05/04/2026
A bátorság nyitott "ablaka" - május 6-ig
Május 6-ig tart még az az időszak, amikor az égi energiák mindannyian a földi, emberi világ szerint direkt mozgásban, előremenetben vannak.
Május 6-ig nem lesz retrográd, vagyis hátráló mozgásban semmi. Minden energia a földi síkokon való teremtést segíti, de mint minden esetben, itt is igaz, hogy ez nem mindannyiunknak szól egyszerre.
Minden a saját születési energiánk függvénye, de a nagy közöst azért bizony megérezzük mindannyian...
Április 12. pedig a legerősebb teremtő napja lesz az évnek. Nahát...
Tegnap már beszéltem arról, hogy erősen téma a bátorság és még lesz is, ahogyan majd a Kos jegyében végighaladnak többen is még.
Ez az az energia, amiről egy kedvenc mondatom jut mindig eszembe:
"Ne ragaszkodj az elrontott dolgokhoz csak azért, mert egy csomó idő és energia volt összehozni azokat."
Az áprilist nem érdekli, hogy mennyi időt vesztegettünk már el eddig az életünk tákolásával, az énképünk csiszolgatásával, sem az, hogy mennyit ültünk egy helyben arra várva, hogy majd jobb lesz. Az április azoké, akik mernek tenni akkor, amikor mások még mindig megoldásra várnak. Azoké, akiket nem érdekli a bizonytalanság, abban biztosan nem akarnak már maradni, ami eddig volt.
Az április azé a kockázatvállalásé, amiben azért lépünk előre, mert már nem maradhatunk tovább ugyanabban - lesz, ami lesz.
Sokaknak egyéni szinteken kell befejezni a megoldáskeresést, és megindulni akkor is, ha látszólag nincs. Ez csak illúzió.
Az elhatározás, a szándék maga, hogy elég volt abból, amiben vagyunk, ami eddig volt, jelöli majd ki az utat.
De ehhez bátorság kell.
Az ember természete szerint a biztoshoz, akár az ismert sz*rhoz ragaszkodik ahelyett, hogy lenne bátorsága megindulni akkor, amikor az orráig sem lát a káoszban előre.
Mindig várunk valamire.
Mert majd lépünk akkor, ha...
Majd döntünk akkor, ha...
Majd kimondjuk akkor ha...
Majd megvesszük akkor, ha...
Majd változtatunk akkor ha...
Aztán az a ha lehet, hogy sosem jön el.
Várjuk, hogy majd ideálisak legyenek a körülmények, hogy megérkezzen a tökéletes lakás, munka, pasi, miegymás...és igen, van, amikor várni kell.
De van, amikor az energiák nem lesznek élőek a mi szándékaink nélkül. Van, amikor anélkül kell tudni megmozdítani a teret magunk körül, hogy lenne biztos kapaszkodónk, és van hogy teljesen vakon kell tudnunk előre haladni akkor is, ha nem látjuk azt sem, hova vezet a következő lépés...
Az áprilisi energiák nem díjazzák a gyávaságot, a visszakozást, a kivárást, de a felelőtlenséget sem.
Merni lépni úgy, hogy nincs biztosíték semmire - mégsem számít most annak.
Nagyon vékony a határ abban, hogy az ember ész nélkül nekiszalad a jövőnek vagy eldönti, hogy abban biztosan nem marad, ami eddig volt és vagy így vagy úgy, de kimozdul onnan.
Ne keverjük a kettőt.
Most az Univerzum fordítva működik.
Előbb cselekedni szükséges, megmozgatni a teret, jelezni a szándékot, akkor is, ha látszólag minden üres és mozdulatlan.
Most nem mindenkinek jönnek sugallatok, hogy mit kellene tennie, lesznek akik azt a próbát kell, hogy kiállják, amiben nincs iránymutatás, nem mozdul semmi, és úgy kell merni tenni, dönteni, hogy látszólag nem látunk előre.
Ezt nem azért csinálják velünk, hogy még jobban nyomorgassanak, hanem azért, hogy a teljes némaságban, amit az Univerzumtól kapunk válaszul, merjük mi magunk eldönteni és kimondani, hogy igazából mit is akarunk? Hogy gyakoroljuk a létezés bátorságát, amiben a változás belülünk fakad és nem állandóan kívűlről várjuk, hogy majd helyettünk megtörténik, majd helyettünk megteszi más. A főnökünk, a szomszédunk, a férjünk, az akárkimás, de mi nem. Mi majd kivárunk, és aztán ha biztos lesz, majd belecsatlakozunk.
Hát a frászkarikát...
Akkora fityiszt tart ebben az orrunk alá az összes Kos energia most, hogy szinte már komikus.
Mit akarunk akkor, amikor nincs külső vezettetés, mi van, ha nem látunk előre? Nincsenek elszórt morzsák a Sors részéről, amit követni lehetne, csak a csend, mint a hétfői adásszünet a tévében régen, amikor ültünk előtte és vártuk, hogy megjelenjen valami adás. Valami...
És sokaknak most nem jön semmi. De nem azért, mert nem kell lépni. Hanem azért, mert a valamire való várakozásból akarnak kibillenteni. Abból, hogy csak akkor mozduljunk, "ha már biztos".
Ilyen most nincs.
Most sokan vagytok úgy, hogy nem az Univerzum fog segíteni abban, hogy mit hogy csináljatok és merre lépjetek. Pont azért hallgat el, pont azért akkora a némaság, mert arra kíváncsi, annak tesztje zajlik, hogy merünk-e végre megmozdulni akkor, amikor semmit nem látunk a jövőből és semmire nincs garancia...
Hogy nem várjuk a változást, hanem mi magunk válunk azzá akkor is, ha nem tudjuk hová vezet.
Magyarul: tanuljuk a bátorságot.
Eszter 🦄🌞
Csillagszirmok
🔒 A megosztásokat köszönöm!
Az oldal bejegyzett védjegy oltalom alatt, a teljes tartalom pedig szerzői jogvédelem alatt áll. Írást továbbvinni csak közvetlen megosztással, vagy az eredeti bejegyzésre mutató linkkel lehet!
(Kép: Pinterest)
