23/06/2024
Kívül-belül kerek-e világ?
Őszinte írás fogyatékkal élő gyermeket nevelő, alapítványt éltető anyától
Ha különleges gyermeked születik megfordul a kerek világ minden kavicsával, sziklájával együtt. Ami eddig fent volt az lent lesz, ami eddig simának tűnt az most egy vihar.
Nem gond, felemelem a fejem, megyek tovább. Elfogadom, magamhoz ölelem a helyzetet, hiszek a csodákban, örülök minden porszemnyi fejlődésnek. A nem normális lett a normális, már nem zavar egy ici-picit sem ha sajnálkozva vagy épp lenézően bámulnak az emberek, ahogy a fiammal küzdök egy bevásárló központ közepén mert úgy dönt lefekszik és én nem tudom felemelni már mert a testem képtelen rá. Már nem zavar, hogy minden este meg kell szúrnom a puha kicsi bőrét, nem zavar, hogy a pelenkázás még ma is az életünk része, nem zavar, hogy hangokból, kézmozdulatokből kell kitalálnom, hogy mit szeretne mondani.
Szeretem az életem, őszinte elégedettség és hála lakozik a szívem minden sejtjében.
Vannak olyan anyák, apák, akik valamilyen megmagyarázhatatlan erőtől vezérelve belevágnak egy-egy alapítvány létrehozásába és múködtetésébe, annak reményében, hogy ezzel saját és más hasonló szülők életét könnyebbé teszi, sőt titkon azt remélik, hogy ezzel megoldást találnak arra az óriási teherre, hogy mi lesz a gyermekükkel, ha ők már nem lesznek mellettük.
Én is egy ilyen anya vagyok. S bár az én világom tökéletesen kerek a fejemben és a lelkemben az ezeken kívül lévő valóság húsbavágóan más. Ha alapítványt működtetsz mindenki azt gondolja, hogy az megy magától. Mások azt gondolják, hogy ez csupán egy pénzmosoda. Vannak, akik azt mondják "koldulunk".
És persze vannak azok, akik azt mondják ez az állam feladata, miért kéne nekem magánemberként támogatnom bármilyen alapítványt? Nem utolsó sorban pedig az emberek egy része úgy gondolkozik, hogy biztosan adnak nekik sokan, az én adományom már nem osztana-szorozna úgysem.
A valóságban a helyzet pedig így néz ki:
Az anya vagy apa, aki a sérült gyermekét 24 órában gondozza elmegy dolgozni mert másként éppen csak megélnének egyik-napról a másikra, éjszakánként leül pályázatot írni, ami olyan, mint a kutya vacsorája, vagy nyer vagy nem. Online posztokat fogalmaz meg és készít el, hogy megszólítsa az embereket. Rendezvényeket szervez, hogy hangja lehessen a sok némán síkoltó családnak.
Ha Te elsétálsz mellettünk, ha a társadalom elsétál mellettünk akkor is élünk. Némán sikoltva, csupán a szívünkben kerek világgal.
Sokszor azon gondolkodom, miért csinálom? Miért nem nyugszom már le és élem az életem egyik napról a másikra? Miért nem elégszem meg azzal, hogy minden nap ellátom a gyermekeim és ha el kell mennem erről a világról, akkor már úgysem az én dolgom lesz. Csak megpihennék, nem vívnék harcokat magammal és világgal minden nap.
Aztán újra felkelek reggel, és ugyanúgy teszem az egyik lábam a másik után mert tudom, hogy az a Kerek világ, ami bennem él már létezik, már testet öltött, csak még láthatatlan.
