LifestylePro Academy

A tej- és tejtermékfogyasztás, valamint a daganatos betegségek kapcsolatát évtizedek óta vizsgálják, azonban az eredmények gyakran ellentmondásosak.

A legtöbb kutatás kérdőíves módszerekkel becsülte a tejtermékfogyasztást, amelynek több limitációja is lehet, ezért egy 2014-ben kiadott svéd tanulmányban más megközelítést alkalmaztak.

A kutatók azt vizsgálták, hogy a laktózintoleranciában szenvedők, akik betegségük miatt kevesebb tejet és tejterméket fogyasztanak, körében hogyan alakul bizonyos daganatok előfordulása.

A résztvevőket svéd egészségügyi nyilvántartások alapján azonosították, majd adataikat összekapcsolták a Svéd Rákregiszterrel, amely segített a rák diagnózisok rögzítésében és elemzésében.

A közel 500 ezer személyévnyi nyomonkövetés során a kutatók a tüdő-, emlő- és petefészekrák előfordulását hasonlították össze a teljes svéd népesség adataival.

Az eredmények azt mutatták, hogy a laktózintoleranciával élők körében a tüdőrák kockázata 45%-kal alacsonyabb volt, az emlőrák kockázata 21%-kal, míg a petefészekrák előfordulása 39%-kal volt alacsonyabb.

Fontos megfigyelés, hogy a laktózintoleráns személyek családtagjainál nem találtak hasonló kockázatcsökkenést, ami arra utal, hogy az eredmények valószínűleg életmódbeli vagy táplálkozási szokásokkal magyarázhatók.

A szerzők több lehetséges mechanizmust is felvetnek, amelyekből kiemelten fontos a tejtermékek telített zsírtartalma, illetve olyan növekedési faktorok jelenléte, mint az IGF-1, amelyet korábbi vizsgálatok bizonyos daganatok fokozott kockázatával hoztak összefüggésbe.

A tejtermékek kerülése a bélmikrobiom összetételét is módosíthatja, ami szintén befolyásolhatja a daganatképződést, illetve az sem zárható ki, hogy a laktózintoleráns személyek egy része növényi alapú alternatívákat fogyaszt, amelyek önmagukban is kedvező egészségügyi hatásokkal járhatnak.

Bár a vizsgálat erőssége a nagy mintaszám és a regiszteradatok használata, fontos hangsúlyozni, hogy sok esetben a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a teljes étrend vagy más életmódbeli tényezők hatását nem tudták teljes mértékben kizárni.

Ha szeretnél tanulni az életmódorvoslásról, jelentkezz képzésünkre.

(PMID: 25314053)

A zöld tea fogyasztása régóta összefüggésben áll számos kedvező egészségügyi hatással, köztük az oxidatív stressz csökkentésével és bizonyos daganatos és szív- és érrendszeri betegségek alacsonyabb kockázatával.

A zöld teában található katekin vegyületek antioxidáns tulajdonságuk révén védhetik a sejteket, mely magyarázatként szolgálhat a kedvező hatásokra, azonban az utóbbi évek kutatásai arra utalnak, hogy a katekinok nemcsak antioxidáns, hanem enyhe prooxidáns hatást is kifejthetnek, amely aktiválhatja a sejtek saját védekező és DNS-javító folyamatait.

Ezt a feltevést vizsgálta egy hongkongi randomizált, placebokontrollált vizsgálat is, amelyben 16 egészséges, nem dohányzó felnőtt vett részt.

A résztvevők egyszeri dózisban 200 mL 1,5%-os zöld teát fogyasztottak, illetve egy másik szakaszban 7 napon keresztül napi kétszer 200 mL 1%-os zöld teát kaptak.

A kutatók a limfociták (fehérvérsejtek) DNS-károsodását és a DNS-javító mechanizmusok aktivitását vizsgálták.

Az eredmények azt mutatták, hogy már egyetlen adag zöld tea elfogyasztása után 60 és 120 perccel mintegy 30%-kal csökkent az oxidáció okozta DNS-károsodás mértéke a kontrollhoz képest.

A kedvező hatás a 7 napos rendszeres fogyasztás után is fennmaradt, és emellett jelentősen nőtt a hOGG1 nevű DNS-javító enzim aktivitása, amely az oxidatív DNS-léziók kijavítását végzi.

