Intuju

Ezt a láthatatlan örökséget mind megkapjuk.
Nem tárgyak, hanem nem mondatok, minták formájában.
Van, amit szeretettel viszünk tovább.
És van, amitől szabadulnánk már… csak még nem tudjuk, hogyan.
Lehet ez például:
• a folyamatos megfelelni akarás,
• a túlzott alkalmazkodás,
• a „nem vagyok elég” érzés,
• vagy épp a szeretet kimutatásának hiánya.
A jó hír?
A minta nem a sorsod.
Ránézhetsz, átírhatod, és továbbadhatsz valami egészen mást.
Valami könnyebbet. Valami szerethetőbbet.

💛 Te melyik mintát szeretnéd elengedni?

Mi történik, amikor egy gyermekkorban sokat hallott mondat, utasítás belénk rögzül?

Hadd meséljek Nektek…
Kicsiként sokszor kellett teljes csendben lennem, mert Apukám nappal aludt, éjszaka dolgozott.
Ez felnőtt fejjel érthető, de gyerekként… csak azt éreztem, hogy “mérgesek rám”.
Nem volt könnyű életük, sokat dolgoztak, hogy mindenünk meglegyen.
Én viszont azt érzékeltem, hogy:
• nincs idő rám,
• fáradtak, gondterheltek,
• szigorúak,
• és valahogy mintha „nem fértem volna bele” a pillanataikba.
Gyerekként mindezt magamra vettem.
Minden gyerek segíteni szeretne a szüleinek — és ha nem tud, akkor hibáztatja magát.
Később, felnőttként jöttem rá (segítséggel), hogy belül egy tudattalan parancs dolgozott:
„Ne légy gyerek.”
És amíg ezt cipeltem magammal, addig nem tudtam kapcsolódni a felszabadult, kreatív, játékos részemmel.
Pedig ez a belső gyermeki energiám felelt volna azért,
hogy örömmel alkossak,
játékosan legyek jelen a gyerekeimmel,
és lelkesedéssel induljak új irányokba.

De ránéztem.
Felismertem.
Tudatossá vált.
És kiraktam.
A szülő–gyerek coaching során így is tudunk dolgozni azokon a „régi” mintákon, amelyek akadályoznak. 💛

Hogy végre szabadon élhesd azt az Éned, aki Te valójában vagy!

Vajon a csendnek, annak a mai világból látszólag kieső, "elvesztegetett" időnek, amit azzal töltünk, hogy csendben vagyunk, figyelünk, mennyi köze lehet a megvilágosodáshoz? A tudatunkra ébredéshez?
Tudod, azok a végtelennek tűnő percek, mikor csak létezel, gondolatok nélkül, irányítás, kontroll nélkül, mikor nézel pl. egy fát, egy gyermeket játszani...mikor csak annak létezel, amit látsz, és szinte feloldódsz benne...
Vajon mikor elengedünk mindent, minden történést, minden gondolatot, minden testérzetet, mi marad? Mi van ott? Ki van ott?
Csak vagy...ez már meditáció?
Vajon értesz-e ebben az állapotban többet épp magadból, a világból? Vajon érzel-e többet ekkor magadból?
Ebben a pillanatban vajon elengeded-e az akarást?Vajon látsz-e más szemszögből bármit, vagy jobban hallod-e esetleg magad?
Jelenthet ez akár 1-1 apró lépést a tudatosodás útján, azon az úton, hogy kézen fogod és vezeted saját magad?
Adj néha lehetőséget magadnak a csendre...magadra... 🩷

Nagyon igaz...

Miért jó haragudni? Mert minden haragvással igazolom magamnak, hogy felsőbbrendű vagyok. Ha haragszom valakire, akkor rá kell jönnöm, hogy ő csak katalizátor! Előidéz valamit bennem. Érdemes elgondolkodni, hogy mi volt az én életemben ugyanaz a helyzet, történet, esemény, amit benne látok, amit én már megéltem? AZT kell megtisztítani!
(Paksi Zoltán előadása nyomán)

A többsèg arra kìvàncsi, vajon milyen lesz a jövőnk, ami felè tartunk?

A jövőnket gyermekeink mentàlis ès èrzelmi àllapota fogja meghatàrozni, hisz belőlük èpül. Azokbòl a gyerekekből, akik előtt eljàtszuk, hogy működik a pàrkapcsolatunk, szeretjük a munkànkat, kiegyensùlyozottak, teljesek, boldogok vagyunk, akiket agyonnyomunk elvàràsokkal, àlszent kèpmutatàssal, indulatokkal, hazugsàgokkal, szeretetlensèggel, félelmekkel, akiket olyan versenyistàllòkba kènyszerìtünk, ahol majd remènyeink szerint jò versenylovakkà, jò rabszolgàvà vàlnak, ahol megtanìtjàk nekik az egòjukat felnöveszteni, legyőzni a tàrsaikat, hogy ők legyenek a legjobbak, ahol megtanìtjàk nekik azt a lexikàlis tudàst, amire aztàn az èletben valò eligazodàshoz - kiteljesedèshez - boldogsàghoz semmi szüksègük nem lesz, ahol èrzelmileg ès mentàlisan megbetegszenek, csak èpp azt nem tanìtjuk meg nekik, hogy szerethetők, hogy èpp ùgy jòk, ahogy vannak, ezèrt felnőttkorukban az elfogadàssal ès a szeretettel fognak küzdeni, ahogy ezt tesszük itt ès most mi is.

Eljött az ideje, hogy kilèpjünk ebből a transzgeneràciòs szenvedèsprogrambòl, ès felismerjük, a jövőnket mi teremtjük, amièrt felelőssèget kell vàllalnunk.

