LifestylePro Academy

A magas vérnyomás a szív-érrendszeri betegségek egyik fontos módosítható kockázati tényezője, ezért a gyógyszeres kezelés mellett az életmódnak is kiemelt szerepe van a kezelésében.

A rendszeres testmozgás és az egészséges étrend javítják a vérnyomást és az érfunkciót, és egyre több kutatás vizsgálja, hogy egyes növényi bioaktív vegyületek fokozhatják-e a mozgás kedvező hatásait a vérnyomásra.

Egy 2026-os szisztematikus áttekintés 31 humán vizsgálat eredményeit foglalta össze a témában.

A legmeggyőzőbb eredményeket a céklalé esetében találták a kutatók.

A vizsgálatokban jellemzően 70–500 ml céklalevet adtak az alanyoknak, amely 6–13 mmol nitrátot jelent.

Több vizsgálatban is lényegesen csökkentette a céklalé a szisztolés és a diasztolés vérnyomást, különösen mérsékelt intenzitású aerob mozgás mellett és, kimondottan enyhe-közepes érrendszeri kockázattal rendelkező betegek körében.

Ugyanakkor az is kiemelendő, hogy egy 6 hetes vizsgálatban a céklalé nem mutatott további vérnyomáscsökkentő hatást az aerob edzéshez képest.

A zöld teával kapcsolatos eredmények kevésbé voltak egyértelműek.

A vizsgálatok több formában alkalmazták a zöld teát, 100 mg-os kivonattól napi 3 g szárított tealevélig, illetve 150–320 mg EGCG-t tartalmazó készítményekig.

Magas vérnyomással szenvedő nőknél egy 500 mg-os kivonat, ami kb. 150 mg EGCG-t, 50 mg koffeint tartalmaz, alacsony intenzitású rezisztencia edzéssel kombinálva nagyobb mértékben csökkentette a vérnyomást, mint csak az edzés, de más vizsgálatokban azonban nem volt további előnye a zöldteának.

A kurkumin, a rezveratrol és a fokhagyma esetében is találtak pozitív eredményeket közlő tanulmányokat a szakirodalmi kutatás során, de az adatok korlátozottabbak, mint a céklalé esetében.

Az eredmények összességében arra utalnak, hogy bár a testmozgás önmagában is erős hatást mutat a magas vérnyomás csökkentésére, a növényi kiegészítők bizonyos esetekben, megfelelő dózisban és mozgásformával együtt további előnyt jelenthetnek.

(Behzad Taati et al., Nutrients, 2026, 18(4), 700)

A gyomorrák világszerte az egyik leggyakoribb daganatos betegség, melynek kockázatát többek között a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a H. pylori-fertőzés és az étrend is befolyásolhatja.

A likopin egy zsírban oldódó karotinoid, amely főként a paradicsomban és más piros vagy rózsaszínű növényi élelmiszerekben található, antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatású.

Emberi adatok alapján a likopinbevitel és a gyomorrák kapcsolata korábban nem volt egyértelmű.

Egy 2026-ban kiadott vizsgálatban vietnámi kórházakban 1182 gyomorrákos beteget és 2995 kontrollszemélyt hasonlítottak össze.

A likopinbevitelt validált, 85 élelmiszert tartalmazó kérdőívvel becsülték meg a kutatók, majd a résztvevőket öt csoportba osztották a likoponfogyasztás alapján.

Az átlagos bevitel 165, 431, 611, 1001 és 2073 µg/nap volt az öt csoportban.

A legalacsonyabb bevitelt mutató csoporthoz képest a legtöbb likopint fogyasztó csoportban 38%-kal alacsonyabb volt a gyomorrák kockázata, és az elemzés azt is kimutatta, hogy minden egy szórásegységnyi növekedés a likponbevitelben 12%-kal alacsonyabb gyomorrák kockázattal függött össze.

Egy korábbi 2013-as metaanalízis ugyan nem talált szignifikáns kapcsolatot a likopinbevitel és a gyomorrák között, de az elemzésbe beválasztott vizsgálatok jelentős heterogenitást mutattak.

