Simon Ágnes özvegyek gyásztanácsadója

A következő verzió egyben tartalmazza az érzelmi bevezetőt, a közösség erejéről szóló részt és a felhívást is:

Sajnos a gyász egyik legfájdalmasabb része nemcsak az, hogy elveszítjük azt, akit szeretünk.

Hanem az is, hogy sokszor azok is eltűnnek mellőlünk, akikről azt hittük, mellettünk maradnak.

A telefon egyre ritkábban csörög. A meghívások elmaradnak. Az emberek nem tudják, mit mondjanak, ezért inkább nem mondanak semmit. És egyszer csak azon kapod magad, hogy a veszteségeddel együtt a világod egy része is eltűnt.

Ilyenkor sok özvegy három útra téved.

Az első, hogy teljesen elszigetelődik. Egyedül marad a gondolataival, újra és újra lejátszva ugyanazokat az emlékeket, ugyanazokat a kérdéseket, ugyanazokat a „mi lett volna, ha…” mondatokat. Napokból hetek, hetekből hónapok lesznek, és a fájdalom nem enyhül, csak egyre mélyebben beépül a mindennapokba.

A második, hogy olyan emberekkel veszi körül magát, akik ugyanúgy gyászolnak, de évek óta ugyanabban a fájdalomban élnek. Akik már nem a gyógyulásról beszélnek, hanem arról, mi minden veszett el. Akik akaratlanul is azt erősítik meg, hogy az élet innentől már csak túlélés lehet.

És van egy harmadik út.

Amikor olyan emberek közé kerülsz, akik pontosan tudják, milyen elveszíteni a társadat.

Akik átélték ugyanazt a sokkot, ugyanazt az ürességet, ugyanazokat a végtelennek tűnő éjszakákat.

De ma már nem ott tartanak, ahol a veszteségük napján.

Amikor hallod, hogyan beszélnek a mindennapjaikról, hogyan találtak vissza az élethez, hogyan tudnak újra nevetni, tervezni vagy örülni apró dolgoknak, valami megmozdul benned.

Valami, amire talán eddig nem is gondoltál.

Ha nekik sikerült túlélni ezt, talán nekem is sikerülhet.

Ha ők megtalálták a reményt, talán én sem maradok örökre ebben a sötétségben.

Ez a közelség ereje.

Amikor olyan emberek között vagy, akik már azon az úton járnak, amelyre te még csak most próbálsz rálépni.

Az idegrendszered minden nap figyeli a környezetedet.

Figyeli, hogyan gondolkodnak az emberek magukról, a veszteségükről és a jövőjükről.

És lassan, szinte észrevétlenül elkezdi átvenni azt, amit normálisnak lát maga körül.

Ha olyan emberek vesznek körül, akik szerint az élet a veszteséggel véget ért, könnyen te is ezt fogod elhinni.

Ha azonban olyan közösségben vagy, ahol özvegyek napról napra építik újra önmagukat, akkor benned is megszületik egy új lehetőség.

A hit, hogy nem csak túlélni lehet.

Hanem újra élni is.

Ezért érdemes feltenni magadnak a kérdést:

Milyen jövőt tükröz vissza neked a környezeted?

Mert nem az hat rád a legerősebben, amiben reménykedsz.

Hanem az, amit nap mint nap magad körül látsz.

És ez a különbség sokszor többet számít a gyógyulásban, mint bármi más.

Június 25-én indul a 4 hetes online nyári gyászfeldolgozó csoportom özvegyek számára.

Egy olyan biztonságos közösség, ahol olyan emberekkel találkozhatsz, akik pontosan értik, min mész keresztül. Ahol nem kell magyarázkodnod. Ahol nem sürgetnek. És ahol nemcsak a fájdalomnak van helye, hanem a reménynek, az erőnek és az újrakezdés lehetőségének is.

Ha szeretnél részleteket kapni, írd a hozzászólásokba:

„négy hetes”

és elküldöm neked az információkat.

💙 Özvegyi kör – mert nem kell egyedül vinni a Simon Ágnes Özvegyek Gyászterapeutája
Van olyan időszak, amikor a legtöbb szó kevés, és mégis – valami megkönnyebbülést hozhat, ha olyanok között ülünk, akik értik, mit élünk át.

Június 4.-én, 19 órától két sorstárs mentorunk, Ica és Eta vezetésével egy meghitt, biztonságos körben gyűlünk össze ahol nem kell magyarázni, hogyan fáj. Ahol elég csak jelen lenni.

🕯️ Mit kínál ez az alkalom?
– Meghallgatást és megértést
– Közösséget, ahol mindenki tudja, milyen ez
– Tapasztalt sorstárs mentorok jelenlétét
– Egy kis könnyebbséget a nehéz napokban

Ha úgy érzed, szükséged van erre a kapcsolódásra – szeretettel várunk.
Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött itt

Özvegyi kör gyaszfeldolgozas

💙 Özvegyi kör – mert nem kell egyedül vinni a gyászt
Van olyan időszak, amikor a legtöbb szó kevés, és mégis – valami megkönnyebbülést hozhat, ha olyanok között ülünk, akik értik, mit élünk át.
Június 4.-én, 19 órától két sorstárs mentorunk, Ica és Eta vezetésével egy meghitt, biztonságos körben gyűlünk össze ahol nem kell magyarázni, hogyan fáj. Ahol elég csak jelen lenni.
🕯️ Mit kínál ez az alkalom?
– Meghallgatást és megértést
– Közösséget, ahol mindenki tudja, milyen ez
– Tapasztalt sorstárs mentorok jelenlétét
– Egy kis könnyebbséget a nehéz napokban

Ha úgy érzed, szükséged van erre a kapcsolódásra – szeretettel várunk.
Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött itt

Özvegyi kör gyaszfeldolgozas

Bűntudat az özvegyi gyászban - 10 napos ingyenes online végezhető program - június 2-11.

