Önfelfedező utazás

A mai sztorim:

A metrón láttam egy indiai családot és az apuka a lépcsőn próbálta felcincálni a babakocsit a gyerekkel. Odament hozzájuk egy srác, hogy segítsen neki, de nem fogadta el.
Ez a segíteni akarás nagyon meg melengette a szívemet így kora reggel.
Ahogy már majdnem elértem a úticélomhoz, a villamosmegállóban egy hölgy ült a kövön és kéregetett. Azért könyörgött hogy valaki vegye észre. Megszokásból elsétáltam mellette, de annyira meghatott, hogy fogtam magamat és inkább visszamentem. A maradék apróm azt mind neki adtam.
A nap ment tovább, majd este mikor mentem a postára hogy feladjak egy levelet jött egy megérzés, hogy milyen jó lenne venni egy kaparós sorsjegyet. A postás néni is pont rábeszélt egyre, amivel végül + 2000 Ft-ot nyertem.
Ez is egy jó példája volt arra, hogyha adunk, akkor azt többszörösen visszakapjuk. ❤️🙏

Szokások... amikhez úgy ragaszkodunk és annyira nehezen tudunk tőlük elszakadni. Ezek az apró tevékenységek teszik ki mindennapjaink nagyját és így alkotják meg a jövőbeli énünket. Ha szokásunk mondjuk lefekvés előtt órákat pörgetni a social média oldalakat, akkor lehet hogy idővel alvási nehézségeink lesznek vagy elromlik a szemünk.
Ezzel szemben mondjuk ha lefekvés előtt meditálunk vagy naplót írunk, akkor idővel sokkal nyugodtabbak leszünk, és javul a mentális egészségünk.

Mondani azonban könnyű..., cselekedni a régi berögzüléseink ellen....már kevésbé.
Én is sokféle dolgot kipróbáltam, volt amit könnyebben, volt amit nehezebben, vagy egyáltalán nem tudtam még átírni az agyamban. Ugyanis ez történik olyankor, amikor szeretnénk új szokásokat kialakítani, tanítjuk a saját agyunkat, hogy a régi idegpályák helyett, újakat próbáljon ki. Minél többször csináljuk az új szokásunkat, annál többször kap megerősítést az agyunkban az adott pálya, hogy "oké akkor ezt szoktunk most már csinálni". Eleinte persze szükséges hozzá akarat, de van egy jó hírem: az akarat is igazából edzhető képesség. Szóval ha változni akarsz, akkor a szokásaid átalakításával kezd szerintem. Hosszútávon így éri meg.

Ehhez amúgy van egy nagyon érdekes cikkem a neuroplaszticitással kapcsolatban, ami az agyunk átprogramozásáról szól. Itt megtalálod:
https://www.healthline.com/health/the-science-of-habit #15

A mai nap egy nagyon különleges asztrológiai fordulóponthoz értünk: A Plútó a vízöntő jegyébe lépett.

Erről többet, ha érdekel: https://www.youtube.com/watch?v=zCF8epiI_DM

De a mai sztorim:

Ma reggel a fejemben temérdek gondolat kavargott: pozitívak, negatívak. Nehezen koncentráltam. Ekkor derült égből az egyik barátnőm, akivel közel lakunk, de mégis ritkán találkozunk, megkérdezett, hogy van-e kedvem elmenni az Ikeába vele. Nem emelte ki, hogy segítségre lenne szüksége, ezért gondoltam nem fogunk nagy dolgokért menni.

