Baby Sleep & More

„Anyám volt az első világ, amelyet ismertem.” Szabó Magda

Az emberiség történelmében az anyakép folyamatosan változott, az alapvető életbentartástól indulva a kapcsolódás nem csupàn testi síkjáig fejlődve.
Egy dolog változatlan: az anya léte vagy nem léte, jelenléte vagy hiánya meghatározó.

Anyának lenni a legellentmondásosabb szerep, amit egy nő magára ölthet. Hiányozhat a gyermektelen életünk szabadsága, miközben megállítanánk az időt, hogy csak egy picit lassabban nőjenek a gyermekeink.

Az anyaság jelenlét. Minden pillanatban. Akkor is, ha fizikailag nem vagyunk épp a gyermekünkkel. Mintha valaki elfoglalta volna az agyunk, a gondolataink egy részét és örökre rabul ejtette volna. Miközben valaki folyamatosan figyel minket: a mozdulatainkat, reakcióinkat, hibáinkat, mindent tettünket. És másolja.
Változó mértékben követeli meg ezt a jelenlétet: sokszor aktívat, ugyanennyiszer passzívat.

Az anyaság egy metamorfózis: megtanulunk alkalmazkodni, olyan rétegeit ismerjük meg a személyiségünknek, amelyek addig fedve voltak.

Az anyaság utazás. Változatos, élvezetes, boldog, nehéz, ellentmondásos. És ettől tud szép lenni.

Neurodivergencia rulez 💙

Az autizmus nem hóbort vagy divat, nem olyan valami, amit „ki kell nőni”, nem is egy betegség, amit meg lehet/kell “gyógyítani”.

Hanem egy állapot, a szokványostól vagy átlagostól eltérő működés.

Eltérő érzékelés
Eltérő kommunikáció
Eltérő idegrendszeri működés

Az autizmussal élő emberek, legyenek gyermekek vagy felnőttek, nem „javításra várnak” — hanem elfogadásra és megértésre. Ez hívta életre az autizmus világnapját.

A világ nem csak egyféleképpen működhet. Még akkor sem, ha sokaknak komfortos lenne mindenkit beszuszakolni a megszokott dobozokba, és ebből sokak kilógnak.

Ha nem vagy érintett, amit tudsz tenni:
👉 Tájékozódsz (hiteles forrásokból)
👉 Odafordulsz és nem elfordulsz
👉 Elfogadod, hogy mindenki más

Miért olvasod ezt?
Azért, mert szeretnék inspirációt nyújtani számodra, hogy merj hallgatni a megérzéseidre. Szeretném megerősíteni a bizalmadat az ösztöneidben, és magabiztosságot adni ahhoz, hogy gyengéden és figyelmesen nevelhesd a gyermekedet.
Képzett alvásspecialistaként, a Durham University advanced Infant Sleep és SIDS&Sleep Safety szakterületein, hazánk első Holistic Sleep Coachaként, továbbá Somatic Attachment Therapistként, Anyatejút okleveles szoptatási segítőként és képzés alatt álló pszichopedagógusként valamint gyógypedagógusként osztom meg Veled tudásomat edukációs céllal.

Célom, hogy hiteles és tudományos alapokon nyugvó információkat adjak neked, amelyek segítenek megérteni a babád természetes működését, továbbá a biológiai és evolúciós normákat az alvás, táplálás és nevelés területén. Ezzel szeretném támogatni a gyermekeddel a biztonságos kötődés kialakítását.
Ha támogatásra van szükséged, keresd fel a weboldalamat!
Felhívom figyelmedet, hogy a megosztott információk nem helyettesítik a személyes konzultációt, és nem számítanak tanácsadásnak.

Tipik helyzet, 1-1,5 éves kortól a leggyakoribb nehézség, amivel találkozom.