A jelenlegi eredmények egy uruguayi eset-kontroll vizsgálattal azonban összhangban állnak, miközben a paradicsom-, illetve a gyümölcs- és zöldségfogyasztásra vonatkozó kutatások is kedvezőbb gyomorrák kockázattal hozhatók összefüggésbe.

Fontos azonban kiemelni, hogy ez egy megfigyeléses, eset-kontroll vizsgálat, ezért ok-okozati következtetés nem vonható le.

A kontrollok egy része emésztőrendszeri betegségek miatt került kórházba, az étrendet pedig visszaemlékezés alapján mérték, amelyek fontos limitációi a tanulmánynak.

Az is zavarhatja az eredményeket, hogy a likopint tartalmazó élelmiszerek számos más tápanyagot és bioaktív vegyületet is tartalmaznak, de úgy tűnik, hogy a likopinban gazdag, főként növényi élelmiszereket tartalmazó étrend hatékony lehet a gyomorrák prevenciójában.

(Ngoan Tran Le et al., Nutrients, 2026, 18(7), 1143)

A nyugati országokban a felnőttek naponta átlagosan akár 12 órát is eltöltenek ülve, ami a teljes ébren töltött idő több, mint háromnegyedét teszi ki.

A tartós ülés nemcsak a szív-érrendszeri és anyagcsere betegségek, hanem a rosszabb mentális egészség és a korai halálozás magasabb kockázatával is összefüggésben áll, ezért egy fontos népegészségügyi kihívás.

Korábbi vizsgálatok már kimutatták, hogy az ülés rendszeres megszakítása rövid sétákkal javíthatja a vércukorszabályozást, a vérkeringést és a közérzetet, de eddig kevés bizonyíték állt rendelkezésre arról, hogy ez a való életben is működik-e.

Ezt vizsgálta egy új, 2026-ban kiadott nagyszabású vizsgálat, amelyben kicsivel több, mint 19 alany vett részt.

A résztvevők két héten keresztül 5 perces sétákat végeztek saját választásuk szerint 30, 60 vagy 120 percenként.

A kutatók a fáradtságot, a pozitív és negatív hangulatot, valamint a munkateljesítményt is értékelték a vizsgálat során.

Mindhárom gyakorisággal végzett séta javította a résztvevők közérzetét, csökkentette a fáradtságot és a negatív hangulatot, miközben növelte a pozitív érzelmeket.

Minél gyakoribbak voltak a séták, annál nagyobb volt a javulás, de a 30 és 60 percenként végzett szünetek is már klinikailag is jelentős mértékben csökkentették a fáradtságot és javították a pozitív hangulatot.

Ezzel szemben, a negatív hangulat csökkentését csak a minden 30 percenként elvégzett 5 perces séta érte el.

Fontos eredmény, hogy a rendszeres mozgásszünetek nem rontották a munkateljesítményt.

A kutatók ugyanakkor azt is megvizsgálták, hogy mennyire tartható be ez a hétköznapokban, és azt találták, hogy a 30 percenkénti szünetek bizonyultak a leghatékonyabbnak, de ezeket volt a legnehezebb rendszeresen megvalósítani.

A 120 percenkénti séta volt a legkönnyebben kivitelezhető, viszont kisebb előnyökkel járt, ezért az óránkénti, 5 perces séta bizonyult a legkivitelezhetőbb, de még hatékony megközelítésnek.

Bár ez a vizsgálat elsősorban a mentális egészséghez kötődő végpontokat értékelt, megerősíti, hogy már a rövid, rendszeres séták is jelentős előnyökkel járhatnak a mindennapokban.

(Keith M. Diaz et al., British Journal of Sports Medicine, 2026)

Az állati eredetű fehérjében gazdag étrendek összefüggésben állnak a vesekő kialakulásának magasabb kockázatával és a krónikus vesebetegség gyorsabb előrehaladásával.

