21/08/2026
Vannak álmok, amelyek csendben születnek, és vannak helyek, amelyek idővel az ember második otthonává válnak.
Nyolc évvel ezelőtt egy álomból született meg ez a lovasiskola. Akkor még nem tudtam, mennyi örömöt, szeretet, könnyet, küzdelmet és felejthetetlen pillanatot tartogat számomra ez az út.
Nyolc év… Kimondani is hihetetlen. Ennyi idő alatt gyerekekből magabiztos fiatalok lettek, félénk első lovaglásokból magabiztos vágták születtek, idegenekből barátok, lovakból pedig családtagok.
Ezek között a falak között nemcsak lovagolni tanultunk. Itt együtt nevettünk, együtt izgultunk a versenyeken, együtt örültünk minden apró sikernek, és együtt álltunk fel a nehezebb pillanatok után is. Minden patadobbanás, minden ölelés, minden mosoly egy darabka lett abból, amit ma a szívembe őrzök.
Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a nap, amikor ezt a bejegyzést meg kell írnom.
Nehèz szívvel, de elbúcsúzom. A lovasiskola nyolc csodálatos év után bezárja kapuit.
Fáj ezt leírni, mert ez számomra soha nem csak egy munka vagy egy vállalkozás volt. Ez az életem egy darabja volt. Egy hely, ahol nap mint nap azt csinálhattam, amit a legjobban szeretek, olyan emberek között, akiket megszerettem, és olyan lovakkal, akik többet adtak nekünk, mint amit szavakkal valaha is ki lehet fejezni.
Mérhetetlenül hálás vagyok mindenkinek, aki valaha belépett ezen a kapun.
Köszönöm a bizalmat, hogy rám bíztátok a gyermekeiteket, köszönöm a rengeteg mosolyt, a támogatást, a szeretetet és azt, hogy közösen egy igazi közösséget építhettünk. Ti tettétek ezt a helyet azzá, ami volt.
Köszönöm a lovaimnak. Nekik, akik türelemmel tanítottak, vigasztaltak, örömet adtak, és szavak nélkül is megmutatták, mit jelent a feltétel nélküli bizalom és szeretet. Nélkülük ez az álom soha nem válhatott volna valóra.
A kapu most bezárul. De a történet, amit együtt írtunk, örökre velünk marad. Az emlékeket nem lehet bezárni. Ott élnek minden fényképen, minden nevetésben, minden poros csizmában és minden szívben, amely valaha otthonának érezte ezt a helyet.
Köszönöm, hogy nyolc éven át részesei voltatatok az álmomnak. Köszönöm, hogy együtt írtuk a történetet. ❤️🖤
