Papp Viktória pszichopedagógus

Ez történik a bántalmazott gyerekekkel

Elszörnyedve nézem mindazt, ami gyermekvédelem címszó alatt Magyarországon történik. Aggasztónak tartom, hogy a traumával, idegrendszeri fejlődéssel, a személyiség kialakulásával kapcsolatos tudományos eredmények - mintha nem is léteznének - egyáltalán nem jelennek meg a nehéz helyzetben lévő gyermekeket - és általában a gyermekeket - érintő döntésekben.

Nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen értsük, hogyan hatnak a korai negatív tapasztalatok, többek között a bántalmazás és az elhanyagolás a gyermekek fejlődésére, és milyen hosszútávú következményekkel kell számolnunk egyéni, közösségi, és a teljes társadalmat érintő szinten egyaránt.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a trauma NEM MARAD IZOLÁCIÓBAN. A bántalmazás hatása évek, évtizedek múlva is érezhető lesz. Lehet, hogy mi már rég nem leszünk az élők sorában, amikor a most ütött-vert, megalázott és elhanyagolt gyerekek még mindig itt lesznek, és azt ahogyan majd felnőttként működnek, ahogy magukkal és másokkal bánnak, nagymértékben befolyásolja, ahogy most mi bánunk velük. Szülők lesznek, munkatársak, szomszédok, férjek-feleségek, partnerek, állampolgárok, a buszon melletted utazó utastársak – ezért nem mindegy, mi történik velük.

A trauma átnyúlik az időn, hatása fricskát mutat az elmúlásnak és akár generációk múlva is tetten érhető. Ahogy időben, úgy térben is tovaterjed, és ha soha életünkben nem találkozunk is bántalmazott gyerekkel - amit erősen kétlek – a hatása akkor is elér hozzánk. Ha mással nem, hát a társadalmi szintű következményekkel biztosan szembesülni fogunk. Eszünkbe ne jusson nyugodtan hátradőlni és azt gondolni, hogy a szegregátumban vagy az ilyen-olyan nevekkel illetett intézményekben bántott gyerekek és fiatalok története nem a mi történetünk. (Nem mellesleg nem csak ott vannak bántalmazott gyerekek. A bántalmazás minden társadalmi rétegben előfordul, anyagi helyzettől és iskola végzettségtől függetlenül, de itt most nem ez a téma.) Ha egy gyerek - többek között a bántalmazás hatására - leszakad a társaitól és nem lesz képes befejezni a tanulmányait, ha azelőtt kicsúszik az élete, hogy valaha kiszámítható és biztos kerékvágásba került volna, az nem az ő egyéni vesztesége, hanem MINDANNYIUNK TRAGÉDIÁJA!

Kiszámolta már valaha bárki, mennyi tehetséget veszítettünk el, mert azt hittük, nincs közünk hozzájuk? Kiszámolta már bárki, milyen értékes erőforrásokat pazarolunk el, mert már a nulla pontnál lemondunk az életükről? Tisztában vagyunk vele, hogy amikor róluk gondolkodunk, az rólunk is szól?

Ebben a kétségbeejtő helyzetben nem tudok mást tenni, mint amit eddig is tettem: ismeretet átadni, érzékenyíteni és rávilágítani a tágabb összefüggésekre. A huszonegyedik században legalább az alapvető humán működésekkel kötelező tisztában lennünk. Értenünk kell, hogyan hat a bántalmazás egy ember - mert figyelem, a gyermek is ember(!) – életére.
Ha eddig elolvastad, olvass tovább, mert minél többen értjük az - egyáltalán nem bonyolult – jelenségeket, annál nagyobb esélyünk lesz arra, hogy elérjük a változást.

Szóval❗️

A gyermekkori bántalmazás az emberi fejlődés MINDEN szintjére hatással van. Következményei az élet valamennyi területét érintik és olyan mély, gyakran maradandó változásokat idéznek elő, amelyek hosszú távon meghatározzák az egyén működését.

Vegyük most végig azokat a fejlődési és életvezetési területeket, amelyekre a gyermekkorban elszenvedett bántalmazás közvetlenül hatást gyakorolhat.

