02/09/2026
A gyökereink
Amikor ránézünk egy fára, először azt látjuk, ami a föld felett van.
A törzsét.
Az ágait.
A leveleit.
A termését.
Azt viszont nem látjuk, ami mindezt tartja.
A gyökereit.
Talán egy kicsit mi is ilyenek vagyunk.
Abból, ami belőlünk kívülről látható, nem mindig lehet tudni, mi minden van mögöttünk.
Mi mindent hozunk magunkkal a családunkból.
Milyen kapcsolatok formáltak bennünket.
Mit kaptunk útravalóul az előttünk járóktól.
Ahogyan a fának szüksége van a gyökereire, úgy nekünk is szükségünk van kapcsolódásra.
Gyermekként az első érzelmi kötelékeink azokhoz fűznek bennünket, akik gondoskodnak rólunk.
Ezek a korai kapcsolatok mély nyomot hagyhatnak bennünk, és hatással lehetnek arra is, hogyan kapcsolódunk később másokhoz és önmagunkhoz.
De a gyökereink ennél is messzebbre nyúlnak.
Ott van mögöttünk a családunk története.
A szüleink.
A nagyszüleink.
És az előttük élők.
Történetek, veszteségek, erőforrások, kapcsolatok és minták, amelyekből valami továbbadhatódhat a következő generációknak is.
A gyökerek képe szépen megmutatja azt is, amit transzgenerációs hatásoknak nevezünk: hogy egy nálunk jóval régebben kezdődött családi történet részei vagyunk.
Talán ezért is olyan szép az olajfa képe.
Az olajfa rendkívül ellenálló. Ha a föld feletti része súlyosan károsodik, megfelelő körülmények között a gyökérzetéből új hajtások indulhatnak.
Micsoda szimbóluma ez egy családnak.
Lehetnek veszteségek.
Lehetnek törések.
Lehetnek nehéz történetek.
De közben ott lehet mindaz az erő is, amely generációkon keresztül eljutott hozzánk.
A kitartás.
Az élni akarás.
A szeretet.
Az újrakezdés képessége.
A családállításban sokszor ezekre a mélyebben húzódó, elsőre talán nem látható összefüggésekre nézünk rá azért, hogy jobban értsük, mi mindenből táplálkoznak a mi gyökereink.
Mert a családunk történetének részei vagyunk.
De nemcsak azt vihetjük tovább, ami nehéz volt.
Vihetjük az erőt is. Azt az életerőt, amelyet a szüleinktől kaptunk.
És ahogyan az olajfa újra képes kihajtani a gyökereiből, talán mi is képesek vagyunk arra, hogy abból, amit kaptunk, kihozzunk valami jót.
