Budapesti Gépészeti SzC Mechatronikai Technikum

Elballagtak a tizenharmadikos diákjaink!

Görög látogatók az iskolánkban!

A kerületi kosárlabda bajnokságon III. helyezett lett iskolai csapatunk.
Zsom András 11.A ( Ő érdemelte ki a legtöbb kosarat dobó játokos címet)
Szeder-Kristóf Barnabás 11.A ( sérülés miatt nincs a képen)
Krakoczky Zétény 11.A
Somogyi Kevin 11.A
Mónus Áron 11.A
Váradi Márk 11.B
Kálmán Bence 9.E
Kovács Marcell 9.B
Ürmös Balázs. 9.B

Hiszünk benne, hogy az igazi tudás ott születik, ahol az elmélet és a gyakorlat találkozik.

A Budapesti Gépészeti SZC Mechatronikai Technikum diákjai az Elektroriderrel való együttműködésünknek köszönhetően valós ipari környezetben szerezhetnek tapasztalatot, és betekintést nyerhetnek az elektromos mobilitás világába.

Tanulóink nemcsak megfigyelők, hanem aktív résztvevői is egy szakértői csapat mindennapjainak – miközben a jövő szakembereivé válnak.

Köszönjük a partnerséget és a közös munkát! ⚙️🔋

MELT Diák Forrasztási Verseny

A Budapest 75 című városismereti versenyen iskolánk 12/B osztályos tanulói: Bozsik András, Herceg János, Simon Tamás a tanév folyamán több fordulós vetélkedőn vettek részt.

A versenyre 65 csapat nevezett és végül Budapest Főváros Levéltárában tartották a döntőt 2026. 04. 15-én, ahol iskolánk csapata a 4. helyen végzett. A verseny különböző fordulói sokrétű feladatokból tevődtek össze: (tudáspróba, terepmunka, szituációs feladatok, gyűjtőmunka, prezentáció).

Gratulálunk a diákjainknak és felkészítő tanáruknak, Hajtó Zsófiának!

A költészet napját Magyarországon 1964 óta ünnepeljük április 11-én. Ezt megelőzően 1956 júniusától – szovjet mintára – voltak rendszertelen kezdeményezések arra, hogy a költészetről, ami akkoriban elsősorban a munkásmozgalmi lírára korlátozódott, egy kiemelt napon megemlékezzenek. 1963-ban azonban a Magyar Írók Szövetségének javaslatára az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztálya döntött arról, hogy az ünnep József Attila születésnapjára kerüljön. Az emléknap így átalakult az egyetemes magyar költészet ünnepévé, s az is maradt a mai napig. Mi a költő egyik legismertebb gondolati költeményével ünnepeljük idén a Magyar Költészet Napját!
(Neked melyik a kedvenc József Attila versed? Írd meg kommentben!)

A DUNÁNÁL
1
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.
A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.
2
Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.
Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.
Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.
3
Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.
Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!
A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!
.. Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.
1936. június

Litván-magyar diákok mutatták be a két ország kultúráját!