A zöldtea rendszeres fogyasztása a 7 nap során fokozta a HMOX-1 fehérje expresszióját is, amely antioxidáns és gyulladáscsökkentő funkcióval rendelkezik.

A vizsgálat nem talált jelentős változást az ezen fehérjékhez kapcsolódó gének expressziójában, ami arra utalhat, hogy a zöld tea inkább poszttranszlációs mechanizmusokon keresztül befolyásolja a sejtvédő rendszereket, nem pedig a gének szintjén.

A szerzők szerint az enyhe, átmeneti prooxidáns hatás egyfajta adaptív választ válthat ki, amely hosszabb távon fokozza a sejtek ellenálló képességét.

A tanulmány különösen fontos, mert emberekben is igazolta, hogy a zöld tea nemcsak közvetlen antioxidáns hatással rendelkezhet, hanem aktiválhatja a szervezet saját DNS-védő mechanizmusait is.

Ha szeretnél tanulni az életmódorvoslásról, jelentkezz képzésünkre.

(PMID: 24585444)

Az időskori hallásromlás világszerte egyre gyakoribb problémát jelent, amely jelentősen ronthatja az életminőséget, és összefüggést mutat a depresszióval, az izolációval, valamint a kognitív magasabb fokozott kockázatával.

Egy brit kutatócsoport a Caerphilly Prospective Study adatait elemezte, amelyben 2512, 45 és 59 év közötti férfit követtek nyomon.

A résztvevők étrendjét kérdőívvel, egy alcsoportban pedig 7 napos mérlegelt étrendi naplóval is felmérték, ami egyben validálta az étrendgyakorisági kérdőívvel gyűjtött adatokat.

A hallásvizsgálatot öt évvel később audiometriás módszerrel végezték, a hallásromlást pedig 25 dB feletti átlagos hallásküszöbként definiálták a 0,5–4 kHz közötti frekvenciatartományban.

A kutatók három fő étrendi mintázatot azonosítottak, amelyből az egyik az úgynevezett „egészséges” étrend volt, ami nagyobb mennyiségben tartalmazott teljes kiőrlésű gabonákat, gyümölcsöket, zöldségeket és magas rosttartalmú kenyereket, és alacsonyabb mennyiségben tartalmazott vajat, zsírt és sört.

Az eredmények szerint azoknál az alanyoknál, akik a leginkább követték ezt az étrendi mintázatot, 22%-kal kisebb volt a hallásromlás kockázata.

Az összefüggés a statisztikai korrekciók után is fennmaradt, amely során olyan zavaró tényezőket is figyelembe vettek, mint a dohányzás, a foglalkozás és az életkor.

Ezzel szemben a „tradicionális” étrendi mintázat, amely több vörös és feldolgozott húst, vajat, zsírt és sült burgonyát tartalmazott, 18%-kal magasabb hallásromlási kockázattal állt összefüggésben.

Az omega-3 zsírsavakban, antioxidánsokban és vitaminokban gazdag étrend hozzájárulhat a hallás megőrzéséhez.

A feltételezett biológiai mechanizmusok között szerepelnek a belső fül jobb vérellátása, az oxidatív stressz csökkentése és a gyulladás mérséklése, amelyek az egészséges élelmiszerek fogyasztásának tulajdoníthatók.

Bár az eredmények nem bizonyítanak közvetlen ok-okozati kapcsolatot, a tanulmány tovább erősíti azt a feltételezést, hogy az egészséges táplálkozás nemcsak a szív- és érrendszer, hanem az érzékszervek egészsége szempontjából is fontos lehet.

Ha szeretnél tanulni az életmódorvoslásról, jelentkezz képzésünkre.

(PMID: 30670107)

Az újszülöttek K-vitamin-raktárai eleve alacsonyak, különösen koraszülöttek és alacsony születési súlyú csecsemők esetében.

A K-vitamin-hiány azért kiemelten fontos, mert növeli a potenciálisan életveszélyes újszülöttkori vérzések kockázatát.

A hiány korai felismerésére a PIVKA-II nevű fehérjét használják markerként, amely már a klinikai tünetek megjelenése előtt jelezheti az elégtelen K-vitamin státuszt.