Ennek egyik oka, hogy az állati fehérjék sok kéntartalmú aminosavat tartalmaznak, amelyek lebontása növeli a szervezet savterhelését.

A savasabb vizelet csökkentheti a citrát kiválasztását, amely természetes gátlója a vesekövek képződésének, és kedvez a húgysavkövek kialakulásának is.

Egy 2024-ben publikált randomizált vizsgálat 36 egészséges felnőtt részvételével vizsgálta a húshelyettesítők hatását a savterhelésre.

A résztvevők két 8 hetes étrendi perióduson estek át, amelyek közül az egyik során napi legalább 2 adag (2×85 g) növényi húshelyettesítőt, a másik során ugyanennyi állati húst fogyasztottak.

Az intervenciók során a kutatók igyekeztek arra, hogy az alanyok étrendjének többi része változatlan maradjon.

Az eredmények azt mutatták, hogy a növényi húshelyettesítőket fogyasztó időszakban több kedvező változás is történt, ugyanis lényegesen csökkent a vizelet szulfát-, ammónium-, foszfor- és karbamid nitrogén tartalma.

Ezenfelül az is kiemelendő, hogy jelentős emelkedés mutatkozott a vizelet pH szintjében és a citrát-kreatinin arányban.

Ezek a biomarkerek szintén arra utalnak, hogy a növényi húshelyettesítők kisebb savterhelést jelentenek a szervezet számára.

Érdekesség, hogy bár sokan attól tartanak, hogy a növényi húshelyettesítők foszfát adalékanyaga növelik a foszforterhelést, ebben a vizsgálatban éppen az ellenkezője történt, hiszen a résztvevők vizeletében kevesebb foszfor ürült ki a növényi húspótlók fogyasztása során.

Az eredmények megerősítik azt a feltételezést, hogy a növényi fehérjében gazdag étrend befolyásolja a szervezet sav-bázis egyensúlyát, ezáltal lúgosabb vizeletet okozva.

Azáltal, hogy a növényi alapú húspótlók növelik a citrát kiürülését, kedvezően befolyásolhatják a vesekő, illetve a krónikus vesebetegség kockázatát.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez a vizsgálat egészséges embereken zajlott, és viszonylag kis mintaszámú volt, és elsősorban laboratóriumi biomarkereket vizsgált, nem pedig klinikai végpontokat.

(PMID: 39514692)

A húgysav a purinok lebontásának végterméke, amely normál mennyiségben antioxidáns hatású, azonban a tartósan magas húgysavszint, amit hiperurikémiának nevezünk, összefüggésben áll a köszvény, az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, és a magas vérnyomás magasabb kockázatával.

Bár régóta ismert, hogy a purinban gazdag élelmiszerek és az alkohol növelhetik a húgysavszintet, az utóbbi években egyre nagyobb figyelem irányult a cukrozott üdítőitalok szerepére is, mivel a magas fruktóztartalmuk miatt elméletileg fokozhatják a húgysav termelődését.

Egy 2020-ban kiadott szisztematikus áttekintés és metaanalízis öt keresztmetszeti vizsgálat eredményeit összesítette annak érdekében, hogy megállapítsa, hogy van-e összefüggés a cukros üdődítők fogyasztása és a szérum húgysavszintje között.

A beválasztott vizsgálatokban összesen közel 26 ezer alany adatait elemezték, akik az Egyesült Államokban, Skóciában és Szingapúrban éltek.

Az összesített eredmények azt mutatták, hogy azon alanyoknak, akik a legtöbb cukrozott üdítőt fogyasztották, átlagosan 0,18 mg/dl-rel magasabb volt a szérum húgysavszintje, mint a legkevesebb cukrozott üdítőt fogyasztóké.

Érdekességként szolgál, hogy az amerikai vizsgálatokban az összefüggés egyértelműen kimutatható volt, míg a nem amerikai populációkban nem volt statisztikailag szignifikáns a kapcsolat.