„Többet kellett volna tennem…”
„Miért nem vettem észre hamarabb?”
„Lehetett volna másképp?

Az özvegyi gyász egyik legnehezebb és legfájdalmasabb érzése a bűntudat. 🤍
Sokan hónapokig, évekig hordozzák magukban ezeket a gondolatokat — csendben, egyedül.

Pedig a bűntudat nem azt jelenti, hogy hibás vagy. Hanem azt, hogy nagyon szerettél.

Ezért hoztam létre a
✨ „Bűntudat az özvegyi gyászban” – 10 napos ingyenes programot ✨

Ebben a 10 napban segítek neked:

✔️ megérteni, miért jelenik meg a bűntudat a gyászban
✔️ felismerni, hogyan tart benne a fájdalomban
✔️ és elindulni az önmagad felé való visszatalálás útján

Naponta emailben küldök neked egy videót és egy munkafüzetet.
Végigkísérlek a folyamaton.

Mert nem kell egyedül cipelned ezt a terhet.
👉 Képre kattintva tudsz ingyenesen csatlakozni:

ozvegyigyasz.hu Özvegyként tudod, milyen fojtogató az önvád. 10 napon át napi egy videó és egy munkafüzet segít június 2.-tól hogy végre lerakhasd ezt a terhet

GYÁSZTANÁCSADÁSON ÜLÜNK

Csend van.

Az a fajta csend, amikor mindenki próbálja összetartani magát.

Felteszem a kérdést:

„Mi nyomja most leginkább a szívedet?”

És egy nő halkan megszólal:

„Úgy érzem, mindenhol meg kell védenem magam.”

Ahogy hallgatom, pontosan látom, hogy nem egyszerűen szomorú.

Hanem túlélő üzemmódban él.

Állandó készenlétben. Figyeli az embereket. Figyeli a reakciókat.
Figyeli saját magát.

Mit kérdeznek?
Mit mondjon?
Mikor fog elsírni magát?
Mit bír még el?

És ilyenkor gyásztanácsadóként mindig ugyanazt látom:

az özvegy nők egy idő után elkezdik bezárni magukat, mert a világ túl sok lesz a fájdalmukhoz képest.

Nem veszik fel a telefont.
Kerülik a találkozókat.
Mosolyognak.
Működnek.

Közben pedig belül folyamatos nyomás alatt élnek. És a legnehezebb az, hogy egy idő után ezt már természetesnek érzik.

Azt gondolják:

„Ilyen lettem.”

Pedig nem. Ez egy túlélő működés. És ha valaki benne marad ebben hosszú távon, akkor annak nagyon komoly következményei lesznek.

Gyásztanácsadóként újra és újra látom, hogy az elfojtott gyász és az állandó önvédelem hova vezet:

⚠️ állandó szorongáshoz
⚠️ idegrendszeri kimerüléshez
⚠️ magányhoz
⚠️ érzelmi bezáródáshoz
⚠️ kapcsolódási nehézségekhez
⚠️ testi tünetekhez
⚠️ depresszív állapothoz
⚠️ és ahhoz,
hogy valaki évek múlva is csak túlélje az életét

Mert a gyász nem attól múlik el, hogy nem beszélünk róla. És nem attól,hogy erősek próbálunk lenni. A fájdalom attól nem tűnik el,
hogy elnyomjuk. Csak egyre mélyebbre kerül bennünk.

A tanácsadásokon sokszor azt látom, hogy a legtöbb özvegy nő már észre sem veszi, mikor kezd el menekülni az érzései elől.

Automatikusan terel.

Elfoglalja magát.
Működik.
Kontrollál.

Mert ezt tanulta meg túlélésként. És pontosan ezért nem tudnak sokan egyedül kijönni ebből. Mert belülről már nem látják a saját működésüket.

Gyásztanácsadóként az egyik legfontosabb feladatom,
hogy segítsek felismerni:

✨ milyen érzések vannak valójában a felszín alatt
✨ milyen gondolatok tartják bent a fájdalmat
✨ hogyan működik a túlélő üzemmód
✨ és hogyan kezdte el valaki lassan elveszíteni önmagát a gyászban

Mert amikor ez tudatossá válik, akkor kezdődik el a valódi gyógyulás. Nem egyik napról a másikra. Hanem apró lépésekben.

A test lassan kienged.
Az idegrendszer megnyugszik.
A belső nyomás csökken.

És az ember először kezdi újra biztonságban érezni magát önmagával és az életével is.

Én ezért írom ezeket a posztokat. Mert én is átéltem az özvegységet.

És tudom, milyen érzés éveken át csak túlélni. De azt is tudom,
hogy van út kifelé ebből az állapotból. 🤍

Ma gyászterapeutaként özvegyeknek segítek abban, hogy ne csak működjenek, hanem lassan újra élni is tudjanak.

Ha magadra ismertél, írd meg kommentben:

Te miben érzed leginkább, hogy a gyász óta bezártál vagy megvéded magad?

És ha van az életedben özvegy, aki csendben túlélő üzemmódban él, oszd meg vele ezt a posztot.

Lehet, hogy pont most van szüksége arra, hogy végre valaki kimondja, mi zajlik benne valójában. 🤍