Egy Japánban végzett retrospektív eset-kontroll vizsgálatban 64 K-vitamin-hiányos újszülött és 128 kontroll adatait elemezték.

K-vitamin-hiánynak a 1000 mAU/mL-t meghaladó PIVKA-II-szintet tekintették közvetlenül születés után, még a rutinszerű K-vitamin beadása előtt.

A vizsgálatban a terhesség előtti elhízást 25 kg/m² vagy annál magasabb testtömeg-indexként definiálták.

Az újszülöttek a születést követő 24 órán belül 1–2 mg K2-vitamint kaptak testsúlytól függően.

Az eredmények azt mutatták, hogy az anyai elhízás lényegesen gyakoribb volt a K-vitamin-hiányos újszülöttek körében.

A többváltozós statisztikai elemzés alapján a terhesség előtti elhízás önálló rizikófaktornak bizonyult, és közel négyszeres kockázatnövekedést mutatott.

Emellett pozitív összefüggést találtak az anyai testtömeg index és az újszülöttek PIVKA-II-szintje között is, vagyis minél magasabb volt az anya testtömeg indexe, annál magasabb volt, az újszülött esetében, a K-vitamin-hiány kockázata.

Érdekes, hogy más korábban feltételezett tényezők, mint például a császármetszés, a koraszülés vagy a szülés előtti szteroidkezelés ebben a vizsgálatban nem mutattak statisztikailag lényeges kapcsolatot a csecsemőnél kialakuló K-vitamin hiány kockázatával.

A szerzők szerint az összefüggés hátterében az állhat, hogy a zsírban oldódó vitaminok, köztük a K-vitamin, részben a zsírszövetben raktározódnak, ami elhízás esetén csökkentheti azok biológiai hozzáférhetőségét.

Bár a vizsgálat megfigyeléses jellegű, az eredmények klinikailag relevánsak lehetnek, és a jövőben elképzelhető, hogy az elhízással élő várandós kismamák esetében fokozott figyelmet kap majd a K-vitamin státusz felügyelete és a célzott prevenció.

(PMID: 41076804)

A flavonoidok a növényi eredetű élelmiszerekben természetesen előforduló polifenolos vegyületek, amelyekről számos kedvező élettani hatás bizonyított.

A flavonoidoknak a gyümölcsök, zöldségek, tea, kakaó, bogyós gyümölcsök és citrusfélék egyaránt jelentős forrásaik.

Korábbi epidemiológiai kutatások már találtak összefüggést a magasabb flavonoidbevitel és a szív-érrendszeri betegségek, a 2-es típusú diabétesz, egyes daganatok, valamint a minden okból bekövetkező halálozás alacsonyabb kockázata között.

Arról viszont kevesebb adat állt rendelkezésre, hogy a kockázatcsökkentés vonatkozásában számít-e az, hogy hányféle flavonoidot fogyasztunk rendszeresen vagy elegendő a megfelelő mennyiségre figyelmet fordítani.

Egy a Nature Food szaklapban 2025-ben publikált új vizsgálat 124 ezer brit felnőtt étrendjét és egészségi állapotát elemezte.

Az alanyokat közel 10 éven át követték nyomon, akik között az átlag flavonoidbevitel napi 792 mg volt, amely átlagosan 9,4 különböző flavonoidtípusból állt.

Az alanyok bevitelének legnagyobb részét a flavan-3-olok adták, ami főként teából származik, de jelentős forrás volt az alma, a bogyós gyümölcsök, a szőlő és a citrusfélék fogyasztása is.

Az eredmények szerint a legnagyobb flavonoid-diverzitással rendelkező csoportban 14%-kal alacsonyabb volt az összhalálozás kockázata a legkisebb diverzitású csoporthoz képest, és a magas diverzitású csoportban átlagosan 7 flavonoidtípussal ettek több féle flavonoidot az alanyok.

Emellett 10%-kal alacsonyabb volt a kardiovaszkuláris betegségek, 20%-kal a 2-es típusú diabétesz, 8%-kal a daganatos és 8%-kal a légzőszervi betegségek előfordulása a magas diverzitású csoportban.

A kedvező összefüggések a flavonoidbevitel mennyiségétől függetlenül is fennmaradtak, ami arra utal, hogy nem elegendő csupán sok flavonoidot fogyasztani, hanem a különböző források kombinációja önmagában is előnyös.

