megváltoznia! Éppen ezért hamarosan a kendőzetlen történetek is napvilágot kell lássanak országszerte, és beszélni kell ezekről, mert amíg ez nem történik meg, a bántalmazó kultúra önmagát fogja újraépíteni... :)

21/04/2026

Már a boltokban...

Amíg nem rakunk rendet magunkban és a környezetünkben, addig semmiféle változás nem lesz.
Mert mi van most?
Szőnyeg szélén álló Fölnőttek nulla autonómiával, akik végrehajtóként dolgoznak mindenen, amit a rendszer megkövetel, és gyerekek, akik nulla autonómiával hajtják végre az utasításokat és próbálnak megfelelni annak, amit megkövetel tőlük a Fölnőtt és a rendszer...

Ilyenkor, ha bárki a szükségleteit, az igényeit, vagy az egyet nem értését jelzi, ökölbe szorul minden, undorba fordul az arc, és jön a leteremtés és leuralás. Problémás vagy...

Bátran olvasd el a könyvet, és döntsd el, mentes vagy-e ezektől a hatásoktól. :)

16/04/2026

Ha az oktatás nem jó kezekbe kerül, nem lesz kultúraváltás...

Az én lelkes villámgyűjtésem kommentek közt linken...

13/04/2026

MOST van esély kijönnünk a bántalmazó kultúra alól. Volt már próbálkozásunk, és jobb híján visszaépítettük mindig ugyanazt, de itt az ideje, hogy a megszokott, és éppen ezért a hamis biztonsággal kecsegtető mintázatokat végképp kitegyük ajtón kívülre, és építsünk valami mást. Olyat, ami még nem volt.

Kétféle ember van. Aki a bántalmazó kultúrában odasimul a bántalmazóhoz, hogy ne bántsa, sőt, védje meg. Az ő valósága torzul, és minden erejét felemészti a kényszeredett kapaszkodás a hazudott biztonságba.

A másik látja és tudja, hogy abuzáló és agresszív uralom alatt senyved, és különböző rugalmas eszközökkel túlél és ellenáll.

Utóbbinak kő esik le a szívéről, és vesz nagy levegőt, ha a bántalmazó eltűnik. Előbbinek sokkal nagyobb a vesztesége, mert róla leszakad a maszk, egyedül marad, és azzal szembesül, hogy tehetetlen, mert autonomiája, ereje és életenergiája nincs, hiszen mindent felhasznált a látszat fenntartására.

Utóbbi tervez és épít tovább, meglehet, nagyban, előbbinek újra kell tanulnia járni, lélegezni.

Mégis, arra kérek minden jóérzésű barátot és ismerőst - bár a bántalmazó kultúra azt követelte meg, hogy élje azt a félelmet, amivel a hatalom riogat, hagyja abba a félelemkeltést és a riogatást, ha másért nem, a gyermekeinkért legalább.

MOST van lehetőség kijönni a tehetségtelen és teljesítmény nélküli lojálisok romboló kultúrájából... MOST van lehetőség párbészéddé változtatni az eddigi leuraló vegzálást... MOST van utolsó esélyünk felvenni a fonalat a következő generációkkal, hogy velük közösen, értük és nekik alakítsunk jövőt, ne magunknak.

Tíz éve egy drámatanár kolléga kérdezte tőlem: Sanyi, mikor lesz olyan, hogy nekünk jó?
Én azt válaszoltam: SOHA. De ha nem mered ezt elfogadni, nem fogsz tudni munkálkodni azért, hogy az utánad jövőknek ne kelljen ugyanazzal küzdenie, mint nekünk. És ha az én gyermekemnek sikerül egy jobb jövőt építeni, már nincs olyan, hogy SOHA... csak helyezd át a hangsúlyt, és az visszahat...

Ajánlom 30 év tapasztalatát egy jobb jövőért. Mert kicsiben, saját körben tegnap se munkálkodtam másképp...

Ikonikusnak érzem, hogy éppen április 13-án jelent meg első könyvem - linkben a könyvbemutató eseménye... találkozzunk... beszélgessünk... és MINDEN VIRÁG VIRÁGOZZÉK!!!

13/04/2026

29 év töretlen lelkesedésű tanítás, tehetséggondozás, felnőttképzésben oktatás és szervezetfejlesztő tevékenység után üzenem Balatoni Katalinnak: épp azt t***e tegnap...

08/04/2026

EGÉSZSÉGÜNKRE...

Megfogadtam, hogy nem mászok a politika területére, de mit csináljak, ha onnan folyamatosan bemásznak a nappalinkba???

Pár éve azzal szembesültünk, hogy a kruppos köhögőrohamban fuldokló gyermekünket (akkor még nem tudtuk, mi az, sokkoló volt, elhihetitek) 45 perces autókázás árán juttathattuk gyermekügyeletre, mert 50 km-es körzeten belül senki nem volt, aki ellátta volna.
Azóta sok víz folyt le a Dunán (szerencsére a Tiszán is), és azt tapasztaltuk, hogy bármi problémával találkoztunk, muszáj magánorvosi ellátásban igényelnünk mindent, ha nem akarunk hónapokat, akár egy évet várni ellátásra, diagnózisra...
Volt, hogy a közellátás maga javasolta, hogy ha van rá lehetőségünk (értsd: pénzünk), forduljunk a magánellátás irányába.

És tudjátok, mit? Nem emlékszem arra, hogy ilyen gondok 20 évvel ezelőtt felmerültek volna. És amikor Takács Péterek állnak nyomorult ígéretekkel sorba a választási előnyök kikaparásáért, én tényleg megkérdem - hol volt Magyarország, amikor mi végigimádkoztuk azt a 45 percet?
És mi még a szerencsés történetek közé tartozunk, hála a sorsnak.

