Zenélj szabadon - Alexander-technika

Zsuzsi kérésére a keresztnevét megtartva, az ő hozzájárulásával és jóváhagyásával osztom meg ezt az esetleírást és a róla készült fotókat.

Zsuzsi egy évvel ezelőtt volt nálam az első egyéni Alexander-óráján.

Énektanárként és általános iskolai kórusvezetőként Kecskeméten él. Az első beszélgetésünk után úgy döntött, hogy belevág ebbe az izgalmas folyamatba. Ennek részeként vállalta, hogy hetente egyszer Kecskemétről utazik fel Budapestre Alexander-órára. Ez a fajta elköteleződés önmagában is sokat elmond arról, hogy mennyire fontos volt számára a változás.

Az anamnézis során fokozatosan kirajzolódott előttem egy régóta fennálló pszichofizikai mintázat: évek óta szinte havonta visszatérő felsőlégúti betegségek, a fellépések előtti intenzív szorongás, perfekcionizmus, erősen görnyedt testtartás. Minden feladatot elvállalt, rendszeresen túlvállalta magát, mert annyira szeretett volna a környezetének megfelelni.

Néhány hónappal korábban egy vírusfertőzés következtében két hónapra teljesen elvesztette a hangját. Már az első levelében felmerült bennem, hogy a háttérben a stresszel és a testhasználatával összefüggő reflux is fontos szerepet játszhat. Ez később be is bizonyosodott.
Az első találkozásunk idején is csak lassan, részlegesen regenerálódott.

Ma, egy évvel később ezt írta nekem:

„Szeptember óta egyszer sem voltam beteg, és egyszer sem ment el a hangom.”

A levelében azonban nem ez volt a legfontosabb.

Azt írta:

„Csak annyit vállalok, amennyit bírok. Tudok nemet mondani másoknak. Nem szaladok mindenhova. Minőségre megyek, nem a mennyiségre. Nem erőltetem azt, ami nem megy.”

Az elmúlt évben a testhasználata is alapvetően megváltozott. Az első találkozásunkkor egy erősen görnyedt, állandó készenléti állapotban működő embert láttam magam előtt, akinek a testtartása is azt tükrözte, hogy a lehető legkevesebb helyet szeretné elfoglalni a világban. Ma egy olyan nő áll előttem, aki megtalálta a saját tengelyét, és természetesen tölti ki a rendelkezésére álló teret.

A hangja nem ettől függetlenül gyógyult meg. Éppen ellenkezőleg: a hangjában bekövetkezett változások ennek a mélyebb pszichofizikai átalakulásnak a következményei.

A visszajelzésében leírta az Éneklő Ifjúság idei minősítő koncertjének egyik fontos pillanatát is.

A koncert előtti izgulás helyett sikerült néhány percet konstruktív pihenéssel töltenie. Az Alexander-technika egyik alapvető eszköze ez: egy éber, önreflektív figyelmi állapot, amelyben észrevehetjük a felesleges feszültségeket, és lehetőségünk nyílik arra, hogy elengedjük azokat.

A kórus teherbírásához illeszkedő repertoárt választott, a fellépés előtt a gyerekekkel testhangolást végeztek, és arany minősítést kaptak.

Leírta azt is, hogy az egyik szólistája nem tudta kiénekelni a magas hangokat. A gyerek azt kérte, hogy vigyék lejjebb a szólamot. Nem vitte lejjebb. A fejtartásán változtatott, és a magas hangok megszólaltak.

Van ennek az évnek egy másik lényeges története is.

Régen néptáncolt, aztán ez valahogy kikopott az életéből. Az órákon mégis újra és újra szóba került a néptánc.

Nemrég arról beszélt, hogy a kisfia néptáncfellépései körül szinte állandóan ezen jár az esze: minden rendben lesz-e, jól sikerül-e. Miközben a kisfia láthatóan lazán veszi ezeket a helyzeteket, benne akkora feszültség dolgozik, hogy az már a gyerekre is hatással van.

Erről kezdtünk el beszélgetni.

Egy ponton megkérdeztem tőle:

– Most akkor tulajdonképpen ki akar néptáncolni?

Ez a kérdés egy fontos felismeréshez vezette. Világossá vált számára, hogy a saját szükségletét a kisfiára vetítette.

A helyén meg nem élt saját szükségletek nem tűnnek el. Feszültségként maradnak jelen a rendszerben, és gyakran más kapcsolatainkban keresnek maguknak utat.

Még aznap este kaptam tőle egy üzenetet:

„Jelentkeztem a néptáncegyüttesbe. Szeptembertől újra táncolok.”