A vizsgálat különösen kedvező hatást talált a flavan-3-olok és flavanonok változatos bevitele esetén.

A szerzők szerint a különböző flavonoidok eltérő biológiai aktivitása magyarázhatja, hogy a nagyobb étrendi diverzitás miért társul jobb egészségi kimenetelekkel.

(PMID: 40456886)

Az életkor előrehaladtával és a fizikai inaktivitás hatására az artériák fokozatosan merevebbé válnak, az endothelfunkció romlik, ami növeli a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát.

Az érfunkció javulása jelentősen csökkentheti a szív- és érrendszeri megbetegedés kockázatát.

Ezt bizonyítja, hogy az áramlás-közvetített vazodilatációban bekövetkező mindössze 1%-os javulás, akár 8–16%-kal csökkentheti a szív- és érrendszeri események és az összhalálozás kockázatát, míg a pulzushullám-terjedési sebesség (angolul PWV) 1 m/s-os csökkenése 12–15%-kal mérsékelheti a kardiovaszkuláris események előfordulását.

Egy 2025-ben megjelent szisztematikus áttekintés és metaanalízis 18 randomizált kontrollált vizsgálatot elemzett, melyekben összesen 845 alany vett részt, akiknek átlagéletkora 65 év volt.

A résztvevők között egészséges idősek, valamint 2-es típusú cukorbetegek, hipertóniások, perifériás érbetegségben vagy koszorúér-betegségben szenvedők is szerepeltek.

Az intervenciókban alkalmazott vízi edzések átlagosan 50 percig tartottak, heti három alkalommal, 11 héten keresztül.

Az edzések intenzitása jellemzően közepes vagy magas volt, ami a maximális pulzus 50–85%-át jelenti.

A víz hőmérséklete átlagosan 31 °C volt, a vízmélység többnyire derékig vagy mellkasig ért.

A vízi edzés a nem edző kontrollcsoportokhoz képest jelentősen és nagy mértékben csökkentette az artériás merevséget, ami hozzávetőleg 1,46 m/s-os PWV-csökkenésnek felel meg.

Az endothelfunkció is lényegesen javult, ami mintegy 2,35%-os áramlás-közvetített vazodilatáció-emelkedést jelentett.

Az artériás merevség javulása gyakorlatilag megegyezett a szárazföldi edzés hatásával, míg az endothelfunkció esetében a vízi edzés ugyan kis mértékben, de kedvezőbbnek bizonyult.

Álagosan az alanyok 91%-a végig csinálta a protokollokat, ami arra utal, hogy a vízi edzés jól betartható.

Ez a metaanalízis azt mutatja, hogy a vízi torna nem csupán kímélő alternatíva ízületi panaszokkal vagy mozgáskorlátozottsággal élők számára, hanem élettani hatásai legalább olyan kedvezőek lehetnek, mint a hagyományos szárazföldi edzésé.

(PMID: 41385562)

A serdülőkor a testi és mentális fejlődés egyik legérzékenyebb időszaka.

Adatok szerint a középiskolások közel egynegyede tapasztal depressziós tüneteket, ami nemcsak a tanulmányi teljesítményt, hanem az életminőséget is jelentősen ronthatja.

Bár régóta ismert, hogy a rendszeres testmozgás javítja a hangulatot, kevés jól kontrollált vizsgálat hasonlította össze, hogy milyen edzésintenzitás a leghatékonyabb a depressziós tünetek csökkentésére.

Egy 2025-ben kiadott 12 hetes randomizált kontrollált vizsgálatban 266 kínai serdülőkorú tanuló vett részt, akiket három csoportba osztottak az edzések intenzitása alapján.

A gyerekek heti háromszor, alkalmanként 40 perces testnevelésórán vettek részt, amelyek röplabda-alapú gyakorlatokat, guggolásokat, kitöréseket és planket tartalmaztak.

Az alacsony intenzitású csoport átlagpulzusa 100–120/perc, a közepes intenzitásúé 120–140/perc, míg a magas intenzitásúé 140–160/perc volt az órák során.

