Mészáros Eszter - Integrál szemléletű önismereti mentor és Wingwave coach

Szeretettel várunk benneteket szombaton:👇 🪷🧘‍♀️🩵

Emlékszel a pillangó-effektusra?
Egy pillangó meglebbenti a szárnyát Brazíliában, és tornádó lesz Texasban.
A léleknek is van pillangó-effektusa.

Gyermekkorunkban történik valami. Esemény, vagy események sorozata. Nem is kell, hogy bántsanak minket. Elég, ha egyszerűen belénk vésődik a hiedelem: nem vagyunk érdekesek, fontosak, szerethetők. Így hát hasznosnak kell lennünk ahhoz, hogy megkapjuk az éltető figyelmet és szeretetet. Belénk épül egy hiány, ami kielégülés után sóvárog.

Felnőttkorunkban jön valami kiszámíthatatlan impulzus. Egy érintés, ami valami megmagyarázhatatlan módon kellemetlen és taszító. Vagy éppen ellenkezőleg: mintha rezonálna egy belső szükségletünkre, amit már régen nem elégítettünk ki.

Nem értjük, miért, de dühösek vagyunk. Vagy éppen csillapíthatatlan elemi vágyak ragadnak magukkal. Emberekre ördögi képet vetítünk rá, vagy éppen angyalként csodáljuk őket. Esetleg abszurd értéket tulajdonítunk olyan dolgoknak, amik valójában nem adhatnak tartós örömet.

Sosem volt múltak iránt sóvárgunk. Soha nem lesz jövő után áhítozunk. Tétovázunk, halogatunk, hallgatunk. Maszkot erőltetünk magunkra, de odabent üvöltünk a fájdalomtól, a félreértettségtől, a kétségbeesett, viszonzatlan szeretettől.

Úgy érezzük, papírsárkányként hánykolódunk a kontrollálhatatlan érzelmek, szenvedélyek tornádójában anélkül, hogy összekötnénk ezt azzal, amikor a pillangó meglebbentette a szárnyát a távoli gyermekkorban.

Mechanisztikusan nehéz is összekötni - az emberi lélek éppúgy nemlineáris rendszer, mint az időjárás. Legfeljebb azokat a történeteket fejthetjük vissza, amelyeket arról mesélünk magunknak, hogy kik vagyunk, mennyit érünk, mire vagyunk érdemesek és mire nem.

A pillangó-effektus működik az önismereti, gyógyító folyamatoknál is. Gyakran történik velünk valami olyan, ami katalizátorként hat: segít, hogy új történetet mesélhessünk magunkról magunknak. És a fejlődés nem lineáris: az áttörés gyakran váratlanul történik. Egy szó, egy ölelés, egy pillantás is erőforrássá válhat, amiből később egy nem várt helyzetben erőt meríthetünk.

A papírsárkány szörfözni kezd a tornádóban. Nem feszül ellene a szélnek: hiszen az botorság lenne. Próbálja vitorlájába fogni azt. Meglovagolja a hullámokat.

Ahogy Jung mondta: nem az vagyok, ami megtörtént velem. Hanem amit választottam, hogy azzá váljak.

(note to myself)

Milanovich Domi: Most kéne nagyon emlékeznünk a jövőnkre Az ellehetetlenítési törvény miatt te is feldúlt, üres, kimerült vagy? Pszichológiai elméletekkel segítünk visszanyerni a(z idői) stabilitást.

A szorongás krokodilja Cuki animációs film arról, milyen szorongással élni.

Elkéstél,
túl korán érkeztél,
oda sem értél.
Kihez, mihez
képest,
hova,
hogyan s miért?
Mert azt mondták,
mert a mások úgy csinálják,
mert az a jó irány,
kinek,
nekik, neked?
Semmi sem történhet,
csak ha eljön az ideje,
nem késheted le,
nem is siettetheted,
mindenki csak úgy,
ott és akkor,
a maga útján,
a saját idővonalán.