Útközben kiderült, hogy egy kisebb konyhabútorért és szőnyegért mentünk. Mindent flottul megvettünk és belegóztuk a kocsiba, nem volt egyszerű menet… Kedves barátnőmnek jócskán elkellett a segítség. Nekem meg nagyon jól esett, hogy segíthettem neki. Igaz, közben ő is meghallgatta az én dolgaimat, elmondta a véleményét, és éreztette velem, hogy minden rendben lesz. Annak ellenére, hogy a gondolataim néha máshol jártak, nagyon hálás vagyok neki, hogy eszébe jutottam és megkért. Magamnak is azért, mert úgy döntöttem hogy elmegyek. Sokszor érzem úgy, hogy nem akarok vagy inkább nem tudok jól segítséget kérni a barátaimtól, támaszkodni rájuk. Pedig tudom, hogy visszafelé én is szívesen segítek nekik, meg meghallgatom őket bármi is nyomja a szívüket. Ez a mai hozzáállás, hogy mindenkinek egyedül kell érvényesülnie, hogy meg kell tanuljunk önállóan élni stb.

Régebben nagyon ezt képviseltem én is, de egyre jobban rá kell jöjjek ez számunkra teljesen természetellenes. Tudtommal az emberi evolúció során soha sem volt olyan, hogy az emberek nem csoportokban, hanem magányos farkasként élték mindennapjaikat. A gyermeink nevelésétől kezdve, az élelemszerzést, a szórakozást mindent közösen végeztünk. Mert ez van belénk kódolva, hogy közösségben létezzünk, egymást segítve. Ekkor vagyunk igazán emberek szerintem. Úgyhogy ennek fényében én is több időt fogok rászánni a barátaim támogatására, a családi kapcsolataim ápolására.
Mert az életünk minősége a kapcsolataink minőségében keresendő.🙏🌏💫❤️

A még decemberben elindított kezdeményezés végül motiváció hiányában kudarcba fulladt… Hát van ilyen. De ez nem jelenti azt, hogy teljesen lemondtam az elképzelésről, csupán kerestem egy olyan módszert, ami közelebb áll hozzám és autentikusabban tudom átadni a gondolataimat.

Rá kellett jöjjek, hogy a videó készítés nagyon messze áll tőlem. Lehet, hogy ez jelenleg a legtöbbet fogyasztott média tartalom, de nekem ez még nem komfortos. Most már eljutottam arra, hogy ez teljesen rendben van így. Mert nem kell senkinek sem megfeleljek ezzel, csupán meg szeretném találni a hangomat.

Az elmúlt pár hét nem volt egyszerű. Új munkahely, vizsgák, megoldandó problémák, változás. Ma is amúgy egy jövő heti tárgyamra kellene nagy erőkkel készüljek, de olyan szépen sütött a nap, úgy döntöttem ezt kár lenne kihagyni. Nem akartam a vizsgák miatt stresszelni, meg az 1001 másik dolog miatt, inkább kimegyek a fényre! 😀 Egyrészt jó D-vitamin forrás másrészt a hangulatunknak is jót tesz, sőt sétálok is, ami egy csodaszer!

Alapjáraton azért szeretek kimenni a napra, mert sokkal jobban érzem, hogy élek. Ahogy a napsugarak melegítik az arcomat, valahogy minden sokkal szebbnek tűnik. Bent a négy fal között nem tudom megtapasztalni a világunk színes csodáit: Ahogy egy anyuka banánnal eteti kisfiát a Duna parton, barátnők elmélyülten beszélgetnek egy padon, egy hölgy élvezettel játszik a kutyáival, gördeszkások gyakorolnak a Fővám téren, párok kézen fogva andalognak. Ez a sok történet mindannyiunkat körülvesz, csak nem fordítunk elég figyelmet arra, hogy észrevegyük az élet értékes pillanatai. Haemin Sunim könyvében olvastam egy igazán ideillő részletet: Egy kedves barátja, egy buddhista apáca mesélte:

“Hirtelen rádöbbentem, hogy amikor a világot szemléljük, csak egy töredékét látjuk: azt, ami foglalkoztat minket. Az a világ, amit látunk, nem az egész univerzum, csupán egy korlátozott része, amely felkeltette az elme érdeklődését. Ez az aprócska világ azonban az elme számára a teljes univerzum. (…) Az elme nélkül nem létezne ez az univerzum.”

Ti irányítjátok az elméteket és az életeteket is! Menjetek ki a fényre! ❤️