Testszeregy

28/10/2021

AZ ELMÚLÁS SZÍNEI

Gondolhatnánk, hogy akkor ez egy rövid bejegyzés lesz, mert milyen színe is lehet az elmúlásnak!
Ha a halállal kötöd össze, akkor lehet, hogy azt mondod fekete.
Mit kell ezt ragozni? Számodra akkor itt véget is ért a történet....

Megszokhattátok tőlem, hogy a dolgok nem csak fehérek vagy feketék. Szeretem különböző aspektusokból megmutatni a dolgokat.
Ehhez az íráshoz is sokféleképpen lehet viszonyulni, lehet érteni, nem érteni, félreérteni, szakérteni, meg még ki tudja hányféleképpen.
És ez így van jól. Talán mozdít benned valamit, talán nem.

Bennem most mozdult valami ebben a témában, elmúlás, halál, veszteség, gyász. Most kaptam meghívást hozzá.
Talán többen is tudjátok már, hogy lassan 2 éve én is szerves részét alkotom a mi kis családi vállalkozásunknak, ami nem mással foglalkozik, mint temetkezés, kegyeleti szolgáltatás.
Húha..... én is ezt mondtam, amikor jött a felkérés.
Azt kérdezgettem: Miért én? Miért nekem kell ezzel foglalkozni?
Idővel megtanultam, hogy egy másik kérdést tegyek fel: Miért ne én?

Mindig azt hisszük, hogy majd mi jobban tudjuk, hogy mi a jó nekünk az életben. Vannak terveink, céljaink. Nincs is ezzel semmi probléma. De van olyan is, hogy az élet másképpen dönt, hogy az életnek van célja velünk.
A szabadság azt jelenti, hogy elfogadjuk azt ami van, és nyitva tartjuk magunkat az új tapasztalatoknak, és a jelenben létező csodáknak.
Lehet, hogy van akinél már most elszakadt a cérna, hogy miféle csodák lehetnek a halálban.
Ha elszakadt az sem baj......
Abban hiszek, hogy csodák mindenütt vannak. Hiszem, hogy az emberek, helyzetek nem csak eljönnek, elérnek hozzám, hanem utamba küldi őket az élet.
Nagyon hálás vagyok azoknak a különleges embereknek, akiket az utóbbi időben az utamba küldött, akik nélkül az életem nem lenne az, ami.
Az ügyfeleknek, klienseknek, gyászoló családoknak, akik megtanítottak arra, hogy az élet a felfedezésről szól.
Felfedeztem magamban a gyász, veszteség feldolgozatlan témáit. Úgy bugyogtak elő a mélyből, hogy néha csak kapkodtam a fejem.
Felfedeztem a reményt a reménytelenségben, az erőt az erőtlenségben, a lehetségest a lehetetlenben.
Találtam válaszokat ott, ahol látszólag semmiféle válasz nincs, és utakat, ahol látszólag falak vannak. Még jobban ráébredtem, hogy nem az számít, ami történik- hanem az, hogy mit kezdek vele.
És hol máshol találhatnám meg ezeket a dolgokat, mint a reménytelenségben, fájdalomban, kilátástalanságban?
Hol máshol vizsgázhatna élesben a rendszerem, hol tehetném próbára a tanultakat, ha nem itt?
Hol máshol tanulhatnám meg, hogy mit jelent tartani másokat, utat mutatva nekik ott, ahol számukra bezáródtak a kapuk.
Hol máshol tanulhatnám meg a konfliktuskezelést, a kommunikációt, mint egy olyan helyzetben, amikor mindenki mást akar, nincs egyetértés, amikor rám zúdítják a családok a tehetetlen dühüket, fájdalmukat.
Hol máshol tanulhatnám meg, hogy milyen az kisímítani utakat, elegyengetni helyzeteket, közös nevezőre hozni dolgokat?
Hol máshol tanulhatnám meg képviselni magamat, magunkat, mint amikor a hivatalok útvesztőiben megküzdök a hétfejű sárkánnyal is. Hol máshol tapasztalhatnám meg az erőmet?