Miért olvasod ezt?
Azért, mert szeretnék inspirációt nyújtani számodra, hogy merj hallgatni a megérzéseidre. Szeretném megerősíteni a bizalmadat az ösztöneidben, és magabiztosságot adni ahhoz, hogy gyengéden és figyelmesen nevelhesd a gyermekedet.
Képzett alvásspecialistaként, a Durham University advanced Infant Sleep és SIDS&Sleep Safety szakterületein, hazánk első Holistic Sleep Coachaként, továbbá Somatic Attachment Therapistként, Anyatejút okleveles szoptatási segítőként és képzés alatt álló pszichopedagógusként valamint gyógypedagógusként osztom meg Veled tudásomat edukációs céllal.

Célom, hogy hiteles és tudományos alapokon nyugvó információkat adjak neked, amelyek segítenek megérteni a babád természetes működését, továbbá a biológiai és evolúciós normákat az alvás, táplálás és nevelés területén. Ezzel szeretném támogatni a gyermekeddel a biztonságos kötődés kialakítását.
Ha támogatásra van szükséged, keresd fel a weboldalamat!
Felhívom figyelmedet, hogy a megosztott információk nem helyettesítik a személyes konzultációt, és nem számítanak tanácsadásnak.

Aki érti, érti.
Nagyon ritkán szoktam aktuál történéseket kommentálni, nem véletlen.
Inkább puffogok itthon a férjemnek, meg a barátnőimnek chaten.
De az elmúlt napokban nyilvánosságra került video nyomán megmozdult a kezem és nem bírom ki, hogy ezt a szösszenetet ne hagyjam itt Mandelától, aki a társadalmi igazságosság ikonja volt többek között.
Nem magyarázom, megtették már sokan.

Miért olvasod ezt?
Azért, mert szeretnék inspirációt nyújtani számodra, hogy merj hallgatni a megérzéseidre. Szeretném megerősíteni a bizalmadat az ösztöneidben, és magabiztosságot adni ahhoz, hogy gyengéden és figyelmesen nevelhesd a gyermekedet.
Képzett alvásspecialistaként, a Durham University advanced Infant Sleep és SIDS&Sleep Safety szakterületein, hazánk első Holistic Sleep Coachaként, továbbá Somatic Attachment Therapistként, Anyatejút okleveles szoptatási segítőként és képzés alatt álló pszichopedagógusként valamint gyógypedagógusként osztom meg Veled tudásomat edukációs céllal.

Célom, hogy hiteles és tudományos alapokon nyugvó információkat adjak neked, amelyek segítenek megérteni a babád természetes működését, továbbá a biológiai és evolúciós normákat az alvás, táplálás és nevelés területén. Ezzel szeretném támogatni a gyermekeddel a biztonságos kötődés kialakítását.
Ha támogatásra van szükséged, keresd fel a weboldalamat!
Felhívom figyelmedet, hogy a megosztott információk nem helyettesítik a személyes konzultációt, és nem számítanak tanácsadásnak.

„Henrik semmi jelét nem mutatta annak, hogy ki akarna jönni. 2025. június 11-én 41 hét+0 napra indították meg a szülést.

Ez volt a második szülésem, az első spontán indult. A férjemnek már ekkor feltűnt, hogy ez úttal valami nincs rendben, mert egészen más színű volt a magzatvíz. Én csak az összehúzódásokra figyeltem, és meg sem fordult a fejemben, hogy baj lehet. Nagyon nehezen akart kibújni, végül 19:47-kor megszületett 4160 grammal és 61 centiméterrel. De Henrik nem sírt fel. Csak vártunk és vártunk, hátha meghalljuk végre a sírását. Nem jött a hang.

