Gondolataim by Suki Mónika

Nem azért nem válaszol, mert elfoglalt. Hanem mert nem fontos neki."
Mindannyian ismerjük ezt az érzést.
Amikor órákig, napokig várod, hogy jelentkezzen. Hogy írjon valamit. Hogy legalább egy szót küldjön, csak annyit, hogy „itt vagyok”.
És közben ezernyi kifogást gyártasz helyette.
Biztos dolga van. Elfoglalt. Elfelejtette. Fáradt. Most nincs ideje. Holnap majd. Holnap biztosan.

De mélyen belül már tudod.
Aki akar, az keres. Aki fontosnak tart, az ír. Aki érez valamit irántad, az nem hagy kétségek között.

Nem az a fájdalmas, hogy valaki elmegy. Hanem az, amikor látod, hogy maradhatna – és mégsem teszi.
Amikor látod, hogy nem számít neki, mennyit jelentesz. Hogy nem fontos, mit érzel. Hogy te mindent beleadsz, ő pedig semmit.

És a legnehezebb dolog ilyenkor nem az, hogy elengedd őt.
Hanem hogy visszatalálj magadhoz. Ahhoz a nőhöz, aki nem várt válaszokra. Aki nem könyörgött szeretetért. Aki tudta, mennyit ér – és nem adta alább.

Ne feledd:
Nem az a baj, hogy valaki nem látja az értéked.
Hanem ha te elfelejted, mennyit érsz.

Ha nehèz élethelyzetben vagy, megrekedtél, lehetsz beteg vagy hozzátartozó, depresszióban vagy szorongásban szenvedő,párkapcsolati problémával küszködő ,enged meg hogy segítsek, bátran keress meg,meghallgatlak,segítek nézetet, szemléletet váltani. A segítő beszélgetésre üzenetben vagy telefonon a 06703046011 -es számon tudsz időpontot kérni.🥰 ( A szolgáltatás díjköteles .)
Suki Mónika

✨Hiszel-e te saját magadban, hogy érték vagy a világban?

✨ Hiszek-e abban, amit képviselek?

✨ Mi az amit te hajlandó vagy létezni, amit ők nem?

✨️ Mi egyéb lehetséges még?

Mai Mónika (közkívànatra) :

“A türelem meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy a jó dolgok idővel érnek be,
És lassan, szilárdan növekednek.

A béke meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy nyugodt maradhatok az élet viharaiban,
Függetlenül a körülöttem dúló káosztól.

A remény meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy jobb idők várnak rám,
És mindig ott lesz, hogy vezessen és felemeljen.

Az alázat meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy ezt nem azáltal érhetem el,
Ha lekicsinyítem magam,
Hanem ha a világ szolgálatára és mások felemelésére összpontosítok.

A kedvesség meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy legyek gyengédebb, megbocsátóbb és együttérzőbb önmagammal
És a körülöttem lévőkkel.

Az önbizalom meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy ne rejtegessem vagy fojtsam el tehetségemet és képességeimet,
Csak azért, hogy mások jobban érezzék magukat,
Hanem fogadjam el mindazt, ami engem egyedivé tesz.

A fókusz meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy mások bizonytalansága és ítéletei nem az én problémáim,
És figyelmemet újra magamra kell irányítanom.

A szabadság meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy senki sem irányíthatja az elmém, gondolataim és jólétem,
Csak én.

És a szeretet meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy nem kell másokban keresnem,
Hiszen bennem lakozik.”

(Tahlia Hunter)

Sohonyai Attila - Napról napra

…nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Miként lehet valakivel megöregedni,
s szép szavakban esküdni, a valójában
bebizonyíthatatlant...

De azt tudom, milyen, utánad inni az üvegből,
milyen előbb takarni be téged, mint magam,
hogy reggel neked kedvedért kávét főzök,
s ha elönt a félelem, első, hogy téged felhívjalak.