📍 IDEGRENDSZERI VÁLTOZÁSOK
Születéskor az emberi agy egy éretlen, de nyitott és tapasztalatfüggő rendszer. Fejlődését erősen befolyásolják a környezeti hatások, az átélt tapasztalatok, vagyis mindaz, ami a gyermekkel történik. A gyermekkori bántalmazás azért különösen veszélyes, mert az idegrendszer fejlődésének olyan érzékeny időszakában történik, amikor az agy különösen formálható. A legújabb neurológiai kutatások szerint ez a szenzitív periódus sokkal tovább tart, mint korábban gondoltuk, és akár a 20-as évek végéig, 30-as évek elejéig is kitolódhat.

Az első és legfontosabb tudnivaló, hogy a bántalmazás SOHA nem múlik el nyomtalanul. A testi hegek begyógyulhatnak, a véraláfutások felszívódhatnak, a törött csontok összeforrhatnak, de az idegrendszeri lenyomatok évtizedek múltán is jelen vannak.

A gyermek által megélt krónikus stressz - márpedig a bántalmazás krónikus stresszhelyzet - és a félelem tartós neurobiológiai változásokhoz vezet, melyek közül a legfontosabbak:

👉 Az amygdala hiperaktívvá válik. Ez az agy limbikus rendszerében található, mandula alakú struktúra felelős az érzelmeink, különösen a félelem és a stressz feldolgozásáért és szabályozásáért. A túlzott aktivitás azt jelenti, hogy a bántalmazott gyerekek gyakran felnőve is úgy érzik, mintha állandó veszélyben lennének.

👉 A hippocampus térfogata akár 6%-kal is csökkenhet. Ez az agyi terület felelős a tanulásért és az emlékezetért, így a térfogatcsökkenés memóriaproblémákat és tanulási nehézségeket okozhat. Amikor az a kérdés, hogy miért nem tanul a gyerek, miért marad ki az iskolából - hát például ezért (is)! Mindeközben a hippocampus sérülése a traumafeldolgozást is megnehezíti. Az emlékek gyakran töredezetten, erős érzelmi töltettel, de koherens történetté rendeződés nélkül raktározódnak el.

👉 A prefrontális kéreg - amely a döntéshozatal és az önszabályozás kulcsfontosságú területe - fejlődése károsodhat, ami érzelemszabályozási nehézségekhez és fokozott impulzivitáshoz vezethet. Ennek következében a legkisebb frusztráció is heves reakciót, indulatokat válthat ki, vagy éppen ellenkezőleg, lefagyáshoz és érzelmi eltávolodáshoz vezet. Az érzelemszabályozás hiánya megnöveli az addikciók, az önkárosító viselkedések és az impulzív döntések kockázatát.

📍 KÖTŐDÉS ÉS KAPCSOLATOK
A gyermekkori bántalmazás a legmélyebb sebeket talán a kötődési rendszeren ejti. Amikor az az illető válik a veszély forrásává, akinek a védelmet kellene nyújtania, az örökre lerombolhatja a bizalom érzését. A kötődési traumatizáció messze túlmutat az eredeti kapcsolaton, tehát nem csak a bántalmazóban nem fog megbízni! Az a belső munkamodell, amelyet a gyerek a korai kapcsolataiban önmagáról és másokról kialakít, a jövőbeni kapcsolataira is hatással lesz. A bántalmazott gyermek internalizálja, vagyis belsővé teszi a bántalmazó viszonyulását, és azonosul üzeneteivel, amik így szólnak: "nem vagyok szeretetre méltó", "nem érdemlem meg a jót”, „értéktelen vagyok”, de beépül a „mások veszélyesek és megbízhatatlanok", "a világ kiszámíthatatlan" hiedelme is. Ezek az implicit (mély és tudattalan) meggyőződések később felnőttkori kapcsolati nehézségekhez vezetnek: gyakori partnerváltás, intimitástól való félelem vagy túlzott kapaszkodás, bántalmazó kapcsolatok ismétlése (transzgenerációs mintázat!). A szeretet összekapcsolódik a fájdalommal, a közelség a veszéllyel, a kapcsolat pedig egyenlő lesz a kiszámíthatatlansággal.

A gyermekek éretlen személyiségük okán még mindent magukból eredőnek vélnek, így gyakran önmagukat teszik felelőssé a bántalmazásért. Ez csökkent önértékelésben, önvádban és krónikus szégyenérzetben érhető tetten. A nyomasztó érzésekkel sokan maladaptív formában igyekeznek megküzdeni, melynek nyomán többek között függőségek - alkohol, drog, munka, vásárlás – társas izoláció vagy agresszió jelenhet meg.