Egyszer réges régen, még a pályám elején azt mondta valaki, hogy én „ úttörő ” vagyok, újító, mindig ott, ahol éppen vagyok. Akkor nem értettem, talán most már rémlik valami.
Biztosan mindenki életében van olyan dolog, amitől retteg. Én is féltem, hogy képes leszek-e bármit csinálni, tenni, amikor egy hozzám is közelálló embert veszítünk el.
És az élet erre is folyamatosan tanított, hozta a nehezebbnél nehezebb helyzeteket, közeli ismerősök, barátok, fiatalok halálát. Tudom-e a fájdalmam hordozása közben a Ti fájdalmatokat is tartani?
Talán tudom, inkább azt mondom, hogy tanulom. És akkor sincsen semmi probléma, ha nem tudom.
Hogy mi ebben az újítás, úttörőség?
Talán az, hogy látom, érzem az embert a számok, papírok mögött.
Talán az, hogy tudok olyan meghitt, megengedő légkört teremteni, olyan teret tartani Neked, ahová beengedheted a fájdalmadat, a dühödet, reményvesztettségedet, ahol megnyugvásra lelhetsz abban, hogy elkalauzollak a hivatalok, teendők útvesztőiben.
Talán az, hogy ha kell, akkor határokat húzok mind a magam, mind a Te érdekedben is.
Talán az is, hogy több évtizedes terápiás, önfelfedezős múlttal, tapasztalattal a hátam mögött, most ebben az új helyzetben találkozhatsz velem, azért, hogy megmutassam Neked az elmúlás sokszínűségét, jelentsen ez bármit is. Megmutassam, hogy eldöntheted, hogyan élsz tovább!
Dönthetsz úgy, hogy van választásod!
Választhatod az életet a maga sokszínűségével, és ezek között a színek között ott van az elmúlás is.
Nyitva tarthatod magad a tapasztalásra, amelyben helyet kap a fájdalom mellett az öröm is.
Szoktátok mondani, hogy milyen szép és kegyeletteljes volt a temetés- ha lehet ilyet mondani.
Miért ne lehetne?
Az elmúlás, búcsúzás is lehet szép, nemcsak fájdalmas.

Talán ez a legnagyobb különlegességünk, hogy ezt is meg tudjuk mutatni Neked, ha nyitott vagy rá!
Benne van a pillantásban, a kézfogásban, a meghajlásban, a színekben, illatokban, mozdulatokban.
Bennem, bennünk van.

Hát ezért én, és ott, és most......

15/11/2020

BELENŐNI AZ ERŐDBE....

Egy kicsit ízlelgesd a címet!
Tedd fel magadnak a kérdést!: „Hogy vagyok én az erőmmel?”
Van nekem ERŐM? Van ráhatásom az életem dolgaira?
Mert az erő hat.
Fizikaórán is tanultunk az erőhatásokról. Az erőnek nem csak nagysága van, hanem iránya is.
A te erőd mire, kire hat? Hogyan hat?
Folyton ellenállásba ütközik? Vagy mindig letörik? Netán erőszakba fordul? Saját magad ellen fordítod? Bántod magad?
Az igazi erő ( belső erő ) az hat, van hatása, az sugárzik, az motivál, visz előre, utat mutat, utat tör, cselekszik. De sohasem erőszakos. Viszont ha kell megvédi magát, határokat húz, kiáll magáért.

Honnan jön ez a gondolatmenet most?
Egy önismereti csoportban valaki segítséget kért, leírta a problémáját, hogy már mennyit foglalkozott az üggyel, milyen sokat beszélgetett különböző terapeutákkal, de mégsem jutott előbbre.
Erre válaszolta az én bölcs tanárom a következőt:

„ A terapeutának nem csak a babusgatás a dolga. Ha csak babusgat, sosem fogsz felnőni. Az a dolga, hogy az erő nyelvén is beszéljen veled, és te fel tudj nőni az erődbe.”

