FOODorMariann

Nem pont étkezés, de mégis. 🍳🥑🍔
Azért is osztom meg ezt a bejegyzést, mert az itt felsorolt jelenségek közül nagyon sokkal találkozunk az étkezések során is.

A túl sok inger, a bizonytalanság, a nehezen érthető elvárások, a kommunikációs nehézségek, az érzékszervi sajátosságok, a választási lehetőségek hiánya vagy éppen a kiszámíthatatlanság mind hatással lehetnek arra, hogyan éli meg egy gyermek az étkezést.

Sokszor nem pusztán arról van szó, hogy „nem akar enni” vagy „válogat”. Érdemes megvizsgálni azt is, hogy mit él át az adott helyzetben, mit érzékel a környezetből, és milyen akadályokkal találkozik, számunkra egy látszólag egyszerű étkezési helyzet során.

Nézzünk a dolgok mögé, a nagyon egyszerű zsigeri válaszok sokszor nem hoznak megértést és megoldást. 💙

Néhány szó rólam…

Az ételek és a gasztronómia világa gyerekkorom óta fontos része az életemnek. Mindig érdekelt az étkezés élménye, az ízek, a textúrák és az, hogy az evés mennyire mélyen kapcsolódik az emberi kapcsolatokhoz és a mindennapokhoz.

Az elmúlt években egyre inkább az kezdett foglalkoztatni, mi történik akkor, amikor az evés nem örömforrás, hanem nehézség, szorongás vagy küzdelem — különösen autizmussal élő gyermekek esetében.

Jelenleg autizmus spektrum pedagógiája szakirányos gyógypedagógus hallgatóként az autizmus és az evéstámogatás komplex kapcsolata áll hozzám a legközelebb. Az evést nem csupán táplálkozási kérdésként szemlélem, hanem idegrendszeri, szenzoros, kommunikációs és érzelmi folyamatként is.

Hiszek abban, hogy a támogatás alapja a biztonság, a kapcsolódás és az együttműködés. Fontos számomra, hogy ne csak a gyermek, hanem a család egésze támogatást és megértést kapjon, hiszen az étkezés a mindennapi élethez egyik legmélyebben kapcsolódó területe.

Ezen az oldalon a jövőben egyre több gondolatot, szakmai inspirációt és tanulási folyamatot szeretnék megosztani az autizmus, az evéstámogatás és a neurodiverz gyermekek támogatásának témájában.

Sokszor ott csúszunk el, hogy túl korán döntjük el:
👉 „nem szereti”.

Pedig az evés nem egyetlen döntés, hanem tanulási folyamat.

Egy új íz elfogadása gyakran nem 1-2 kóstolás kérdése.
Sokszor 15–40 találkozás kell hozzá.
És egyes gyerekeknél még több.

Ráadásul nem csak az ízről szól:
– állag
– szag
– látvány
– kontroll
– korábbi élmények

És még valami fontos:
az édes íz az egyetlen, amit eleve preferálunk.
Minden más tanulás.

Szóval amikor egy gyerek
👉 csak megnyal egy ételt
👉 csak megszagolja
👉 csak hozzáér

az nem „semmi”.

👉 az már egy lépés.

Talán nem az a kérdés, hogy „szereti-e”,
hanem hogy hány találkozása volt már vele.

—

A téma több, evésfejlődéssel és ismételt expozícióval foglalkozó kutatásra épül (pl. Leann Birch munkái).

Evésprobléma esetén könnyen érezhetjük magunkat tanácstalannak.
Kihez forduljak? Gyermekorvoshoz? Dietetikushoz? Logopédushoz? Pszichológushoz? Gyógypedagógushoz?

Az evés körüli nehézségek hátterében sokféle tényező állhat – lehet egészségügyi, szenzoros, fejlődési vagy kommunikációs ok is. Éppen ezért többféle szakember is felmerülhet, és sokszor a legjobb megoldás a közös gondolkodás, együttműködés.