A feltételezések szerint a fruktóz lebontása során a májban nagy mennyiségű ATP használódik fel, ami fokozza az AMP képződését, amelynek lebomlásának egyik végterméke a húgysav, ezért a nagy mennyiségű fruktózbevitel átmenetileg növelheti a húgysavtermelést.

Emellett a magas ipari fruktózbevitel hozzájárulhat az inzulinrezisztencia kialakulásához is, amely szintén hozzájárulhat a magasabb húgysavszinthez.

Mivel a metaanalízis kizárólag keresztmetszeti vizsgálatokat tartalmazott, ezért nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a cukrozott üdítők okozzák a húgysavszint emelkedését.

Sőt, a vizsgálatokban a "cukrozott ital" definíciója sem volt egységes, és az elfogyasztott mennyiségek is eltértek, ugyanakkor a jelen tanulmány más, korábbi prospektív kohorszvizsgálatokkal is egyetértésben áll, ami erősíti az összefüggést.

(PMID: 32683776)

A magas vérnyomás világszerte a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a korai halálozás egyik legfontosabb kockázati tényezője.

Emiatt egyre nagyobb figyelem irányul azokra az étrendi tényezőkre, amelyek természetes módon segíthetnek a vérnyomás csökkentésében.

Az ehető algák, mint például a spirulina, a chlorella vagy a különböző tengeri moszatok, számos olyan bioaktív vegyületet tartalmaznak, mint a peptidek, polifenolok, kálium, omega-3 zsírsavak és antioxidánsok, amelyek kedvezően hathatnak a szív- és érrendszerre.

Egyes tengeri algák emellett nitrátot is tartalmaznak, amelyből a szervezet nitrogén-monoxidot képezhet, ami elősegíti az erek ellazulását.

Egy 2025-ben megjelent szisztematikus áttekintés és metaanalízis 29 randomizált, kontrollált vizsgálat eredményeit elemezte, amelyekben összesen 1583 felnőtt vett részt.

A beválasztott vizsgálatok legalább 4 hétig tartottak, és az algákból 0,001–8 g/nap közötti dózisokban kaptak a résztvevők.

Az összesített eredmények alapján az algafogyasztás átlagosan 2,05 Hgmm-rel csökkentette a szisztolés, illetve 1,87 Hgmm-rel a diasztolés vérnyomást.

A legerősebb hatást a spirulina mutatta, amely átlagosan 5,28 Hgmm-es szisztolés és 3,56 Hgmm-es diasztolés vérnyomáscsökkenést okozott.

A napi legalább 3 grammos adagok lényegesen hatékonyabbnak bizonyultak, mint az ennél kisebb dózisok, és a teljes alga fogyasztása nagyobb előnyt mutatott, mint a kivonatok vagy izolált hatóanyagok alkalmazása.

A kedvező hatás elsősorban azoknál volt megfigyelhető, akiknek eleve magasabb volt a vérnyomásuk vagy valamilyen kardiometabolikus kockázati tényezővel rendelkeztek.

Az eredmények egyetértésben állnak korábbi tanulmányokkal, amelyek szintén a spirulina vérnyomáscsökkentő hatását erősítették meg.

A tanulmány arra utal, hogy a megfelelő étrend és életmód mellett az algafogyasztás hasznos kiegészítője lehet a vérnyomáscsökkentésnek, magas vérnyomással küzdő betegek esetében.

(PMID: 40726022)

Az utóbbi években egyre nagyobb figyelem irányul a „metabolikus endotoxémiára”, amely során a Gram-negatív baktériumok sejtfalából származó lipopoliszacharidok (LPS) felszívódnak a vérkeringésbe.

Bár ezek a szintek jóval alacsonyabbak, mint a szepszis során megfigyeltek, még is összefüggésbe hozhatók a krónikus, alacsony fokú gyulladással, inzulinrezisztenciával és a kardiometabolikus betegségekkel.

Mivel korábbi állatkísérletek és kisebb humán vizsgálatok arra utaló adatokat közöltek, hogy a magas zsírtartalmú étrend elősegítheti az endotoxinok felszívódását, ezért egy 2025-ben megjelent randomizált, kontrollált vizsgálatban azt vizsgálták, hogy a magas zsírbevitel milyen hatással van a vér endotoxin szintjére.