A szülővé válás különösen nagy kihívást jelenthet a számukra. Függetlenül attól, hogy mennyire tudatosan igyekeznek mindent másképp csinálni, a FELDOLGOZATLAN trauma könnyen továbbadódik. Nem feltétlenül úgy, hogy megismétlik a bántalmazást, hiszen a bántalmazott gyerekeknek felnőve „csak” nagyjából 1/3-a válik maga is bántalmazóvá, de a bántalmazás hatására kialakult érzelmi elérhetetlenség vagy éppen a túlféltés is számtalan nehézséget vagy éppen kárt okozhat a következő generáció számára. A lényeg, hogy a feldolgozatlan trauma, a szabályozatlan érzelmek, a törékeny önértékelés mind-mind negatív irányban befolyásolják a szülő-gyerek dinamikát.

📍 TESTI EGÉSZSÉG ÉS SZOMATIKUS FOLYAMATOK
A gyermekkori bántalmazás a testi működésre is hatással van. A korai trauma megváltoztatja a szervezet alapműködését: az immunrendszer gyengül, miközben tartós, alacsony intenzitású gyulladásos folyamatok indulnak be. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a test állandóan egy kórokozóval küzdene. Ez a krónikus gyulladás később szív- és érrendszeri betegségekhez, cukorbetegséghez és más anyagcsere-zavarokhoz vezethet.
Gyakran krónikus fejfájás, gerincfájdalmak, alvászavarok, és emésztőrendszeri panaszok is megjelennek. Ezek a pszichoszomatikus tünetek nem képzelgések, hanem valós fájdalmak, csak éppen az okuk nem a testből, hanem a traumából ered, amit a test még mindig őriz.

📍 ÉLETVEZETÉS, MUNKA, KARRIER
A gyermekkori trauma hatása az egész életvezetésben tetten érhető. Sokan a munkában keresnek kapaszkodót, abban bízva, hogy legalább a teljesítményen keresztül kiérdemlik az elfogadást. Estükben a túlteljesítés kényszerből fakad, hiszen ha leállnak, szembesülniük kellene a fájdalmas érzéseikkel vagy a belső üresség érzésével.

Mások éppen ellenkezőleg működnek és folyamatosan szabotálják a saját életüket. A siker küszöbén általában „elromlik” valami: elkésnek egy fontos megbeszélésről, összevesznek a főnökükkel, vagy egyszerűen feladják. Ezt a dinamikát az a tudattalan meggyőződés mozgatja, ami szerint: "nem érdemlem meg" vagy "jobb, ha én szabom meg, mikor bukik el minden".

És ne feledkezzünk el a harmadik csoportról sem! Ők azok, akik képtelenek karriert építeni, mert a hierarchia, a tekintélyszemélyek jelenléte mind-mind az eredeti traumát idézik fel bennük. Nem tudják elviselni, hogy valaki irányítsa őket, mert gyerekként a hatalom mindig bántalmazást jelentett. Képtelenek struktúrában gondolkodni, hosszú távon és kitartóan tevékenykedni a cél elérése érdekében.

A következményeket még hosszan sorolhatnám, de talán ennyi is elegendő, hogy megértsük, milyen összetett hatása van a gyermekkorban elszenvedett bántalmazásoknak.

ÉS AKKOR MOST AZ AKTUALITÁSRÓL‼️
A Szőlő utcában élő fiatalok maguk is sérült, és gyakran súlyos traumákat hordozó áldozatok. Igen, tudom, hogy bűncselekményt követtek el, de ugye senki nem hiszi, hogy egy fiatal "csak úgy" elkövetővé válik. Ahogy a gyógyulás felé, úgy a bűnelkövetés felé is hosszú út vezet. Éppen ezért nekik nem rendőri jelenlétre, hanem hatékony segítségre van szükségük. Olyan szakemberek jelenlétére, akik megfelelő, traumaorientált képzésben részesültek, és rendelkeznek azzal a tapasztalattal és módszertani tudással, amely elősegíti a gyógyulásukat és a társadalomba történő integrálásukat.