Ezek a gondolatok nagyon megérintettek, azóta is velem vannak.
De miért is kell felnőnünk az erőnkbe?
Mert különben egész életünket a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság, a ( cselekvő )képtelenség határozza meg.
Miért jutottunk ide, hová lett az erőnk?
Mert valamikor elhittük, hogy nekünk az nincs, az nem lehet, lemondtunk róla. Ezt láttuk, ebbe nőttünk bele akár generációkon át.
Én nagyon hálás vagyok, hogy egy olyan úton, olyan tanárokkal, segítőkkel járhatok, ahol belenőhetek az erőmbe.
Csodálatos élmény ezt felfedezni magunkban! Kívánom, hogy te is találj rá egy ilyen útra!

Az ERŐ legyen velünk!

19/10/2020

JÁTSZANI IS ENGEDD ! ........avagy egy beszélgetés margójára

Minap beszélgettem valakivel, aki 5 perc alatt felsorolta, hogy mi mindent kell tennie-vennie egész nap. Lót, fut, rohan, törekszik, intézkedik, munkálkodik.
Miután ezeket egyszuszra elmondta, megkérdezte, hogy mit kellene tennie, hogy megszűnjön a problémája. Ez a probléma, tünet, betegség- nevezzük akárhogyan- már évek óta kínozza.
Valami azonnali megoldást szeretett volna, egy „ csodapirulát”.
Mivel ilyenekkel nem szolgálhatok, megkérdeztem, hogy mikor játszott utoljára.
Ez volt ám a döbbenet.........meg is állt a kés a levegőben. :)
Ilyet kérdezni... biztosan nem vagyok komplett, és nem figyeltem eléggé amikor felsorolta napi teendőit. Hiszen még enni sincsen ideje, azt is csak úgy kutyafuttában intézi menet közben.

Miért is kérdezek én ilyeneket? Mondhatnám, hogy ez a dolgom :)
De igazából szeretném megmutatni, hol, miben vagy, mibe vagy belegabalyodva, és ha ezt a gombolyagot gombolygatod tovább, akkor még nagyobb gombóc lesz belőle.
Miért gondolod, hogyha ugyanazt ismételgeted, akkor abból valami más fog születni?
Mert valljuk be őszintén, változtatni nem nagyon szeretünk. A meglévő gombolyagot már nagyon jól ismerjük. Nincs is ezzel semmi probléma, gombolyítjuk is minden nap :)
Az elménk a megszokott keretek között érzi magát biztonságban, ott már mindent ismer.
Őt nem érdekli, hogy az számodra jó vagy sem. Valamikor azt a sémát tanulta meg. Tudja, hogy mi után mi következik, ez számára a biztonság, a kiszámítható dolgok.
Na de mi van akkor, ha már túl nagy a gombolyagod, és maga alá gyűr.
Akkor jön a csodavárás ideje. Keressük a megváltót, a csodatévőt, az azonnal bevehető bármit.
Ha ezek egyike sem válik be...........akkor gáz van.
Akkor én azt mondom, hogy oké, nézzük mit tehetünk, mik a lehetőségek.
Például azt mondom, hogy játssz! ( de vannak egyéb furcsa szokásaim is :) )
Ezen általában mindenki ki szokott akadni :)

Láttatok mostanában önfeledten játszó gyermeket?
Mindig csodálattal tölt el, és belefeledkezem, amikor a 1,5 éves unokám játszik. ( éli az életet )
Megfogja, megszemléli, megszagolja, oda nyomja az orrát, megkóstólja, pörög, forog, felmászik, leesik, magyaráz a maga nyelvén, mutogat, incselkedik, kacarász, odabújik, hozza a mesekönyvet, hogy olvassunk, puszit dob, mint egy primadonna, az ajtóra mutat, hogy most már hazamehetsz mama. :)
Hová lett belőlünk ez a játékos gyermek? Mikor tiltódott le az öröm, az örömteli cselekvés, a mozgás, a felfedezés, a kíváncsiság, a nyitottság?
Miért gondoljuk azt, hogy ez „ haszontalan „ ,hogy erre nincs idő?
Miért helyezünk minden mást ez elé?
Miért nem csináljuk másképpen?
Miért nem hagyjuk játszani a bennünk élő gyermeket ?