A vizsgálatban 32 alany vett részt (16 normál testtömegű, 16 pedig elhízott), akiknek átlag életkora 63 év volt.

A résztvevők 5 napig alacsony zsírtartalmú (teljes energiabevitel 20 %-ka) és 5 napig magas zsírtartalmú (energia 40 %-ka) étrendet követtek.

A tényleges zsírbevitel a magas zsírtartalmú periódusban átlagosan 110 g/nap volt, ebből közel 38 g telített zsírsav.

Ezt követően egy 530 kalóriatartalmú tesztételt kellett elfogyasszanak az alanyok, amelyben a kalóriák 46 %-ka zsírból származott.

Az eredmények szerint az elhízott csoportban az éhgyomi szérum-LPS szint jelentősen magasabb volt a magas zsírtartalmú étrend után, míg a normál testsúlyú alanyoknál ilyen változást nem figyeltek meg.

Az elhízott résztvevőkben az étkezés utáni endotoxin emelkedés 1,8-szor magasabb volt, és tartósabb ideig fennmaradt.

A vizsgálatban a magas zsírtartalmú étrend emelte a vér zonulin szintjét, ami a béláteresztés egy fontos markere, de szintén növelte az IL-6 és TNF-α gyulladásos markerek koncentrációját is.

A széklet mikrobiom elemzése csak minimális változásokat mutatott az intervenció után a Gram-negatív baktériumok arányában.

A vizsgálat egyik legfontosabb eredménye, hogy a magas zsírtartalmú étrend által kiváltott endotoxémia hátterében valószínűleg nem a mikrobiom változása áll, hanem a bél barrierfunkciójának romlása.

(PMID: 40480607)

Az iszkémiás szívbetegség világszerte a vezető halálokok közé tartozik.

2016-os adatok azt mutatták, hogy 9 millió halálesetért felelt, ezért kiemelt jelentőségű annak megállapítása, hogy mely étrendi tényezők befolyásolják a betegség kialakulásának kockázatát.

Feltételezések szerint a vörös és a feldolgozott húsok fogyasztása növelheti az iszkémiás szívbetegség kockázatát, részben a magas telített zsírsav-, és nátriumtartalmuk miatt.

A telített zsírok emelik az LDL-koleszterin szintjét, míg a túlzott nátriumbevitel hozzájárul a magas vérnyomás kialakulásához.

Egy 2023-ban megjelent szisztematikus áttekintés és metaanalízis 13 prospektív kohorszvizsgálat adatait elemezte, melyekben összesen 1.4 millió alany vett részt, akik között 32 ezer iszkémiás szívbetegség eset alakult ki a nyomonkövetés alatt.

A vizsgálatokban egyébként az utánkövetés 6 és 30 év között változott.

Az eredmények azt mutatták, hogy minden további 50 gramm feldolgozatlan vörös hús fogyasztása naponta 9%-kal magasabb iszkémiás szívbetegség kockázattal állt összefüggésben, míg ugyanennyi feldolgozott hús 18%-kal magasabb kockázattal járt együtt.

A baromfihús esetében nem volt statisztikailag lényeges az összefüggés.

Az eredmények az alcsoport elemzésekben is fennmaradtak.

A korábban is említett biológiai mechanizmusok is megerősítik az összefüggést, azonban a telített zsírok és a nátrium feltételezett káros hatásain kívül a vörös húsban található L-karnitinből a bélmikrobiom trimetilamin-N-oxidot (TMAO) képezhet, amely szintén összefügg az érelmeszesedés magasabb kockázatával.

A jelenlegi eredmények egyetértésben állnak a nemzetközi táplálkozási ajánlásokkal, amelyek a vörös és különösen a feldolgozott húsok fogyasztásának csökkentését javasolják.