Köszönöm, hogy elolvastad!
-- Orvos-Tóth Noémi

Kedves Szülők, és Érdeklődők!

Amikor azt írom, hogy családokkal dolgozom, azt azt jelenti, hogy a szülők aktív részesei a folyamatnak, hiszen a gyermeket, legyen az kicsi vagy nagyobbacska, a család veszi körül elsősorban, az az elsődleges szociális közege. Tehát az gyakorolja a legnagyobb hatást rá. Nem véletlenül, hogy még felnőttek esetében is sokat tud segíteni a családterápia, hiszen talán már unásig ismételt tény, hogy egy életre meghatározza a kapcsolatainkat, megküzdési stratégiáinkat, reagálásunkat egy-egy helyzetben az hogy otthon mit láttunk, mi a minta.
Mostanában egyre többször találkozom azzal, hogy elhozzák a gyereket hozzám, ami önmagában nagyon szuper, de a szülő(k)nek pontosan ugyanúgy részt kell vennie a munkában, különben nem várhatunk eredményt, és amikor kérem a szülőket, hogy akkor most ők jöjjenek el egy pár alkalommal, néha furcsán néznek rám, pedig egy csapat vagyunk, tehát össze kell dolgoznunk.

Kedves Szülők, és Érdeklődők!

Mostanában egyre többször találkozom olyan helyzettel, hogy a hozzám elhozandó gyermek (serdülő) sokféle, szerteágazó tünettel jön: szorongás, viselkedészavarok, dührohamok, vagy éppen beforduló viselkedés, evészavar, vagy kezdődő szerhasználat....nos, az a rossz hírem van, hogy sajnos ez nem fog megszűnni, megoldódni, elmúlni néhány nap, vagy hét alatt, amíg hozzám, vagy más szakemberhez járnak, ugyanis ez hosszú évek (mikro)traumáinak az összeadódásából származik. Sok olyan helyzetből, amikor kiközösítették, kigúnyolták, peremhelyzetbe került, amikor megélte, hogy nincs semmi ráhatással arra, ami vele történik, ki van szolgáltatva a környezetének, és sajnos az, miután nem igazán értette meg, nem is reagált jól, és nem azt kapta amire szüksége lett volna a gyermeknek....
Felmerül a kérdés: miért, mással nincs így ?! hát velem sem mindig az történik ami nekem jó?! hozzám se úgy szólnak, ilyen az élet, ez van.....- igen, sajnos sokan vagyunk akik megtapasztaltak sokféle rossz élményt, begyűjtöttek traumákat, DE ami nagyon fontos az a VÁLASZ, a megküzdési stratégia, ami bennünk kialakul a trauma hatására: van, aki daccal reagál: csakazért is megcsinálom, megmutatom, hogy megy ez nekem, vagy éppen ellenkezőleg akkor tojok az egészre és nem foglalkozom vele....Ó, de nem így az ADHD-s, vagy Autista agy, annak ezek állandó elfoglaltságot szolgáltató, újra és újra elővehető, csócsálható fájdalomcsomó, nyomkodható, és remekül elviszi a fókuszt, és az energiát..... nem tud túllépni rajta, nem képes elengedni, ragaszkodik hozzá, hiszen biztos pont: azt mondták nem érek semmit, háh, legalább már tudom!!! most már biztosan tudom, ugye, mindig is tudtam, mert a múltkor is az az osztálytársam.......és ez így megy, pokoli, nagyon nehéz leállítani, még nehezebb felülírni....
Szóval kérek minden kedves rokont, szülőt, és érdeklődőt, hogy amikor arról esik szó, hogy mi a "probléma", a "tünet"- amivel felkeres egy szakembert, akkor ne várjon instant választ, vagy technikát, vagy varázsmondatot, mert nincs ilyen, csak hosszú, kemény önismereti munka van, miközben lehetséges stratégiákat tanulnunk, hogy hogyan lehet ezt vagy azt a helyzetet kezelni, de ez csak együtt, összedolgozva lehet!

(A posztjaim alatt nem fogok megjelölni szakirodalmat, ezek saját gondolatokon, és tapasztalatokon alapuló témák, aminek alapját szolgáltatták csak a szakirodalmak.)

Őszi szünet 🍂

Hogyan érdemes megtervezni az őszi szünetet, különösen ha ADHD-ban vagy Autizmusban érintett gyermeked van?