Menj oda hozzá, a ( kívül-belül élő) gyermekedhez , kapcsolódj hozzá, játssz vele!

A többit majd megbeszéljük utána..........

18/09/2020

Sziasztok!

Szoktátok kérdezni, hogy mi a fene haszna van annak, ha elindultok egy önismereti úton, ha kapcsolatba léptek a testetekkel, ha felismeritek a mintáitokat. Mielőtt válaszolok, akkor kérdezek előbb. :)
Mik azok a minőségek az életetekben, amelyek fontosak számotokra?
Legtöbbször ilyen válaszokat kapok: nyugalom, biztonság, elfogadás, szeretet
Van aki csak egyszerűen úgy fogalmaz, hogy végre szeretné jól érezni magát a bőrében. Mindene megvan, de mégsem elégedett.
Legtöbb ember valamiféle kiegyensúlyozottságra, belső megnyugvásra vágyik.

Még tovább kérdezek! :) Ha felmerül egy probléma, egy kihívás az életetekben, akkor honnan, miből szeretnéd lereagálni? Legyen szó bármiről, egy betegség, egy konfliktus, egy váratlan helyzet,stb....
Mikor fogod megtalálni a legjobb megoldást, mikor leszel kreatív, cselekvő, életteli?
Úgy gondolom,hogy akkor, ha egyensúlyban vagy. Akkor, ha a vihar közepette is meg tudod magad tartani, és tudod navigálni a hajódat.
Ha magával ragadnak a hullámok ( nehéz érzések pl. ), akkor nagy valószínűséggel elveszted az uralmat, az irányítást a hajód ( életed ) felett. Magával ragad az örvény, leránt a mélybe.
Ismerős a helyzet?
Hány és hány olyan helyzet van az életünkben, amikor beránt az örvény, amikor magatehetetlenül vergődünk, kilátástalanul kínlódunk, nem találjuk a kiutat. Ilyenkor a legtöbb esetben nem a jelenből a jelenre reagálunk, hanem éppen valamilyen beragadásunkból, mintánkból.
Ha az a mintám, hogy tehetetlen vagyok, mert ezt tanultam meg, ezt szívtam magamba, így nőttem fel, a szüleim is így élték az életüket, akkor én is így fogok reagálni a kihívásokra-tehetetlenül.
Miközben én cselekvően, aktívan szeretnék hozzáállni az élethez, a kihíváshoz.
Hát valami ilyesmiért is érdemes elindulni az önismereti úton. Ugyanarra a helyzetre, kihívásra teljesen más válaszok tudnak születni akkor, ha a mintámból reagálok, illetve akkor ha nem.
Szerintem egyáltalán nem mindegy, hogy tehetetlennek érzékelem magam, lefagyok, nem tudom mit csináljak egy adott helyzetben, egyedül kínlódom, nem jutok egyről a kettőre, vagy aktívan cselekszem, megtalálom a számomra legjobb megoldást, kapcsolódom másokkal, segítséget kérek-találok.
Van élet a mintán kívül is. :)
Te mit választanál?
Na, ha ezen túl vagyunk, akkor jön a következő „ tévhit”
De hát ez olyan spiri-ezo-bigyó, nem kézzelfogható, elvont, nem hiszek benne.
Miben nem hiszel?
Van egy tested- ez kézzelfogható?
Te élsz benne? Ez már nem biztos, mármint, hogy benne élsz. Illetve, hogy egyedül. Benne van minden ősöd igenje, nemje, fájdalma, öröme.
Van egy idegrendszered- ez valós? Orvosi egyetemen is tanítják :)
Van egy idegrendszeri válaszod- ebben mi a misztikus? Ütsz, futsz, lefagysz, nyugalomban vagy. Ismerős? Szerintem semmi misztikum nincs benne :)
Ezt óhajtod, óhajtjuk, a NYUGALMAT!
Innen szeretnénk reagálni, a NYUGALMI ZÓNÁBÓL, itt egyensúly van, itt rugalmas vagy, itt tudsz jó döntéseket hozni, itt tudsz kreatívan cselekedni, élni.
És a közhiedelemmel ellentétben semmi bonyolult, misztikus, spiri-ezo-bigyó nincs abban, hogy megtanítjuk az idegrendszernek, hogy a nyugalmi zónába kerüljön. Sokkal egyszerűbb, mint gondoltad. Nem kellenek hozzá angyalok, ördögöt sem űzünk, karmát sem veszünk le. :)

