Kozma Levente Life Coach

A rajz egy iskolai rendezvényen készült rólam, ahol a diákok rajzolták le a tanárokat. Féltem a feladattól, mert - őszintén - valami karikatúraszerű ábrázolásra számítottam, aztán megkönnyebbülten tapasztaltam, mennyi kedvesség és jóindulat lehet egy ceruzában. Aztán persze feltettem magamnak a kérdést, tudok-e magammal is ilyen kedves, ilyen figyelmes, ilyen szelíd lenni? Az önmagunkkal való kapcsolódás nem is olyan könnyű, én először nem is tudtam, hol keressem ezt a kapcsolatot. Az évek során aztán jöttek, akik megmutatták, hogy milyen fontos az, aki vagyok, és amilyen vagyok. Megtanították megbecsülni a véleményemet, a munkámat, az érzéseimet, az érzéseim relevanciáját. Ma már a nehéz helyzetekben is sokkal rövidebb az út aközött, ami történik velem és az érzéseim között. Sőt, egyre inkább megérkezek oda, ahol vagyok.

És mi lesz, ha beégek?
Sokunk számára fontos kérdés, hogy hogyan kerüljük el a kínos szituációkat, hogyan kerekedjünk felül olyan helyzeteken, amelyekben kellemetlenül, kényelmetlenül érezzük magunkat.

Természetesen mindenki csak a saját útját végigjárva juthat ki az ítélkezés börtönéből, mert nincs receptje az önmagunkkal kialakítandó harmónia érzésének. Irányokat, célokat, eszközöket azonban lehet keresni, hogy fokozatosan csökkentsük a belső feszültségünket.

A coaching egy nagy témája az önmagunkkal harmonikus kapcsolat kialakítása. Ehhez először is nagyon fontos, hogy a saját történetünk, képességeink és korlátaink pontos ismeretének birtokában mi alkossunk meg egy valóban reális önképet magunkról.
Olyan képet, amelyben az ítélkezés ütötte sebek mellett megláthatjuk és megtapasztalhatjuk az erősségeinket, a szerethetőségünket, és a sérelmek múlandósága mögött meghúzódó érvényesülni vágyásunk makacsságát.

A coach nem oszt tanácsokat, nem oktat, nem oktat ki és legfőképpen nem ítélkezik. A coaching nem tanácsadás, nem tréning.

A coach az ügyfél tapasztalataiból, élményeiből, meglátásaiból dolgozik, abból hozza ki a helyzetnek megfelelő legjobbat, az ügyfélnek megfelelő legjobbat.

A coach inkább csak közvetít. Olyan megvilágításba helyezi a már meglévőt, olyan irányba tereli a figyelmet, amely közelebb visz önmagadhoz, a harmóniához, a békéhez, az egységhez. 🙏

A társadalom és a közösségi média gyakran úgy mutatja be az anyaság kezdetét, mint egy nő életének egyik legboldogabb időszakát, amely tele van békével, önfeláldozással és türelemmel. Amikor az anyai düh mégis lecsap, az a szégyen és a bűntudat érzését eredményezheti, ami állandósítja a hallgatás körforgását, hogy nem beszélünk arról, ami történik…

Az anyai düh több mint ingerlékenység – ez egy intenzív, váratlan és elsöprő dühérzet, amit gyakran valamilyen apróság vált ki. Cikkünkben a leküzdéséhez nyújtunk tippeket.

‼️Ne feledjük: az anyai düh nem tesz bennünket rossz anyává. 🤱🏽

https://mindsetpszichologia.hu/6-lepes-az-anyai-duh-lekuzdesehez

Minden probléma megoldása az önismeret útján vezet keresztül.

Továbbra is várlak szeretettel önismereti utazásodra!
Ha megosztjátok, megköszönöm.