A hangsúly ugyanakkor nem egyetlen élelmiszeren, hanem a teljes étrendi mintázaton érdemes, hogy legyen, melyek közzé tartozik a növényi alapú fehérjeforrások, a halak, a teljes értékű gabonák, a zöldségek és a gyümölcsök előtérbe helyezése, mely továbbra is a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésének legfontosabb táplálkozási stratégiája.

(PMID: 34284672)

Az irritábilis bél szindróma (IBS) a lakosság mintegy 10–25%-át érintő, hasi fájdalommal, puffadással és megváltozott bélműködéssel járó funkcionális bélbetegség, amely jelentősen rontja az életminőséget.

Mivel az IBS kialakulásában a bél-agy tengely zavara, az alacsony fokú gyulladás, az immunrendszer működése és a bélgát épsége is szerepet játszik, egyre nagyobb figyelem irányul a D-vitamin lehetséges terápiás szerepére.

Ez annak köszönhető, hogy a D-vitamin receptorok jelen vannak a bélhámsejtekben, és hozzájárulnak a bélnyálkahártya integritásának fenntartásához. Az IBS-ben szenvedők körében a D-vitamin hiány is gyakoribb.

A tanulmány 12 vizsgálat (7 randomizált, kontrollált vizsgálat, 3 intervenciós tanulmány és 2 Mendeli randomizációs elemzés) eredményeit foglalta össze.

A legtöbb résztvevő a tanulmány kezdetekor D-vitamin hiányos (

A szelén egy esszenciális nyomelem, amely számos fehérje alkotórészeként fontos szerepet játszik az antioxidáns védelemben, a pajzsmirigyhormonok anyagcseréjében és az immunrendszer működésében.

A glutation-peroxidáz és a tioredoxin-reduktáz enzimek révén hozzájárul a reaktív oxigén- és nitrogéngyökök semlegesítéséhez, ezáltal csökkentve az oxidatív stresszt, amely az érelmeszesedés és más kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának egyik fontos mechanizmusa.

Bár a súlyos szelénhiány ritka, az 55 mcg/nap alatti szelénbevitel összefüggésben áll a szív- és érrendszeri betegségek fokozott kockázatával, ugyanakkor a korábbi epidemiológiai vizsgálatok eredményei nem voltak egyértelműek.

Ennek érdekében egy 2020-ban kiadott szisztematikus áttekintés és metaanalízis 13 vizsgálat (kohorsz-, eset-kontroll és randomizált klinikai vizsgálatok) adatai alapján vizsgálta a szív- és érrendszeri betegségek kockázata és a szelénstátusz közötti kapcsolatot.

A beválasztott vizsgálatokban közel 42 ezer alany vett részt.

Az alanyok szelénstátuszát vérmintából, és egy pár esetben körömmintából határozták meg.

Az elemzés azt mutatta, hogy a magasabb, de még fiziológiás szelénszint 30%-kal alacsonyabb kardiovaszkuláris kockázattal állt összefüggésben.

A szív- és érrendszeri halálozás kockázata 31%-kal alacsonyabb volt ugyanezen alanyok között , míg a betegségek előfordulásában 34%-os kockázatcsökkenés volt megfigyelhető, bár statisztikailag az utóbbi nem volt szignifikáns.

A dózis-válasz elemzésben minden 10 µg/L-rel magasabb vérszelén-koncentráció 15%-kal alacsonyabb kardiovaszkuláris kockázattal járt együtt.

A halálozás tekintetében ugyanakkor az összefüggés nem volt lineáris.

A védőhatás elsősorban azokban a régiókban figyelhető meg, ahol a szelénbevitel alacsony, míg megfelelő szelénellátottságú populációkban a pótlás előnye kevésbé egyértelmű.

A jelenlegi bizonyítékok alapján tehát nem a minél magasabb szelénbevitel a cél, hanem az optimális szelénstátusz fenntartása, hiszen a szelén biztonságos beviteli tartománya viszonylag szűk, és a túlzott bevitel potenciálisan káros hatásokkal is járhat.

(PMID: 32799545)