Igen, nemcsak a gyógyszer létezik.
Tudtátok, hogy nyugtatóból és fájdalomcsillapítóból fogy a legtöbb? Ugye milyen érdekes?

Igen,van vele munka, nem is kevés. A nyugtatót sem egyszer kell bevenni, ajánlott minden nap :)

Igen, nem való ez az út mindenkinek. Elszántság, elköteleződés, kitartás, türelem, rendszeres munkálkodás nélkül nem megy. Én azt mondom, élethosszig tanulunk. :) Csodaváróknak, egy hétvégén megvilágosodni akaróknak, instant, azonnal bevehető megoldásra vágyóknak sem ajánlott.
Igen, ez egy FOLYAMAT. Mindenféle szakaszai vannak. Van amikor könnyedén sétálunk a réten, van hogy hegyet mászunk, beleesünk a szakadékba. Sőt olyan is van, hogy 3 napig taknyunk-nyálunk egybefolyik, és a pokolba kívánjuk az egészet, azt is, aki elindított minket az úton. Szeretlek Benneteket, olyankor is!

13/09/2020

Sziasztok!

Judit vagyok, önmunkás, immáron több mint 20 éve.

Néhány tévhitet szeretnék magammal kapcsolatban eloszlatni, illetve tényt megerősíteni. :)

Hát akkor vágjunk bele a teljesség igénye nélkül, ahogy éppen eszembe jutnak a dolgok!

Tény, hogy több, mint 2 évtizede foglalkozom önismerettel, járok egyfajta spirituális utat. Szeretek tanulni, nyitott vagyok új információkra, kíváncsian kutatom a lélek rejtelmeit.
De nem csak ennek élek, van teljesen normális hétköznapi életem, főzök, mosok, takarítok. Vasalni nem szoktam, per pillanat nincs is vasalóm. :) Na puff neki :)
Teljesen téves elképzelés rólam, hogy egész nap csak meditálok, 3 méterrel lebegek a föld felett, angyalokkal, ufókkal kommunikálok. Rontást sem veszek le, karmát sem tudok eltörölni.
Lehet, hogy ezeket olvasva végképp csalódtál bennem, de ha nem, akkor olvasd tovább! Persze csalódottan is olvashatod! Abban az esetben máris gazdagabb lettél egy felismeréssel, tapasztalással, hogy mennyi mindent rávetítünk másra, illetve csak a saját szűrőinkün keresztül tudjuk a világot érzékelni.
De sebaj! :)
Viszont tény, hogy szeretek mozogni, csak úgy önmagamért, a mozgás, az áramlás öröméért. Szeretek biciklizni, kirándulni, természetben járni.
Semmi brutál edzés, nuku kockahas. :)
Itthon főzök, szeretek kísérletezni ízekkel, alapanyagokkal. Szeretek jókat enni. Nagyon bejött nekem a kínaiak energetikai szemlélete a táplálkozás terén is.
Ja, eszem húst is, nem vagyok vega, sőt a rántotthúst sem vetem meg. :) Egy jó gyros is jöhet, természetesen sültkrumplival.
Szerintem sokan itt abbahagyják az olvasást. :)
Na jó, nem borzolom tovább a kedélyeket!
Igen, a napi szintű gyakorlás már régóta az életem része, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek kivételek. Nekem is vannak nehéz pillanataim, napjaim, van amikor pokolba kívánom az egészet, nem akarok semmit tudni, tanulni, csinálni. Olyankor pihi van. De aztán ez elmúlik, és megyek tovább.
Ja és nagyon fontos, szoktam beteg is lenni, illetve fogalmazzunk úgy, hogy vannak bizonyos tüneteim, amelyeket nehezen viselek. De tudom, hogy ilyenkor a testem helyreállításban van. Na ez most elég furán hangzott, de vannak ilyen furcsaságaim.
Sokak szerint elég fura vagyok. :) Hát ezt nem tudom eldönteni, hogy melyik kategóriába tartozik, tény vagy tévhit. :) Az tény, hogy másképpen szemlélem a világot. Legyen mindenkinek hite szerint!
Ide kapcsolódóan megsúgom, hogy nem szoktam senkit sem analizálni, miközben sorban állok a boltban, röntgen szemem sincs, nem világítalak át, ha a közelemben vagy.
Viszont, ha megtisztelsz a bizalmaddal, a jelenléteddel, akkor én 100 %-ban ott vagyok, tartalak, vezetlek, utat mutatok... vagy valami ilyesmi. Egyébként nem teszem ezt. Elég nekem a magam baja. :)
Igen, vannak/voltak bajaim...pl. egy krónikus emésztőrendszeri cucc még a harmincas éveimből. Valami csoda folytán 5 éve tünetmentes vagyok, vagy ki tudja mi van, nem háborgatom a dolgot.
Viszont tény, hogy 20 évig csak azzal foglalkoztam, hogy ne pusztuljak bele. Valamit ezek szerint sikerült elérnem. Majd kiderül. :) Már ezért az 5 évért is végtelenül hálás vagyok. Rengeteg mindent tanultam a bajaimból, sőt mondhatom azt, hogy ahol most tartok, azt nekik köszönhetem.
Most így egyszuszra ennyi.....ezt most emésszétek meg!
Lehet, hogy lesz még folytatása a dolognak. Szeretnétek, hogy meséljek magamról? Miről meséljek?