- Lélekhatár blog - Horváth Szilvia

Az útkeresés nem mindig hangos indulás. Néha csak egy csendes belső mocorgás. Egy érzés, hogy valami más kellene – miközben még nem tudod, mi az. Van, hogy nem egyenes vonalon haladunk, hanem körökben, visszakanyarodva rég elhagyottnak hitt helyekhez, emberekhez, énrészekhez. És néha az első lépés nem a térkép kiterítése, hanem annak elfogadása, hogy most nincs nálad semmilyen iránytű – csak egy halk belső rezdülés, amit még tanulsz komolyan venni.

Az útkeresés sokszor nem választás. Inkább történik velünk. Egy elmozdulás, egy törés, egy elvesztett kapaszkodó, ami után nem látni az utat, csak érezni a szükségét. És ilyenkor könnyű bűntudatot érezni, mintha tudnod kellene, hol tartasz. Pedig nem kell. Az útkeresés nem a bizonyosság hiányának szégyene, hanem az őszinteség bátorsága. Hogy mersz nem hazudni magadnak arról, hogy most épp nem tudod, mi következik – és hogy ez is rendben van.

Mert van abban is irány, amikor csak megállsz. Vagy leülsz egy kőre, és azt mondod: „Most nem látom, hová tartok. De nem rohanok tovább csak azért, hogy legyen válasz.” Néha az út nem a cél felé visz – hanem vissza önmagadhoz. És a legfontosabb kérdés nem az, hogy hová mész. Hanem hogy mersz-e ott lenni, ahol most vagy.

Mondj igent a nem-re!

Ph: https://instagram.com/aolanow?igshid=1xk3fbfxmpii1

- Jó napot! Bejelentést szeretnék tenni. Elveszítettem a gondomat.
- Hogy nézett ki? Adna részletes személyleírást róla?
- Hát olyan tenyeres- talpas, ormótlan, nagy, szürke. Mindig sóhajtozik. Ja, és van egy púpja.
- Értem. Mennyi idős a gondja?
- Hát nem is tudom. Elég régóta megvan már. Talán úgy 20 éves lehet.
- Tegnap találtunk egy hasonló gondot, ott ücsörög abban a zárkában, látja?
- Megnézhetném közelebbről? Innen nemigen látom.
- Persze. Kinyithatom a zárkát, bemehet, de számoljon vele, hogy magára fog ugrani. Tudja, a gondok, mint a mágnes....
Biztosan haza akarja vinni?
- Nem is tudom. Valahogy nem találom a helyemet mióta eltűnt. Olyan furán könnyű vagyok. Úgy megszoktam már, hogy lehúz, most akár repülhetnék is, de a szárnyaim teljesen elgémberedtek az évek alatt, nem hiszem, hogy megtartanának.
- Forduljon meg, hadd nézzek rá a szárnyaira!
Magának teljesen rendben vannak a szárnyai ahhoz képest, hogy 20 éve nem használta őket. Nézze, tavasz van, menjen fel valami hegytetőre, nyissa szét a szárnyait, érezze velük a szelet, hagyja, hogy átmelegítse a Nap, aztán repkedjen kicsit. Először csak alacsonyan, majd szép lassan belejön. Fontos, hogy ne agyaljon, ne rágódjon a múlton, mert akkor könnyen zuhanni kezd. A gondját meg bízza csak rám. Majd leadom a Gondűzőbe. Az egy remek otthon öreg gondoknak. Nem törődik ott velük senki, elsóhajtoznak magukban, aztán idővel szépen összetöpörödnek és eltűnnek.
- Hát jó. Köszönöm a segítségét! Akkor azt mondja, hogy nem kell már gondoskodnom róla?
- Nem. Elengedheti. 20 év elég nagy idő. Na, ne toporogjon itt, látom, hogy a gondja észrevette. Ide- ideles és egyre hangosabban sóhajtozik. A hatásvadászathoz nagyon értenek ezek a bestiák. Na, menjen! És ne gondolkodjon túl sokat. Meditáljon, repkedjen, az majd segít a felejtésben.
- Köszönöm biztos úr! Gondtalan napokat magának!
- Magának is! A szomszédban van egy éjjel- nappal nyitvatartó álombolt. Vegyen valami helyes kis álmot magának ma éjszakára. A frissen szabaduló gondtalanoknak adnak kedvezményt.
- Aviszontsohanemlátásra!
- Aviszontsohanemlátásra!

/Réka Andrássy/