Ez a történet számomra ismét megerősíti, hogy a mélyebb változások nem attól jönnek létre, hogy új gyakorlatokat tanulunk vagy jó tanácsokat követünk.

A változás akkor kezdődik, amikor valaki megtanulja megfigyelni saját pszichofizikai működését, és fokozatosan felismeri azokat a mintázatokat, amelyek a testhasználatán, a gondolatain, a reakcióin, a gesztusain és a szokásain keresztül újra és újra létrehozzák ugyanazt a működésmódot.

Egy évvel később Zsuzsi egyre inkább képes felismerni a saját szükségleteit, előtérbe helyezni azokat, és felülírni azokat a pszichofizikai mintázatokat, amelyek addig meghatározták a működését.

Nem gondolom, hogy véletlen egybeesés, hogy ezzel párhuzamosan a hangja is visszatért.

Bár a hangvesztése miatt keresett meg, számomra már az első találkozáskor egyértelmű volt, hogy a hangja nem önmagában a probléma. Egy mélyebb pszichofizikai mintázat egyik megnyilvánulása volt.

Ezért a közös munkánk sem a hang „megjavításáról” szólt, hanem annak a működésmódnak a felismeréséről és fokozatos átalakításáról, amely ezt az állapotot újra és újra létrehozta.

A tünetek sokszor addig teszik eszköztelenné az embert, amíg nem ismeri fel a saját pszichofizikai működése és az állapota közötti összefüggéseket. A felismeréssel együtt fokozatosan megjelenik a tudatosság és a választás lehetősége.

Az Alexander-technika elsajátításának folyamatában fokozatosan megjelenik a cselekvőképesség élménye: annak felismerése, hogy egyre inkább a tudatos döntéseink alakítják azt, ami velünk történik.

Kepes Juli
Alexander-technika tanár, testtudat oktató,
zenész coach

Rengeteg mesterkurzust és workshopot tartottam ebben a tanévben. Minden csoportos folyamat egy titokzatos, egyedi és megismételhetetlen élmény, hiszen nagymértékben a résztvevők összetételétől és a közöttük megszülető kapcsolódásoktól függ. Bár minden alkalomra készülök egy belső forgatókönyvvel, a csoportokkal való munka számomra mindig az ismeretlen művészete: a résztvevők találkozásából születő dinamika folyamatos improvizációra hív.

Az idei tanév utolsó mesterkurzusát Gabriella Gulyás csodálatos csellista növendékeinek tarthattam. Különleges élmény volt számomra, hogy a Szent István Konzervatórium negyedikes-ötödikes diákjai mellett Gabi legkisebb, még óvodás és alsó tagozatos tanítványaival is dolgozhattam, ráadásul egyetlen közös csoportban. Nagy szakmai kihívás és egyben tanulságos feladat volt úgy megszólítani ezt a rendkívül sokszínű csapatot, hogy az Alexander-technika, a pszichofizikai tudatosság és az önreflexió tanulása minden résztvevő számára élő és izgalmas tapasztalattá váljon. Ez a helyzet különös figyelmet kívánt tőlem: újra és újra meg kellett találnom azt a közös nyelvet, amelyen a legkisebbek és a majdnem felnőtt muzsikusok is kapcsolódni tudtak egymáshoz és a saját tapasztalataikhoz.

Köszönöm Gulyás Gabinak, hogy idén is részese lehettem ennek a különleges közös munkának, és külön hálás vagyok a kurzus során készült csodálatos fotókért, amelyek megőrizték ennek a találkozásnak a hangulatát.

Hétfőn este -JAM workshop volt a .hu -ban. Arról tartottam előadást, hogy hogyan használhatjuk az Alexander-technikát a testi-lelki egészség újrateremtésére a zenei pályán.
Aztán egy számomra különleges kerekaszaton vehettem részt, ahol beszélgető partnereim, Ildikó Gyémánt-Palágyi és Szűcs mindketten klienseim-tanítványaim voltak, és akiktől én is rengeteget tanultam. Fantasztikus élmény volt olyan okos és tehetséges nőkkel beszélgetni, akiknek ennyire ismerem a rezdüléseit, akikkel kölcsönös a bizalom, elfogadás és szeretetet egymás iránt. Annyi érzés és gondolat indult el bennem. Köszönöm, hogy megint inspiráltatok! Tamás Kinga köszi, hogy hívtál, hogy megszervezted ezt a hiánypótló alkalmat és hogy beszélgettél velünk! , .cintia köszönjük a szuper fotókat!

Tegnap a Bartók konzi jazz énekesi ismerkedtek az Alexander-technikával.

A workshopon nem csupán elhagytuk a komfortzónánkat, hanem az esemény időtartama alatt azon kívül is maradtunk.