A legfontosabb, hogy olyan szakemberhez forduljunk, aki tisztában van az evés összetettségével, ismeri saját kompetenciahatárait és szükség esetén együttműködésben gondolkodik más területekkel is.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni (főleg terhelt helyzetben), hogy az evés nem feltétlen az asztalnál kezdődik.
És nem is ott dől el.

Az étellel való kapcsolat sokkal hamarabb épül – kapcsolódásban, játékban, közös főzésben, bevásárlás közben, szagolgatásnál, tapintásnál, beszélgetésekben.

Amikor nincs teljesítmény kényszer.
Nincs „kóstold meg”.
Nincs „még három falat”.
Nincs elvárás.

Csak kíváncsiság.
Tapasztalás.
Kapcsolódás.

Különösen igaz ez neurodiverz gyerekeknél, szenzoros érzékenységnél, evési nehézségeknél. Ha az étel kizárólag az étkezési helyzetben jelenik meg – ahol amúgy is nagy a nyomás – akkor az idegrendszer könnyen védekezésbe kapcsol.

De ha az étel megjelenhet alkotásban, homokozós „főzésben”, bevásárlókosaras szerepjátékban, matricàzás közben, társasjátékban akkor az élmény ott biztonságos tud lenni.

És a biztonság az egyik fontos összetevő, amire az evés épül.

Fontos gondolat lehet még: az étkezési helyzet maradjon kiszámítható, biztonságos keret – nem biztos, hogy ott érdemes „játékká” alakítani az evést. A játék és az ismerkedés tere sokszor jobb, ha azon kívül kap helyet.

Épitsünk az ételek köré egy olyan világot, ahol jó találkozni velük. 🍜

Fontos, hogy legyenek támpontjaink, tudjuk mihez viszonyítsunk.

Amikor azt mondjuk „igényszerinti táplálás”…
Kinek MI vagy KI jut az eszébe?

Mindenki mond valamit arról, hogyan és mikor „kellene” enni, szoptatni, kínálni, elfogadni…

Vajon kinek az igényeiről beszélünk…
💬 …A szülőéről?
👶 …A gyerekéről?
🏥 …Az intézmény rendszeréről?
✍️… Egy szakavatott tanácsadóéról?

Néha érdemes újra visszatérni a legalapvetőbb kérdéshez:
👉 Kihez igazítjuk a ritmust, az evési helyzetet, a választást?

/Az ötlet egy inspiráló előadásból származik, amely a Heim Pál Gyermekkórház „Evészavar kora gyermekkorban” konferenciáján hangzott el.
Köszönet az ott hallott gondolatébresztő megközelítésekért!/

🍽️ Nem biztos hogy a válogatósságról szól, ha egy gyerek mindig ugyanazt kéri.
Az ismétlés biztonságot ad.
A megszokott íz, a megszokott forma, a megszokott szín — mind segít abban, hogy a világ egy kicsit kiszámíthatóbb legyen. Biztonságos.

Nem mindig az újdonság a fejlődés kulcsa.
Néha épp az, ha hagyjuk, hogy újra és újra ugyanaz történjen — amíg ő készen nem áll egy apró változtatásra.

Ez a gyakorlat segít egy pillanatra beleérezni, milyen az, amikor az evés nem öröm, hanem kihivás.
Sok evéssel küzdő ember nap mint nap ezt éli meg – amikor valaminek ismeretlen, ijesztő vagy egyszerűen kellemetlen az íze, állaga, illata.
Egy-egy étkezés során nagyon fontos hogy biztonságban érezzük magunkat és pozitív tapasztalatokon keresztül alakuljon ki jó kapcsolatunk az étellel.

Ne feledjük soha, hogy az evés nemcsak tápanyagbevitel hanem ennèl sokkal több.

Ma a „Kóstold meg más szemmel!” kihívás 3. napjához érkeztünk 💡

Most azt tapasztalhatod meg, milyen sokat számít a testhelyzet vagy a megfelelő izommunka az evésnél.

Néha nem az íz, nem a kedv, hanem egyszerűen a test együttműködése az, ami nehezíti az étkezést — és amit mi észre sem veszünk, az komoly erőfeszítés lehet.

Ha kipróbáltad a mai feladatot, írd meg kommentben, milyen érzés volt! 💬