Szóval 16 év némaság és pökhendiség után igazi változásra van szükség, az nem vitás.

17/03/2026

AZ ÉN 12 PONTOM...

EGY KOLLÉGÁM MONDTA: ÖREG VAGYOK ÉN MÁR BOHÓCNAK...

De ami a gyerekeinkkel történik, az nagyon nem oké!!!!!!!

Balatoni Katalin mondataira, tevékenységére refelktálva mondom, hogy a magyar gyerekek 2026-ban igenis mást, sokkal emberibbet és korszerűbbet érdemelnek a magyar iskolákban, mint amit a rendszer valaha képes volt nyújtani.

Amit Balatoni Katalin propagandatevékenységében tesz, az a köznevelés legfelsőbb irányából jövő, kötelezően fényezett eszmék kiszolgálása, és mint ilyen, káros, kirekesztő, a másként gondolkodókat támadó ellenség képébe kényszerítő és az egész pedagógus társadalmat bántalmazó tevékenység.

A mai magyar iskoláknak a következőkre volna szüksége, íme az én tavaszi 12 pontom:

- a rövid és hosszú távú intézményi stratégiákat meghatározó, alulról (és nem felülről) jövő intézményi profilozásra, szükséglet- és igényfelmérésre,

- autonómiára, saját erőforrásokra építő egyediségre, amiben minden pedagógus, minden intézmény megtalálja azt az önálló profilt, amire épít, amivel legteljesebb módon támogatni tudja a hozzá érkező fiatalokat,

- támogató szakmák (pedagógus asszisztensek, gyógypedagógusok, mentálhigiénés szakemberek, ifjúsági segítők, szupervizorok) komplex hálózatának létrehozására,

- tanulók tanulástípusait és többszörös intelligenciáját mérő bemeneti mérések kiépítésére,

- a jelenlegi inger- és információrobbanás következményeiből visszahozó rekreációs programokra és módszertanra,

- diák-empowermentet támogató oktatási modellek létrehozására (klubok támogatására, diákok által vezetett közösségek, kampányok, másokra irányuló tevékenységek mentorálására a diákok teljes önállóságával),

- szituatív vezetés támogatására annak érdekében, hogy az intézményvezetők a tantestületek valódi kompetenciái és szükségletei mentén tudjon képzési útvonalakat kialakítani,

- pedagógusok autonómiáját támogató rendszerek létrehozására (pl. saját, szabad tanulási útvonal tervezése az OH és a NKE kínálata helyett, vagy saját szakkör- és projekttervezés lehetősége),

- külsős szakemberek és szervezetek az iskolai profilhoz illeszkedő tevékenységének szabad bevonását támogató rendszerek támogatására,

- központi tananyagajánlástól eltérő tanulási útvonalak lehetőségének kialakítására,

- a tanárképzésnek a jelen kor kihívásaira azonnal reflektálni képes módszertani és gyakorlati tudást adó átalakítására, valamint

- szakmailag hiteles, autonómiával bíró, szakemberekből álló oktatáspolitikai környezet létrehozására.

Ameddig ez nem valósul meg, a lassan teljesen élhetetlen környezetben a pedagógust ostorozó attitűdön kívül (amit gyerek és szülő egyaránt önkényesen képviselhet ma már) semmi nem marad a köznevelésben.

Uff.

04/03/2026

Kedves Barátaim!

Aki követi az oldalt, tudja, hogy mind saját történeteim, mind a körülöttünk zajló események közül kiemelt figyelmet fordítok a bántalmazásra és arra, miért és hogyan kell tennünk azért, hogy kikopjon a kultúránkból.

Mai naptól már előrendelhető első könyvem, ami Bántalmazó kultúra - Kiútmodellek túlélőknek címmel jelenik meg a Corvina Kiadó gondozásában.

Ahogy a cím is sugallja, a bántalmazás mechnaizmusait és kultúránkba ágyazottságát vizsgálja (hogyan lesz norma az, aminek megtörténnie se volna szabad), valamint azt, hogyan tehetjük meg az első lépéseket az ebből a kultúrából való kigyógyulás útján.

A Líra websopjának linkje kommentben. :)

"A kötet feltárja az elfogadott erőszak mechanizmusait és végigvezeti az olvasót a felismerés, a kimondás és az autonómia visszaszerzésének útján."

18/01/2026

Készülünk a felvételire. Hetek óta töltjük versenyben a feladatlapokat. Magyar szakot végeztem, tanítok, bölcsész vagyok, és bizton állítom - aki a feladatlapokat összeállítja magyarból, soha az életben nem tanított, nem beszélt diákkal, nem látott tanítani másokat, és ami a legfontosabb, egészen biztosan nem tudja, miről szól a magyartanítás.
Nagyon sok elcseszett dolog van a mai iskolákban, a tanmenetekben, a kerettantervi előírásokban, a valóság gyakran köszönőviszonyban sincs azzal, amit a rendszer elvár, és ha nem az a célja ennek, hogy magukat megkérdőjelező, bizonytalan, bántalmazott gyerekek váljanak sérült Fölnőtté, akkor tudattalan ostobaság csupán, ami a lapokon található.

Elemezve a tankönyveinket ugyanez volt a véleményem, mérnök ismerősünk 36 pontos matek felvételije után pedig csak sejtem és gondolom, hogy más szakterületek is az irodai tudatlanok és alkalmatlanok agymenéseinek áldozatai csupán, nem a tisztességes és emberséges, morállal felruházott intelligencia gondozásában törekednek jobb, élhetőbb, kreativitásközpontú világ kimunkálására.

Provokatív? Igen. Pont.

HAJRÁ MINDENKINEK!