🍁Először is hagyd pihenni, a semmit nem csinálás az nem jelenti a lustaságot (mondjuk szerintem ilyen nem is létezik, de ezt most nem fejtem ki)...vagyis ha tesz-vesz, matat, vagy éppen fekszik és bámul ki a "fejéből", akkor bizony közben bent komoly munka zajlik: "rendet tesz", regenerálódik az idegrendszer, az emlékek között szanálás folyik....szóval hagyd egy kicsit semmit sem csinálni....
🍁Ilyenkor jön a kérdés, de a képernyő???? hát igen, azt valahogy korlátozni jó lenne, de hogyan? lehetőleg közös megegyezéssel, és előre lefektetve: vagy napszakhoz kötve, vagy időintervallum kikötésével, pl. két órát használhatja. Ebben segítségünkre lehetnek olyan app-ok is, mint p. a Family Link.
🍁Érdemes az esetleges programokat előre megbeszélni, betervezni, egy naptárba, vagy a gyermek/tini naptárjába, hogy ne érje váratlanul, de azért ne zsúfoljuk össze mindenféle eseményekkel, de mozduljunk ki ha lehet, főleg egy sétálni a szép őszi erdőbe....arborétumok, vagy kirándulóhelyek garmadája várja ilyenkor, hogy felfedezzük az ősz csodáit, esteleg egy kis piknikkel egybekötve 😉
🍁Tanulás: csak amennyit nagyon muszáj, nem most fogja behozni az esetleges lemaradást, és nem is kell ezzel nyomasztani, mert több hátrány származik belőle, mint előny.
🍁Legyen sok családi tevékenység: beszélgetés, közös sütisütés, séta, kártyázás, társasozás....ezek sokszor sokkal többet érnek bármilyen fejlesztő tevékenységnél!🍄

Kedves Szülők! Maradt még néhány helyem olyan tizenéves Adhd-ban, Autizmusban érintett gyerkőcök számára, akiknek szüksége lenne:
-Szociális és kommunikációs készségfejlesztéstre
-Szorongás ami akadályozza a mindennapokban, kihat az alvás minőségére, tanulásra, stb.
-Komplex gyógypedagógiai fejlesztésre, felméréssel egybekötve
-Szülőkonzultáció, akár néhány alkalommal is

helyszín: 20.ker Baross utca 72.
tel: +36203847340
www.pszichopedagogusom.hu

🤗☺️

Rágózni tilos!

Az iskolai házirendekben szinte mindenhol szerepel ez a mondat. A tiltás mögött régi beidegződések húzódnak meg: a rágózás a tiszteletlenség, a fegyelmezetlenség, az engedetlenség jelképe lett. Pedig a tapasztalatok és a kutatások mást mutatnak.

Sok diák és szülő – és nem ritkán pedagógus is – tapasztalata szerint a rágózás segíthet a stressz csökkentésében és a figyelem fenntartásában. Akut szorongásnál egyes diákoknál önszabályozó eszközzé is válhat: nem engedi az állkapocs görcsös összeszorítását, a rágómozgás ritmusa pedig segít tompítani a szorongás erejét. Ilyenkor a fiatal megtapasztalja, hogy van valami, amit ő irányít és ez ellensúlyt ad az elszabaduló belső feszültséggel szemben.
ADHD-s fiataloknál lehet belőle egyfajta „legális mozgás" is, ami nem zavarja az órát, de ad egy apró kapaszkodót a testnek és a figyelemnek.

A kutatások is megerősítik, hogy a rágózás rövid távon csökkentheti a stresszhormonok (kortizol) szintjét, javíthatja a hangulatot, és bizonyos helyzetekben a koncentrációt is (Scholey és mtsai., 2009; Smith, 2010). Ugyanakkor Tucha és munkatársai (2010) ADHD-s gyermekeknél – akik gyógyszeres kezelés mellett vettek részt a vizsgálatban – nem találtak figyelemjavulást. Összességében azonban a kutatási kép inkább biztató.

Mindezek fényében érdemes újragondolni, hogy a rágózásnak valóban minden helyzetben tilosnak kell-e lennie? Ha a rágózás kulturált keretek között történik – a diák nem dobálja szét, nem ragasztja a pad aljára, nem rágja "hangosan", nem fúj lufikat belőle –, akkor nem fegyelmi kérdés, hanem egy egyszerű, tudatos önszabályozó eszköz lehet belőle, ami sok tanulónak valódi segítséget adhat.