Engem már rendbe tettek, amikor megkaptuk a hírt, hogy átszállítják a Gyermekklinikára, mert súlyos oxigénhiányos állapotba került. Sok meconiumos magzatvizet nyelt, ezért jobbnak látták, ha megkezdik nála a hipotermiás kezelést. A Peter Cerny Alapítvány mentője szállította át Henriket a klinikára. Előtte még behozták nekem megmutatni. Nem erre az »aranyórára« készültünk, mintha egy rossz filmbe csöppentünk volna. Azt hittük, velünk ilyen soha nem történhet meg. Ahogy feküdt az inkubátorban, fel sem tudtam fogni, mi történik. Megsimogathattam a kis kezét, és mintha egy apró mosoly is átfutott volna az arcán. Nagyon kedvesek voltak, akik jöttek érte, Doktor Úr azonnal tájékoztatott Henrik állapotáról, és türelmesen válaszolt minden kérdésünkre.

Én teljesen kimerült voltam, a férjem pedig összetört. Csak
annyit tudtam neki mondani, hogy minden rendben lesz, nem kell aggódni, mindent megtesznek a kisfiúnkért.

A férjem bemehetett a Klinika Újszülött Intenzív Osztályára (PIC), hogy megnézze Henriket. Le is fotózta nekem. Ahogy megláttam a képet, összeszorult a szívem. A kisfiam szájból kilógó cső látványa megrendítő volt. A hír az egész családot lesújtotta, mindenki nagyon aggódott értünk, de közben helyt kellett állni a 3 éves kislányomnál is, hogy ő kevésbé észlelje ezt a felfoghatatlan történetet.
Sajnos a szervezetemben nagyon magas lett a gyulladási érték, ezért meg kellett műteni, és napokig alig tudtam mozogni. Emiatt nem láthattam a kisfiamat, de próbáltam minden erőmet összeszedni és csak arra koncentrálni, hogy beinduljon a tejtermelés, ugyanis felajánlották nekünk, hogy részt vehetünk egy kutatásban, amely során naponta kétszer anyatejet fecskendeznek Henrik orrába, ezzel is segítve a felépülését. Természetesen azonnal igent mondtunk. Mindig próbáltuk úgy időzíteni a tej leadását, hogy a férjem is ott lehessen vele.

A PIC osztály dolgozói rendkívül kedvesek és empatikusak voltak. Minden alkalommal beszámoltak Henrik aktuális állapotáról, és szerencsére mindig pozitív híreket kaptunk. Türelmesen megmutatták a férjemnek, hogyan kell beadni az anyatejet Henrik orrába, és ettől kezdve ő is segíthetett ebben.

A harmadik napon végre én is bemehettem hozzá. Nagyon izgultam, de közben valami furcsa, békés várakozás is volt bennem. A férjem mindig mesélt arról, mennyire kedvesek és figyelmesek az ott dolgozók, és hogy mindenki hatalmas tudással és tapasztalattal segíti a kisfiúnk gyógyulását.

Leírhatatlan érzés volt végre látni őt, megsimogatni és csak nézni, ahogy lélegzik. Szerencsére Henrik nagyon jól reagált a kezelésre, ezért a negyedik napon, miközben a PIC osztály előtt vártunk, meglepődve kaptuk a hírt, hogy Henriket áthelyezték a Csecsemő Osztályra. Henrik további öt napot töltött ott. Elkészült az MR-vizsgálat is, amely enyhe oxigénhiányos állapotra utalt.

Szépen megtanult enni, először cumisüvegből, majd az utolsó napon végre mellre tehettem. Erre a pillanatra már nagyon vártam, és amikor gyönyörűen elkezdett szopizni, mintha semmi sem történt volna, elsírtam magam a boldogságtól. Június 20-án megkaptam életem legszebb születésnapi ajándékát: végre együtt lehettünk.

Azok a napok, amíg Henrik bent volt, borzasztóan nehezek voltak. Fájt, hogy esténként ott kellett hagynom őt a kórházban, mivel itthon várt a hároméves lányom, és tudtam, nem tudok két helyen lenni egyszerre, de mindig arra gondoltam, hogy a kisfiam a legjobb kezekben van, olyan emberek között, akik a legnagyobb szakmai elhivatottsággal, szeretettel és odaadással dolgoznak azért, hogy minél előbb hazajöhessen, és a jövőben minél kevesebb nehézséggel kelljen megküzdenie.