Mi lesz velünk karácsony után, avagy a hétköznapi varászlat titka

A nagy karácsonyi készülődésben a szeretet olyan magától értetődő. Ajándékok után rohangálva, és azon tűnődve, vajon minek fog örülni az a másik, eszünkbe sem jut, hogy mi lesz velünk az ünnepek után. Szerencsére még ott a szilveszter, egy kis átvezetés a megszokottba, így talán kevésbé vesszük észre, hogy az ünneplőbe bújtatott törődés és odafigyelés szépen lassan visszahúzódik a szürke hétköznapok csigaházába. De mi történik velünk karácsony után? Hova lesz az ünnep öröme, a várakozás izgalma, az elcsendesülés és a béke? És legfőképp: hova lesz a szeretet? Biztos vannak persze, akik miden nehézség nélkül elengedhetik a kisjézus születését, de legtöbben hiányérzetünktől gyötörve vagyunk kénytelenek nekifeszülni az új esztendőnek. Éppen ezért ültem le én is végiggondolni, hogyan lehet megőrizni és továbbvinni mindazt a jót, amit az ünnep hoz az életünkbe.
A sok dolog közül, amiben a karácsony rengeteget segíthet nekünk, az egyik a megnyílás. Az ünnep körül kialakult szokások, a meghitt hangulat, az az üzenet, ami ilyen időszakban cselekvésre motivál minket, vagy esetleg épp a pihenés, mind olyan körülmények, amik lehetővé teszik, hogy megnyíljunk mások felé. Sok esetben ez megmarad az ajándékozás, a kötelező érvényű családlátogatás vagy vendégvárás formájában, de mégis, ezekkel a gesztusokkal kapcsolódunk másokhoz, vagyis egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy szeressenek és viszontszeressünk. Még akkor is, ha ez nem valósul meg teljesen. Szerencsés esetben azonban megélhetjük, hogy odafigyelnek ránk, kíváncsiak ránk, törődnek velünk, ismernek minket annyira, hogy értékes és hasznos ajándékkal gazdagítanak minket, és még sorolhatnám. Aztán vége az ünnepi időszaknak, majd mindez egyszerre eltűnik.
Továbbvinni a karácsony varázsát talán csak annyiba kerül, hogy megőrizzük ennek az odafordulásnak, ennek a nyitottságnak a képességét. Természetesen a hétköznapokban nehezebb lelassulni, időt nyerni, pihenni és másokra figyelni, de talán nem is ez tart vissza igazán. Talán csak nem tudunk a karácsony segítsége nélkül megnyílni, mert nem tudjuk, hogyan kezdjünk neki. A hétköznapokban elrohanhatunk egymás mellett a közöny álarcában, hátha senkise veszi észre, hogy mi vagyunk azok. Ilyen esetben érdemes lehet feltenni a kérdést, hogy mi tart vissza minket? Emberi kapcsolataink gyakran azon csúsznak el, hogy nem tudunk őszintén, jelenlétben kapcsolódni egymáshoz. Ennek sok oka lehet, de itt most csak kettőt emelnék ki, ami tapasztalatom szerint növelheti a távolságot köztünk. Az egyik, hogy nem is tudjuk igazán, mi zajlik le bennünk. Olyan sok hatás, impulzus ér minket, olyan sok helyzetben kell megfelelnünk, hogy nem is tudjuk biztosan, milyen indulatot, érzelmet viszünk át egyik helyzetből a másikba. Ettől túlterheltté, szorongóvá, zárkózottá válunk. A másik probléma - ami ebből következik -, hogy ha tudjuk is, mi zajlik le bennünk, akkor sem biztos, hogy fel tudjuk vállalni, mert még számunkra is fejleszthetők a helyzet kezeléséhez szükséges kommunikációs kompetenciák, például tudni érzésből megnyilvánulni.

Ezen értékek felismerésével és rendezésével ráléphetünk az útra, hogy idővel kialakítsunk egy harmonikusabb, nyugodtabb életvitelt, ami révén aztán a hétköznapokban is megidézhetjük az ünnepek meghittségét, bensőségességét.

Mindenkinek szeretetben, örömökben és sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!

„A pszichoterápiának az a célja, hogy olyan élményeket adjon a páciensnek, amilyenekben még nem volt része. Az, hogy a terápiás ülésen miről beszélünk, csak egy fedősztori, a lényeg, hogy együtt lehessünk, úgy, hogy a páciens megérezze – lehet életében először –, hogy milyen szégyen nélkül, szeretve lenni. Az emberek azért szenvednek, mert rosszul bántak velük, és ha elmennek terápiára, nem tudják, mit várjanak. Azok az élmények, amit a terápiában átélnek – és ezek egyáltalán nem mindig kellemes élmények – lassan felbátorítják őket arra, hogy olyan körülményeket teremtsenek, amiben jól érezhetik magukat.