Több visszajelzés érkezett arról, hogy a résztvevőkre mély benyomást tett a felismerés: mennyi eddig feltáratlan aspektusa van saját működésmódjuknak.

A közös munka során azt is vizsgáltuk, mi történik, amikor éneklés közben az Alexander-technika alapelveit alkalmazva megállítjuk a megszokott automatizmusainkat. Ilyenkor sokszor nem valami újat kell hozzátenni a hanghoz, hanem épp ellenkezőleg: elengedni azt, ami eltakarja. Amikor a megszokott kontroll és formálás háttérbe húzódik, a hang önazonosabbá, közvetlenebbé és igazabbá válhat.

Megtapasztaltuk, hogy a testhez való visszatérésben lehullanak a magyarázatok, és helyükre az őszinteség, a sebezhetőség és a közvetlen valóság lép.
Ez az önismereti folyamat mélyebb kapcsolódást tett lehetővé önmagunkkal és egymással.

Bízom benne, hogy a közös munka során megélt testi-lelki folyamatok és megfigyelések szakmai és személyes muníciót adtak a résztvevőknek, amely a jövőben további fejlődésük alapjául szolgálhat.

Hálás vagyok a csoport nyitottságáért és a bizalomért, amellyel megtiszteltek. 🙏🏼

Horváth Cintia, Orsolya Urbán Köszönöm, hogy hívtatok! 💓

Pénteken a zongoristáinak tartottam Zenélj szabadon- Alexander-technika workshopot. Jó sűrű lett ez a 4 órás alkalom. Lesz mit feldolgozni. 😅
Nóri és Marci, köszi, hogy hívtatok! A fiataloknak pedig köszönöm az őszinte jelenlétet! 🙏🏼

🌘Tegnap este a elsőéves énekesei jártak nálam. A hangszermetodika óra keretében mutathattam meg nekik, hogy milyen is egy Alexander-technika óra a Zenélj Szabadon Központban.

Pénteken a Bartók Konzi népzenészeinek tartottam mesterkurzust, és a népi énekeseknek egy workshopot is.
Minden résztvevőnek köszönöm a bizalmat! , köszi, hogy hívtál! 🔆🎵🎻🎼

Vannak pillanatok, amikor kristálytisztán tudatosul bennem, mi a lényeges az életben. Nekem ilyen pillanat volt, amikor először tartottam a kezemben a kis húgom babáját.
Mivel külföldön élnek, most találkoztam vele először.

Minden egyes szippantás a babaillatból egyre jobban átrendezte az idegrendszeremet egy tisztább és magasabb rendű állapotba abból a rengeteg feszült ingerből, ami az elmúlt hetekben körülvett.

A baba közelsége, szívverése, mozdulatai és illata hormonális folyamatokat indítanak el a testben, amelyek mély pszichés és idegrendszeri hatást gyakorolnak ránk. Az ilyen pillanatokban az agy kilép a folyamatos készenléti üzemmódból, és ráhangolódik valamire, ami nagyobb nálunk: az élet folytonosságára, a generációk kapcsolatára, arra, hogy részei vagyunk valami nálunk fontosabb egésznek.

Talán ezért tud egyszerre ennyire zsigeri és spirituális lenni ez az élmény.

Fontosak ezek a pillanatok, amikor a tisztasághoz és valami nálunk magasabb rendűhöz tudunk kapcsolódni a bennünket körülvevő rengeteg megterhelő inger között.

Neked mi az, ami segít ebben a kapcsolódásban?

❤️

Egy kliensem arról számolt be, hogy munka közben egy helyzet felbosszantotta. Érzékelte, hogy történt benne valami, mégsem állt meg vele, hanem keményen dolgozott tovább. Csak később érzékelte, mennyi feszültséget vitt magával.

A feszültség éppen attól maradt végig aktív, hogy nem adott neki teret, hanem megpróbálta a szőnyeg alá söpörni.
Attól, hogy egy belső történés háttérbe szorul, még nem tűnik el. Éppen ellenkezőleg: a háttérben tovább terhelheti a rendszert, miközben a figyelem elsődlegesen a külső működés fenntartására szerveződik.

A változás az önreflexióval kezdődik. Azzal a pillanattal, amikor valaki észreveszi, mi zajlik benne, beazonosítja, megnevezi, és ezáltal már nem csak benne van az állapotban, hanem kapcsolatba is tud kerülni vele. Innen nyílik lehetőség arra, hogy a feszültség ne diffúz háttérterhelésként maradjon jelen, hanem valami olyasmivé váljon, amihez már tudatosabban lehet viszonyulni.