06/01/2026
Nos, egy kis kitérő. Vagy mégsem? :)
Elindult az új év, elindultak az órák, megtaláltak az új vendégek, és én ma végre újra voltam Muay Thai edzésen. Nyilván, aki csak a fölöttébb békés természetemet ismeri, annak a szemöldöke most egy picinykét magasabbra csusszant, de aki tüzes aspektusommal is találkozott már, nos az inkább azt mondaná, hogy egy ilyen harcias harcművészet csak olaj a tűzre. :)
Ez bizony igaz. De mert tanulok ájurvédát és tudom, hogy az uborka és a joghurt majd lehűti a felfokozott radzsasztikus energiáimat, senkinek nem kell aggódnia. :D
Hanem amiért igazából írok most erről, az mégis elég komolyan kapcsolódik a jógához. Az általános vélekedés az a jógáról, hogy egy igazán komplex mozgásforma (most csak a fizikai gyakorlás és testi aspektus az írásom tárgya), így azt hiszem csak a rutinosabb gyakorlók, vagy az amúgy is sportos életmódot élők tudják egyáltalán azt, hogy bizony a komplexitása ellenére mégis komoly hiányosságai vannak a test anatómiája szempontjából.
Az első ilyen hiányosság, ami pl. egy ilyen küzdősport edzésen rögtön jelentkezik, az az, hogy a jóga nem igazán terheli azokat az izomrostokat, amik a gyors erőkifejtésért és a robbanékonyságért felelősek. A jóga lassú, kontrollált mozgásokra és statikus kitartásokra épít, így kis túlzással élve az izomtömegünk közel fele nem is kapja meg a megfelelő minőségű ingert.
Mi ennek az eredménye? Az én esetemben pl. az, hogy mire elindítok egy ütést az ellen felé, az már kétszer körbetáncolt és lekent egy akkora frászt, hogy azt sem látom, honnan jött az áldás. :D
A másik hiányossága a jógának pedig az, hogy bizonyos izmokat vagy egyáltalán nem, vagy nagyon minimálisan dolgoztat meg, aminek részben „esztétikai”, részben pedig egészségügyi vonatkozása is van. Az ok az, hogy a jóga főként saját testsúly kitartásán és nyomó/toló gyakorlatokon alapul, bizonyos izmok pedig csak ellenállással szemben végzett húzó mozgás révén kapnak érdemi terhelést. Kiváló példa erre a bicepsz és a széles hátizom.
Igen, ha szuper jógás vagy, tényleg sokat gyakorolsz, és ez tökéletesen kitölti minden mozgásigényedet, de most a tükör elé somfordálva elkezdesz pózolgatni, mint anno Schwarzenegger valamelyik Mr. Olympián, akkor magad is láthatod, hogy a bicepszed a vállad és a tricepsz mellett nemhogy nem dudorodik, hanem már inkább konkáv. :) De cserébe igazán „deltás” vagy. :)
Bizony, és már itt is van egy tipikus probléma, ami annak a speciális terhelésnek a következménye, amit kitartóan gyakorolva az elmefolyamatok elcsendesítése helyett a jógával egész könnyen el lehet érni: a vállfájdalom. Hú, nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de ha összerakod azt, hogy a kartámaszos gyakorlatoktól erősödik (és megrövidül) a mellizom és a vállizom elülső és oldalsó része, de cserébe túlerőltetődnek a rotátorköpeny izmai (ezek felelősek a felkarcsont helyzetének finomhangolásáért) és semennyire nincs megdolgoztatva a váll hátsó, harmadik része, akkor már szerintem megvan, hogy mi lehet a probléma.
Ez van, semmi nem tökéletes. A jóga sem. :)
Legközelebb majd kitérek egy másik problémára, amit csak „yoga butt”-nak neveznek. (Most nem írom le magyarul, hogy mit jelent.) ;)
A lényeg tehát, hogy érdemes, sőt ha intenzíven jógázol, akkor kifejezetten javasolt, hogy más sportot is űzz, vagy legalább „kompenzáld” a jógát olyan gyakorlatokkal, amelyek specifikusan pont azokra az izmokra hatnak, amikkel nem dolgozol jógázás közben.