Öt hónapja történt velünk mindez. Azóta Henrik gyönyörűen fejlődik, sőt, sok mindent túl is teljesít. Ő egy kiegyensúlyozott, mosolygós kisfiú. Az idegenekre is sokszor rámosolyog, és ilyenkor arra gondolok, hogy talán azért ilyen barátságos, mert a Bókay utcai részleg dolgozói annyi szeretetet és odafigyelést adtak neki élete első napjaiban.

Reméljük, hogy történetünkkel egy kis megnyugvást tudunk adni a jelenleg bent tartózkodó gyermekek szüleinek, hiszen számunkra is hatalmas segítséget nyújtott elolvasni más hasonló nehéz helyzetbe kerülő családok történeteit.

Örökké hálásak leszünk a Gyermekklinika dolgozóinak!”

🤱🏻Köszönjük Boglárka édesanyának, hogy megosztotta velünk történetüket. Örömmel tölt el minket, hogy Henrik boldog, kiegyensúlyozott baba és szépen fejlődik.

👪 👩‍⚕️👨‍⚕️Ezt a megrendítő, mégis reménnyel teli szülői történetet azért osztottuk meg, hogy közelebb hozzuk követőinkhez és támogatóinkhoz az Újszülött Intenzív Osztály (PIC) világát. Hogy láthatóvá váljon az a küzdelem, szakértelem és emberi odafigyelés, amely nap mint nap életeket ment.

🙏 Kérjük, ebben a hónapban támogassa Ön is Magyarország legfelkészültebb újszülött-ellátó központját, amely az ország legsúlyosabb állapotú babáit látja el. Érkezzenek bárhonnan a bajban lévő újszülöttek, mi fogadjuk őket. Minden adomány közvetlenül az ő gyógyulásukat szolgálja:

🔗 https://bokaygyermekklinika.hu/tamogatom/lila-november/

💜Apró életek, hatalmas küzdelmek. Segítsünk együtt a nehéz kezdetekben!

🙏Minden megosztást hálásan köszönünk!🙏

❤️

Gyere ✨ i n g y e n e s ✨ élőnkre, és segítünk eligazodni a csecsemőalvás körüli ellentmondásos információk között – és megmutatjuk, hogyan néz ki a természetes, biológiailag normális csecsemőalvás a 4. trimeszterben.

Nem „megtanítjuk” aludni a babát, hanem segítünk megérteni őt. Nem leszoktatjuk arról, hogy jelezzen, hanem megmutatjuk, hogyan lehet válaszkészen, biztonságosan és kapcsolódva támogatni a család pihenését – trükkök és kényszermegoldások nélkül.

A webinár során tudományos bizonyítékokkal cáfolunk néhány gyakori tévhitet:
🚫 „Elrontod a babát, ha mindig reagálsz rá.”
→ Valójában a válaszkész gondoskodás megalapozza a biztonságos kötődés kialakulását, ami az egészséges fejlődés alapja.
🚫 „Éjszaka nincs szükség etetésre, tanítsd meg átaludni az éjszakát.”
→ Az éjszakai szoptatás, táplálás és gondoskodás nem rossz szokás, hanem a természetes biológiai szükséglet része.
🚫 „A babának meg kell tanulnia egyedül elaludni, különben sosem alszik el segítség nélkül.”
→ Az önálló alvás nem tanítható készség; a baba idegrendszere fokozatosan érik meg rá, támogatással, nem elvárással.