SzB

Az Unalome szimbólum a buddhista kultúrából származik, és a megvilágosodáshoz vezető utat szimbolizálja. A spirál rész az életünk útját szimbolizálja, és emlékeztet bennünket arra, hogy ezen utazás során az út nem feltétlenül egyenes, tökéletes, vagy még csak nem is biztos, hogy mindig a jó irányba tart. Az egyenes vonal pedig az a pillanat, amikor elérjük a békét és a harmóniát.
Vajon a csendnek, annak a mai világból látszólag kieső, elvesztegetett időnek, amit azzal töltünk, hogy csendben vagyunk, figyelünk, mennyi köze lehet a megvilágosodáshoz? A tudatunkra ébredéshez?
Tudod, azok a bizonyos végtelennek tűnő percek, mikor csak létezel, gondolatok nélkül, mikor nézel pl. egy fát, egy hegyet, egy madarat, vagy egy gyermeket… mikor csak annak létezel, amit nézel, és szinte feloldódsz benne…
Vajon mikor elengedünk mindent, minden történést, minden gondolatot, minden testérzetet, mi marad? Mi van ott? Ki van ott?
Csak vagy… Ez már a meditáció? Vajon értesz-e ekkor többet magadból, vagy a világból? Vajon érzel-e többet magadból vagy a világból?
Nem tudom, mindenkinek más lehet, de érzem, hogy jó.
Ebben az állapotban vajon elengeded e az akarást? Vajon látsz-e más szemszögből bármit? Vajon ez közelebb visz-e ahhoz, hogy a tudatod kibontakozhasson, picit halld őt… Magad?
Jelenthet ez akár 1-1 apró lépést a tudatosodás útján, azon az úton, hogy kézen fogd és vezesd saját magad?
Azt gondolom, hogy igen. Adj egy lehetőséget magadnak… legyél néha csendben…Magaddal…
(Kép forrása:pinterest)

Családi minták és sérülések...

Adott két szülő és egy gyerek. Minden szép a család életében,mikor is a ded 4 éves lesz,és el nem kezdődnek a megmagyarázhatatlan történések: a gyermek elkezd furán zárkózott lenni, néha már-már érthetetlenül sértődött,akár agresszív viselkedést tanúsítani,holott semmi sem változott a család életében. Kutatnak,keresik a megoldást,aggódnak a gyermek miatt,telnek a hónapok,a helyzet pedig nem javul...Mígnem egyszer,egy családi ebéd alkalmával,a nagymama viccesen megjegyzi,hogy "jaj,de emlékeztet engem ez a viselkedés valakire,igaz,kisfiam?!". Értetlenül néz Apa a Nagymamára,hisz nem emlékszik életének ezen időszakára. Elkezdenek beszélgetni,mi volt,hogy volt,miket "produkált" Apuka ennyi idősen. Aztán valahogy szóba kerül,hogy azt nem tudjuk,hogy Apa Apukája(Nagypapa) hogy reagálta le ezeket a viselkedésbeli változásokat,mert ekkor váltak éppen,és már többet volt távol otthonról,mintsem a kisfia mellett...
Ekkor valami elkezd összeállni a puzzle darabkáiból Anyának, hisz a kisfián most ugyanezeket a reakciókat véli felfedezni,pedig ők nem is válnak. Akkor miért?!?
A történetnek lehet sokféle vonzata,magyarázata,oka és kifutása. Engedjük meg most magunknak azt a feltételezést
- hogy lehetséges,hogy Apa nem dolgozta fel a szülei válását, azt, hogy az ő Apukája egyszercsak nem volt ott vele,nem annyit,nem úgy,valami megváltozott az ő megszokott kis csodavilágában,aminek a betonbiztos alapjai a szülei voltak,
- hogy a kisfiú valahogy, valamilyen módon átvette Édesapja meg nem oldott traumáját, fel nem dolgozott sérülését,és ennek a jelei válnak láthatóvá egyszercsak, szinte a semmiből...
És ha mindezt lehetséges okként el tudjuk fogadni,csak egy opció erejéig,és ezen a fonalon továbbindulva,megprobáljuk oldani valahogy a kisfiú terhelt helyzetét,máris tudjuk,érezzük, hogy nem vele kell kezdeni a rendrakást. Apuka az első személy jelen esetben, akivel szépen, gyorsan és hatékonyan rendbe lehet rakni a fel nem dolgozott sérülést (ha ő is akarja,természetesen).Ennek természetes velejárójaként a kisfiúban is oldódni tud a feszültség,hisz ha mi Szülők jól vagyunk,a gyermekeink is nagy valószínűséggel jól lesznek.

Kedves Érdeklődő! Köszönöm, hogy megtisztelsz! Az Intuju oldal azzal a céllal jött létre, hogy a coaching és egyéb eszközökre támaszkodva segítséget nyújthassak azoknak, akik úgy érzik elakadtak bármilyen területen, emberi kapcsolatban. Ez a segítség javarészt a tudatosodásra épít, mely gyógyít, emel, és közelebb visz magunkhoz, belső hangunkhoz, intuíciónkhoz. A saját magadba fektetett energia mindig megtérül… Hiszem, hogy minden probléma gyökere feltárható és így minden változtatható.
Készítek egyéni elemzéseket is, mely egyfajta feltérképezése annak, hogy milyen akadályok nehezítik most az életedet, így könnyebb az okozatként létrejött jelenlegi helyzeteket megoldani.
Keress bátran,ha a megérzésed azt súgja! Messengeren elérsz. Várlak szeretettel akár online,akár személyesen!