___________
Scholey, A., Haskell, C., Robertson, B., Kennedy, D., Milne, A., & Wetherell, M. (2009). Chewing gum alleviates negative mood and reduces cortisol during acute laboratory psychological stress. Physiology & Behavior, 97(3–4), 304–312. https://doi.org/10.1016/j.physbeh.2009.02.028

Smith, A. (2010). Effects of chewing gum on cognitive function, mood and physiology in stressed and non-stressed volunteers. Nutritional Neuroscience, 13(1), 7–16. https://doi.org/10.1179/147683010X12611460763526

Tucha, L., Simpson, W., Evans, L., Birrel, L., Sontag, T. A., Lange, K. W., & Tucha, O. (2010). Detrimental effects of gum chewing on vigilance in children with attention deficit hyperactivity disorder. Appetite, 55(3), 679–684. https://doi.org/10.1016/j.appet.2010.10.001

Tudtad, hogy az autista fiatalok jelentős része megtapasztalja a bullyingot az iskolai évek alatt?

Egyes vizsgálatok szerint az autista diákok közel kétharmada (63–67%) tapasztalt már bullyingot iskolai környezetben. Bár ez a jelenség minden iskolatípusban jelen lehet, integrált osztályokban különösen megnőhet a kockázata, mivel ezekben a közösségekben az eltérések jobban láthatóvá válhatnak, és emiatt könnyebben céltáblává válhat az, aki „furcsának” vagy „másnak” tűnik.

Ezért elengedhetetlen, hogy az iskolákban a befogadás ne csak fizikai jelenlétet jelentsen, hanem tudatosan építsünk olyan környezetet, ahol a különbözőség érték, és ahol mindenki biztonságban érezheti magát.

Az elfogadó közeg nem alakul ki automatikusan attól, hogy egy autista tanuló bekerül a közösségbe. A pedagógus figyelme és értő támogatása, a diákok nyitottsága és az iskola biztonságos légköre együtt teremti meg a valódi integráció alapját. Így a különbözőség nem kirekesztést, hanem gazdagodást hoz a közösségnek.

A bullying nem gyerekcsíny, hiszen komoly következményei lehetnek az áldozat, a bántalmazó és a szemtanúk számára is. Fontos, hogy az iskolai közösség minden tagja tudatosan tegyen a megelőzésért és a kezelésért.

De hogyan?

- Biztonságos közeg megteremtése: világos szabályok és következetes keretek mindenki számára.
- Érzékenyítés: beszélgetések, gyakorlatok az elfogadásról és a másság tiszteletéről.
- Jelzési lehetőségek: a diákok tudják, kihez fordulhatnak bizalommal (osztályfőnök, iskolapszichológus, kortárs segítő).
- Azonnali reagálás: ha bántalmazást látunk, azonnal be kell avatkozni, nem szabad elbagatellizálni.
- Egyéni támogatás: az érintett gyermek biztonságérzetének erősítése, a bántalmazóval való külön beszélgetés.
- Közösségi feldolgozás: osztályszintű beszélgetések, dramatikus helyzetgyakorlatok, közös szabályalkotás.
- Szakmai együttműködés: szülők, iskolapszichológusok, gyógypedagógusok és más segítő szakemberek bevonása.

A bullying elleni fellépés közös felelősségünk, csak együtt tudunk valóban biztonságos közeget teremteni minden gyermek számára.

______________________________
IAN Community Scientific Liaison. (2012, March 26). IAN Research Report: Bullying and children with ASD. Kennedy Krieger Institute. https://www.kennedykrieger.org/stories/interactive-autism-network-ian/ian_research_report_bullying

Park, I., Gong, J., Lyons, G. L., Hirota, T., Takahashi, M., Kim, B., … Leventhal, B. L. (2020). Prevalence of and factors associated with school bullying in students with autism spectrum disorder: A cross-cultural meta-analysis. Yonsei Medical Journal. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7593096/

Nehezen alszik el? Sokat forgolódik? Órákig kimászkál pisilni, inni, stb? Éjszaka átmegy a szülői hálóba, és bebújik az szülők közé? Esetleg éjszaka felsír? és így tovább, hosszan lehetne sorolni milyen jellemző megjelenési formái vannak, nálatok mi szokott előfordulni?