Ha még ezek után kíváncsi vagy arra, hogy milyen az élet velem egy hosszabb szösszenet erejéig, akkor ezen a programon látlak szeretettel! Kattints a részletekért!

https://fb.me/e/32rlkvYpZ

05/09/2020

EGY BARNA SZEMCERUZA ....
avagy elveszett kincsek nyomában

Az úgy volt,hogy a nyári lakásfelújítás során szőrén-szálán eltűnt a barna szemceruzám a fürdőszobából. Ez volt a kedvencem.
Mindenhol kerestem, minden zugot átkutattam, de nem akadtam nyomára.
Már-már lemondtam róla.
Aztán ma délelőtt a mosógép környékét porszívóztam a fürdőben, és egyszer csak mit látok, valami kigurul a gép alól. Ott rejtőzködött a drágám.
Öröm és boldogság. :)

Miért írom mindezt ?
Mert gyakran van olyan az életünkben, hogy elveszítünk dolgokat, minőségeket.
Pl. a kreatívitásunkat, az életerőnket, az életkedvünket, a cselekvő erőnket, az egészségünket, az egyensúlyunkat, az örömre való képességünket.....
Beletörődünk, hogy többé már nem lehet a miénk. De ki mondja ezt?

Te mikor veszítetted el a számodra fontos dolgokat, minőségeket az életedben ?

Van egy jó hírem, semmi sincsen veszve!
Egy alapos nagytakarítás néha csodákra képes. Rég elfeledett, elnyomott dolgok kelhetnek életre bennünk.

Szeretnéd újra élőnek, elevennek, cselekvőnek, egész(séges)nek, egyensúlyban lévőnek érezni magad?

Készen állsz? Kíváncsi vagy a hogyanra?
Kíváncsi vagy rá, hogy milyen elveszett kincseket tartogat az utad?

Akkor itt a helyed! Kattints a részletekért!

https://www.facebook.com/events/780498989427350/

02/09/2020

Nyílt levél az Agyaló Énemtől.....

Kedves Gazdám!