Miről lesz még szó?
👉🏻 Mi történik a baba idegrendszerében a 4. trimeszterben?
👉🏻 Hogyan támogathatod babád alvását a kezdeti időszakban?
👉🏻 Mit tehetsz, hogy ne az irreális elvárások határozzák meg a családi mindennapokat?
Várunk szeretettel ☺️

Az első hónapokban (sőt években is akár) az alvás kérdése minden családban központi téma. De mi van akkor, ha a legtöbb ‘tanács’, amit hallasz, nem csupán az ösztöneid ellen megy, de városi legenda is?
Gyere ✨ i n g y e n e s ✨ élőnkre, és segítünk eligazodni a csecsemőalvás körüli ellentmondásos információk között – és megmutatjuk, hogyan néz ki a természetes, biológiailag normális csecsemőalvás a 4. trimeszterben.

Nem „megtanítjuk” aludni a babát, hanem segítünk megérteni őt. Nem leszoktatjuk arról, hogy jelezzen, hanem megmutatjuk, hogyan lehet válaszkészen, biztonságosan és kapcsolódva támogatni a család pihenését – trükkök és kényszermegoldások nélkül.

A webinár során tudományos bizonyítékokkal cáfolunk néhány gyakori tévhitet:
🚫 „Elrontod a babát, ha mindig reagálsz rá.”
→ Valójában a válaszkész gondoskodás megalapozza a biztonságos kötődés kialakulását, ami az egészséges fejlődés alapja.
🚫 „Éjszaka nincs szükség etetésre, tanítsd meg átaludni az éjszakát.”
→ Az éjszakai szoptatás, táplálás és gondoskodás nem rossz szokás, hanem a természetes biológiai szükséglet része.
🚫 „A babának meg kell tanulnia egyedül elaludni, különben sosem alszik el segítség nélkül.”
→ Az önálló alvás nem tanítható készség; a baba idegrendszere fokozatosan érik meg rá, támogatással, nem elvárással.

Miről lesz még szó?
👉🏻 Mi történik a baba idegrendszerében a 4. trimeszterben?
👉🏻 Hogyan támogathatod babád alvását a kezdeti időszakban?
👉🏻 Mit tehetsz, hogy ne az irreális elvárások határozzák meg a családi mindennapokat?
Várunk szeretettel ☺️

Ne higyj annak, aki azt mondja ‘elrontod a babádat’, ha közel tartod magadhoz.
Az ösztöneid nem ezt súgják, és szerencsére már a naprakész kutatási adatok is a szülők zsigeri érzését támasztják alá ❤️
Alvásnál, altatásnál különösen fontos, hogy megkapja babád az alapvető igényére a választ: a közelségedet, a ráhangolódó válaszodat a szükségletére. Téged.

A valósággal való bármilyen hasonlóság nem a véletlen műve 😅🫣
Mikor a gyerek alszik, de mi kattogunk.🙃

Az oka szerteágazó lehet:
1️⃣ alapból eltérő az alvásciklusotok, míg felnôttként 90-120 perc, csecsemőknek 30-60 perc életkortól függően. Így ha egyszerre is alszotok el, Te pont mélyalvásban leszel, mikor ő mikroébred. És ez fájdalmas tud lenni 😣 És ez gátolhatja az elalvásunkat is.
2️⃣ nem tudsz elaludni, mert azon szorongsz, hogy mikor ébred, így már eleve egy alarm állapotban vagy. Az éjszakai alvásproblémák nagy része abból fakad, hogy már előre attól tart az ember, hogy egy tízes skálán mennyire lesz sz@r az éjszaka - és ez egy spirál hatást hoz magával. Ha így van, akkor jöhetnek az önnyugtató technikák - nem a babádnak, hanem neked. Ha sosem próbáltál ilyet, akkor érdemes elkezdeni, döbbenetesen sokat tudnak segíteni❤️
3️⃣ főleg újszülött mellett tipikus a minden neszre felébredés: Felébredt? Csak mikroébred? Vagy félálomban hallucinálunk? A jó hírem, hogy szépen összeszokunk a gyermekünkkel, ez a túlzott reaktivitás a gyermekágy végére általában rendeződik