Alvászavarok ADHD-ban, és autizmusban....és lehetséges megoldásaik:
🔎Először is meg kell vizsgálnunk, hogy átmeneti vagy állandósult, vagyis hosszantartó probélmáról van szó, ugyanis az átmeneti alvászavaroknak teljesen más okai és kezelése lehetséges:
🧠Okai sok félék lehetnek a teljesség igénye nélkül, először nézzük az átmeneti, tehát egy-két napig tartó, vagy időnként, előforduló alvási nehézség hátterét:
🤓Olyan ingerek érték amit nem vagy csak nehezen tud feldolgozni: túl sok inger, vagy olyan ingerek, amik számára megterhelőek voltak, írok néhány banális példát: napközben olyan helyen voltatok ahol sok volt a fény, vagy zaj, esetleg sok ember volt, és ezek akkor már nagyon zavarták a gyerkőcöt, mindez pihenő állapotban "jön ki" rajta.
🤓Olyan tartalmakat nézett amik zavaróak, felkavaróak, vagy éppen érthetetlenek voltak a számára, érdemes mindig nagyon körültekintően kiválasztani milyen platformokon "szörfözik" a gyerkőc, és miket szokott nézni, még akkor is ba van állítva szűrő. Sajnos azt tapasztalom, hogy sok gyerek egyáltalán nem az életkorának megfelelő szintű, nyelvezetű, és témájú videókat, vagy filmeket néz. Amik látszólag nem okoznak gondot, mert amikor nézi nem jelez félelmet, vagy egyéb averziót, de hatnak rá hosszútávon, sokszor komoly időeltolódással, tehát hetek, hónapok múlva derül ki, hogy az amit nézett tulajdonképpen nagyon zavarja, és nem tudja hova tenni magában-késleltetve dolgozza fel az információt.
🤓Lehet még emésztési, vagy ürítési probléma: napközben nem tudott elmenni wécére, vagy olyat evett, vagy éppen gyorsan ette, és megfeküdte a gyomrát. Nem mindig szavakkal fogja jelezni a gyerkőc, hogy mi a baj, sokszor csak nyűglődik, vagy nyöszörög, és ez bizony még a nagyobbacskákra is igaz lehet.
🤓Fázik, vagy éppen melege van: nem biztos, hogy meg tudja fogalmazni szavakkal, és bizony nekünk kell sokszor rájönnünk, hogy ez áll a forgolódás hátterében. Érdemes hőmérőt tartani a szobájába, mert mi nem mindig érezzük azt a változást, amit ők már igen.
🤓Idegen helyen alvás.
Ti mit tudnátok még hozzátenni?

🧠És akkor most vegyük górcső alá a hosszantartó vagy visszatérő alvászavarok okait:
🤓Olyan történés, vagy élmény ami annyira zavarja, kihat az éjszakai pihenésre: többiek piszkálódása, bullying, vagy a tanárokkal problémák.
🤓Teljesítményszorongás: félelem, hogy nem tudnak teljesíteni, vagy nem jól fognak teljesíteni.
🤓Változás a környezetben, akár otthon, akár az iskolában, esetleg új tanár, vagy új osztálytárs jövetele, feszültségek otthon, vagy változás a napirendben.
🤓Információhiány a jövőbeni történésekről, mert nem volt világos a kommunikáció arról, hogy mi-hogyan-mikor fog történni?
🤓Egészségügyi okok: allergia, vagy érzékenység, ételre, anyagra, vagy mosószerre, stb.
🤓"Életkori" félelmek sötéttől, szülők elvesztésétől, stb.
Ti tudtok még mondani?
🤓Pavor Nocturnus: éjszakai felriadás, mikor nincs igazán ébren, de
kiabálhat, vagy akár járkálhat, ez ha átmeneti nincs vele teendő, ne ébresszük fel, de ha sokszor megtörténik mindig gondoljuk végig nem történt-e mostanában valami vele.

Elég hosszú poszt lett, ezért a lehetséges megoldásokról egy következő posztban írok!
Illetve nyugodtan írjatok, miről szeretnétek hallani/olvasni és megpróbálok válaszolni posztban!

😴😴😴😴