Egy terápiás órában, amikor találkozom valakivel, akkor vagy mindketten jobban leszünk a végére vagy egyikünk sem. Ha valami történik, akkor az velünk történik, nem én csinálok valamit a pácienssel. Olyan óra nincs, hogy én jól érzem magam és a páciens nem, vagy fordítva. A terápia lényege az odafigyelés. És erre nekem is szükségem van. Ráadásul én úgy működöm, hogy a terápia során – amikor 90 százalékban csak hallgatok, odafigyelek arra, amit a másik mond – belélegzek, amikor írok és előadok, akkor pedig kilélegzek. Belélegzek és kilélegzek. Ez így együtt az életem.” FA

Most vagy soha! – Te csak beszélgetsz? Terápia, mint etika és politika – Feldmár András online beszélget HOLNAP este 7 órától!

Ha nem érsz rá aznap, lemaradsz, vagy valami technikai probléma adódik, ne izgulj: a hétvégére ismét elérhetővé tesszük számodra a beszélgetést!

„Időnként felteszik nekem a kérdést: ’Doktor úr, honnan tudhatom, hogy a saját utamon járok-e?’ Erre a legegyszerűbben úgy lehetne válaszolni: ’Onnan, hogy rajta van a lábad…’ Az az út a te utad, amin jársz. Biztos mehettél volna máson is, de mi lenne, ha tiszteletben tartanád magad annyira, hogy nem vonod kétségbe saját egyedi útvonalad létjogosultságát? Mi lenne, ha egyszerűen elismernéd, hogy az út, amin végigmentél, száz százalékig a sajátod? Néhol a választásaid, a döntéseid mutattak irányt, és a rendelkezésedre álló információk és a mindenkori lelkiállapotod alapján valószínűleg igyekeztél a legjobb döntéseket meghozni. Néhol pedig mintha a sorsod döntött volna helyetted, te pedig mentél, sodródtál, amerre az áramlat vitt. Ha most visszafordulsz, és a múltadat kémleled, elképzelhető, hogy látni fogsz olyan helyzeteket, ahol nem jól döntöttél, ahol megnehezítetted az életedet, ahol felesleges fájdalmat és szenvedést okoztál magadnak vagy másoknak. De ez többnyire csak utólag válik nyilvánvalóvá. Csak a jelen tudásának, tapasztalatának fényében körvonalazódik. Ott és akkor ez nem látszhatott.” Dr. Buda László: Mit üzen a lelked? – 25%-os kiadói kedvezménnyel megrendelhető itt: https://nyitottakademia.hu/webshop/konyv/buda-laszlo_mit-uzen-a-lelked-3163

"Nem akarattal faragom magam. A választ arra, hogy mi a maximum, ami én tudok lenni, mindig a relaxáción keresztül tudom meg, nem az erőfeszítésen keresztül. Nem azt mondom, hogy a relaxálás azt jelenti, hogy semmit sem csinálok, hanem azt, hogy nem erőltetek semmit. Ha futok, akkor megkeresem, mi az én ritmusom. Belerelaxálok önmagamba. Minél mélyebben el tudom engedni magam, annál közelebb kerülök ahhoz, aki valóban vagyok. A buddhisták tudják, hogy mindannyian Buddhák vagyunk, tehát neked nem kell semmit faragnod, te már egy Buddha vagy. Csak el kell engedned magad. Ne félj attól, hogy nem vagy tökéletes, hanem szeresd magad, örülj magadnak, és egyszerre csak sugározni fog belőled a Buddha-természet." (FA, AGYMOSÓ könyv)

A kaotikus meditáció egy elemi és intenzív hatású meditáció. A dinamikusságát és a gyorsaságát használjuk ki, sok mozgással, zenékkel, valamint tetszés szerint kiabálással, üvöltéssel. Az utolsó nagyon fontos fázisa pedig a RELAXÁCIÓ. A részvételhez előképzettség nem szükséges.

Feldmár András már több alkalommal vezetett kaotikus meditációt Magyarországon, az ő útmutatói és a korábban elhangzott zenei playlistek alapján vezeti ezúttal a meditációt Krámli András, a Feldmár Intézet munkatársa.

KAOTIKUS meditáció (Jurányi InkubátorHáz)
👉https://fb.me/e/1xpQQkf5m
Következő időpont: november 18. szombat, 16:30-17:45
További időpontok: dec 9. és jan. 6. szombat
Jelentkezés: https://forms.gle/MkFvS9ASBbVPMp5f7
Helyszín: Jurányi Ház (Budapest, II. kerület)