Elfáradtam. Túl nagy terheket raksz rám. A nap 24 órájában dolgoztatsz megállás nélkül. Ki vagyok, mint a liba. Pihenni szeretnék egy kicsit.
Egész nap gyártom a gondolatokat neked, hogy legyen mibe kapaszkodnod, hogy meg tudd magyarázni, hogy miért ilyen az életed, hogy miért jó, hogy miért nem jó. Gyártom az önigazolásokat, a kételyeket, az ellentmondásokat, meg még ki tudja, hogy mit.
Úgy érzem magam, mint egy adogató gép a teniszpályán, amit elfelejtettek kikapcsolni.
Egy kicsit segíthetnél nekem!
Találtam Neked egy remek programot, ami hozhatna mindkettőnknek egy kis megnyugvást.
Jaj tudom, már hallom is magamat....jönnek a kifogások, nyafogások :)
Mi lenne, ha egyszer nem hallgatnál rám, és békén hagynál! Próbáld ki! Lehet, hogy magad is meg fogsz lepődni, ha megtapasztalsz valami mást is rajtam kívül!

Mindenesetre ide teszem Neked, olvasd el! Vágj bele!

https://www.facebook.com/events/780498989427350/

UI: Szabadságra mentem, ne keress! :)

30/08/2020

MI VAN A MASZK MÖGÖTT ?

Olvasgatom a címet, amit a kurzusnak adtam. Kellett egy kis idő mire leesett a tantusz :)
Pont passzol a mostani időszakhoz, amit élünk. Nem volt szándékos a választás, csak úgy rám talált .

De mint tudjátok, én mindig szeretek a dolgok mögé nézni..... a maszk mögé.

Mit látok ott ?
Gyakran látok ijedt, félő, magányos, elhagyott gyereket. Aki már évek, évtizedek óta arra vár, hogy valaki magához ölelje, felnevelje, megszeretgesse. Látom a szeretetlenséget, a „ nem vagyok jó „ érzését .
Akkor miért nem ezt csináljuk ? - merül fel a kérdés. Miért nem megyünk oda hozzá magunkban ?
Mert ez gyakran fájdalmas. Ugyanakkor egy nagyon szép és felemelő folyamat

14/05/2020

EGY MATEK ÉRETTSÉGI MARGÓJÁRA...

Mielőtt bármit is írnék, tedd fel magadnak a kérdést, hogy mennyire lennél elégedett egy 94%- os matek érettségivel ! Mennyire lennél elégedett ha a gyermeked, vagy bárki aki számodra fontos ilyen eredményt ért volna el ? Mennyire lennél elégedett akkor,ha 95 % kellett volna a sikeres felvételihez?

Miért kérdezem mindezt?

Gyakran találkozom olyan helyzetekkel, amikor szülők azért fordulnak hozzám, mert gyenge teljesítményt nyújt a gyermekük az iskolában . De az is gyakran előfordul, hogy egy gyermek azt fogalmazza meg, hogy a szülei azt mondták neki ,hogy a hármas vagy a négyes az nem jegy . Az nem jó jegy. Hogy miért csak ennyi. Miért nem több ?

Álljunk meg itt egy kicsit és gondolkodjunk el ezen! Egyáltalán nem ritka ez a jelenség.

Mit is jelent ez tulajdonképpen? Mit jelent egy hármas érdemjegy? Van aki örvendezik miatta. Van akinek azt jelenti ,hogy ő nem jó, nem értékes, nem fontos. Pedig az a hármas az csak egy szám, egy papírra írt szám. Semmit nem mond el rólunk. A jelentést mi adjuk neki.

Mi alapján adunk neki jelentést?

A környezetünk,a szüleink,tanáraink tanítanak meg bennünket arra,hogy milyen értékek alapján fogjuk élni az életünket. Ez lesz az elsődleges huzalozásunk,programcsomagunk. Ha már a szüleink is elégedetlenek voltak magukkal,ha jellemzően kritikusak önmagukkal szemben,akkor nagy valószínűséggel a gyermeküknek is ezt adják tovább. Akkor a gyermek is olyan légkörben,olyan körülmények között nő fel,ahol azt tanulja meg magáról,hogy ő nem jó.