Hogy mosolygok, ha sokáig készülsz,
és egyre jobban tetszik, mikor kócos vagy,
amikor a hibáinkat megnevetjük,
…amikor a biztonságot úgy hívod: „két karodban”.

…nem tudom milyen örökké szeretni.
Milyen, ha lehozzák a csillagokat.
Én azt tudom, hogy te vagy az a valami,
ami miatt akarom, hogy a mát kövesse,
mindig egy holnap.

Mai Mónika:

"Öleld, amíg kéri! Hallgasd, amíg mondja! Szeresd, amíg hagyja! Mert olyan gyorsan eljön a pillanat, amikor elindul és Te már nem kísérheted el! Amikor már a saját útját járja, talán vissza sem pillantva rád! Rád, aki aggódva figyeled és csak remélni tudod, hogy nem téved el az úton!"

Mai Mónika:
❤️
Kritizálni fognak azért, ami vagy, azért, ami nem vagy, és azért, aminek gondolnak.
Elítélnek azért, amit teszel, amit nem teszel meg.
Azért fognak beszélni rólad, amit mondasz, és amiről hallgatsz.
Rád fognak mutogatni a sikereidért és a hibáidért, a döntéseidért és a kétségeidért. Hiába próbálsz megfelelni, mindig lesznek vélemények.
Élj hát önmagadért, mert a végén csak az számít, hogy hű legyél a saját utadhoz.

Mai Mónika:
Tudod rá a választ??.......🙂 ❤
-"Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy elmondd, amit el kell mondanod?
-Mondd, mit teszel, ha nem lesz holnap, hogy megtedd, amit meg kellett volna tenned?
-Mondd, mit teszel, ha hibázol, újra és újra, és nem lesz rá lehetőséged, hogy jóvá tedd?
-Mondd el, mire vársz, hogy lépj, hogy boldog légy?
-Miért élsz tovább úgy, ahogy soha nem akartál?
-Mondd, mit ér az élet, ha a boldogság messze jár?
-Mit érnek az évek, ha nem hiányzik, aki vár?
-Mondd el, mit kellett volna tenned, és mondanod, ha lett volna még egy holnapod!"

.......Mondd el!!!

Mai Mónika:
"Üres csészéből nem lehet önteni. Először magaddal törődj. "

Mai Mónika:
A nő, ha szeret, akkor beszél, nem burkolózik némaságba, nem hagyja, hogy az értetlenség, csendes, beszéd nélküli helyzetek különálló, gyűlölet-szigetekre sodorják a kapcsolatot. A nő, ha szeret, akkor hisztizik, sír, elpanaszol, és az arcodba borítja a sérelemzuhatagot. Mert fontos neki, mert megéri neki, mert változtatni akar, mert meg akarja javítani. A nő, ha szeret, sohasem hallgat. Ha udvariasan végighallgatja a férfi szónoklatot, majd elvonul, akkor mit tesz? Csak viselkedik, barátom. Akkor már nem vagy fontos...

Mai Mónika:
"Mikor hallottad utoljára, hogy csodálatos vagy? Hogy úgy, ahogy vagy, magad vagy a megtestesült csoda? Hogy reggel vagy a legszebb, amikor a szemedben még ott a fáradt remény. Hogy jó anya vagy, a legjobb, és mindegy merre tart a gyermeked, nélküled útja sem lehetne. Belőled lett, így jó ember lesz és más most sem számít. Mikor hallottad utoljára, hogy kellesz erre a világra, mert helyed van benne és szükség van rád. Rád, aki néha fáradt, néha megtépi, majd felemeli az élet, de oszlopként állsz biztonságot nyújtva. Mert nélküled üres lenne a világ, sivár az élet. Mert csoda vagy. És a csodára minden pillanatban szükség van."

Mai Mónika:
Olyan helyed van a szívemben,amit másnak sosem fogok tudni oda adni,még akkor sem ha már sose látlak többé.