Ha én belül kicsinek, értéktelennek, nem jónak érzem magam, akkor megpróbálok mindent megtenni azért, hogy ennek a fájdalmát ne érezzem. Ezért mindent megteszek, hogy tökéletes legyek, hogy a teljesítményem is százszázalékos legyen, soha ne hibázzak.

Miért akarok tökéletes lenni? Mert ha tökéletes vagyok, ha mindent jól csinálok, ha nem hibázom, akkor nem kell újra és újra átélnem a fájdalmamat, az értéktelenségem, nemjóságom fájdalmát.

Ekkor nagyon kritikus is vagyok magammal, kritikus az eredményeimmel, a munkámmal, a munkavégzéssel, bármivel. Nem azt látom, hogy egy elvégzett feladatban, munkában, bármiben mi a jó. Nem az összképet látom ,hanem arra helyezem a hangsúlyt, hogy mi az ami nem stimmel. Pedig az is lehet, hogy az tényleg csak valami kis apróság vagy apró dolog. Lehet, hogy az egészhez képest elhanyagolható, eltörpül, az egészhez mérve arányait tekintve sokkal kisebb az ami nem jó.

Mi mindannyian boldog, kiegyensúlyozott, eredményes gyermekeket szeretnénk nevelni. De tisztában vagyunk e azzal, hogy amikor a gyermek munkáját minősítjük ,amikor leszóljuk, amikor megszégyenítjük, akkor pont az ellenkező hatást érjük el vele? Abból ő nem azt szűri le ,hogy az a valami nem jó, nem helyes,nem úgy kell csinálni. Ő azt érzi, hogy ő az, aki nem jó. Ez két különböző dolog és ezzel nem azt mondom, hogy ne vegyük észre a hibákat, vagy ne javítsuk ki, de úgy gondolom ,hogy nem mindegy hogyan tesszük ezt. Ha közben figyelünk rá,ha értő-megtartó-biztonságot adó környezetet teremtünk neki,ahol megélheti,kifejezheti az érzéseit, ha az értékeire helyezzük a hangsúlyt,akkor sokkal valószínűbb,hogy az értékességét, a szerethetőségét, a jóságát erősítjük.

Legtöbbször mi szülők is elégedetlenek vagyunk magunkkal ,már mi is hordozzuk a NEMJÓSÁG programját. És ha bennünk ott van ez a program, akkor mi sem akarjuk, hogy kiderüljön rólunk, hogy nem vagyunk jók . Ezért tűzzel vassal irtani akarjuk majd a NEMJÓSÁGOT a világban.

Felnőttként lehet,hogy a munka megszállottjai leszünk, tökéleteset akarunk létrehozni, tökéleteset akarunk alkotni ,nem tudunk megállni, leállni, megnyugodni, megpihenni ,nem tudjuk értékelni saját magunkat. Külső dolgokban mérjük a saját értékünket( pénz, munka, autó,ház,teljesítmény ), folyamatosan hajszoljuk magunkat ,folyamatosan valamit el akarunk érni, de mégsem leszünk elégedettek amikor elértük.

A belső hiányokat külső dolgokkal nem lehet betömködni, viszont be lehet gyógyítani.

Akkor fognak ezek begyógyulni, ha odamegyünk magunkban a sérült gyermekhez,és ott megadjuk neki azokat a dolgokat, amit nem kapott meg. Megadjuk azokat a minőségeket ,az odafigyelést, a törődést ,az értékelést, megszeretgetjük, magunkhoz öleljük.

Tudsz így fordulni magadhoz, ilyen szeretettel, ilyen odaadással, ilyen elfogadással?

15/04/2020

SZÜLINAPOMRA

Érzelmi-Testérzeti-Fiziológiai-Gondolati Önkapcsolódás, Önfelnevelés és Öngyógyítás GYAKORLATI módon.

17/03/2020

A NYUGALOM SZIGETE

Ezt most ideteszem Nektek

Ha szeretnél kiszállni egy kicsit a mókuskerékből,a pörgésből és megérkezni a testedbe,hogy meg tudjon nyugodni. Ezzel kapcsolatban további szösszeneteket FB...