A depressziós tüneteket a CES-D kérdőívvel mérték, mely alapján az alanyok kiindulási pontszáma a nagy intenzitású csoportban 16,4 pont volt, amely 12 hét után 10,8 pontra csökkent, vagyis átlagosan 5,6 pontos javulást mutatott.

A közepes intenzitású csoportban 3,7 pontos csökkenést figyeltek meg, míg az alacsony intenzitású csoportban nem történt jelentős változás.

Az izomerő minden csoportban javult, de a legnagyobb mértékű fejlődést a magas intenzitású edzés eredményezte.

Különösen érdekes, hogy az alsó végtagi erő, melyet az álló távolugrás teljesítmény változásával mértek, szignifikánsan előre jelezte a depressziós tünetek csökkenését, míg a kézszorító erőben történő javulás nem.

Ez arra utal, hogy a nagy izomtömeget megmozgató, dinamikus gyakorlatok kiemelt szerepet játszhatnak a mentális egészség javításában.

Az eredmények jól illeszkednek korábbi tanulmányokkal, amelyek szerint a közepes és magas intenzitású mozgásformák fokozzák a BDNF-termelést, javítják a neuroplaszticitást és csökkentik a stresszhormonok szintjét, melyek által támogatják a mentális egészséget.

(PMID: 41270072)

A serdülőkor az egyik legjelentősebb növekedési szakasz, mivel ekkor alakul ki a felnőttkori testtömeg mintegy 40%-a, a csonttömeg 45%-a, és a végleges testmagasság körülbelül 15%-a.

Ebben az életszakaszban megnő a tápanyagszükséglet és a megfelelő mikrotápanyagok ellátottsága kulcsfontosságú, különösen a lányok esetében.

A folát (B9-vitamin) egy nélkülözhetetlen vitamin a DNS-szintézishez, a vörös- és fehérvérsejtek képzéséhez, valamint az idegrendszer fejlődéséhez.

Hiánya megaloblasztos vérszegénységet, csökkent immunműködést, és kognitív zavarokat okozhat, illetve növeli a későbbi várandósságok során a velőcsőzáródási rendellenességek kockázatát.

Egy 2026-os szisztematikus áttekintés és metaanalízis 26 vizsgálat eredményeit összegezte abból a célból, hogy megállapítsa a globális foláthiány előfordulási arányát.

Az elemzésben összesen 26 ezer serdülő lány adatai álltak rendelkezésre, olyan vizsgálatokból, amelyek 1975 és 2024 között készültek Afrikában, Ázsiában, Európában és Amerikában.

A folátstátuszt szérum/plazma folát vagy vörösvérsejt-folát alapján határozták meg. Az utóbbi esetében 317–340 nmol/L alatti érték számított foláthiányos állapotnak, míg a szérum folát esetében a foláthiányt 4.5–6.8 nmol/L alatti értékkel definiálták.

A globális összesített előfordulási arány 26,9% volt, vagyis átlagosan minden negyedik serdülő lány foláthiányosnak bizonyult a beválasztott vizsgálatok adatai alapján.

A legmagasabb arányt Afrikában mérték (35,5%), míg az egyes országok között jelentős különbségek mutatkoztak: Indiában 1,4%, Szudánban pedig 69% volt a prevalencia.

Az vörösvértest-folátot használó vizsgálatok magasabb foláthiány arányt jeleztek (33,6%), mint a szérumfolát-alapú mérések (24,4%), ami összhangban van azzal, hogy a vörösvérsejt-folát a hosszú távú folátstátusz megbízhatóbb mutatója.

Az eredmények megerősítik, hogy a foláthiány továbbra is jelentős közegészségügyi probléma, azonban a magas jövedelmű országokban a kötelező dúsítás és a jobb étrendi ellátottság miatt a hiány gyakran 5% alatt marad.

(PMID: 42008508)

A krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) világszerte az egyik legjelentősebb légzőszervi megbetegedés, amelyet tartós gyulladás és fokozatos légzésfunkció-romlás jellemez.

Bár a COPD legfontosabb kockázati tényezője hagyományosan a dohányzás, az utóbbi években egyre nagyobb figyelem irányul az e-cigaretták hosszú távú egészségügyi hatásaira is.

Az e-cigaretták aeroszolja ugyan kevesebb égésterméket tartalmaz, mint a hagyományos cigaretta füstje, de továbbra is jelen vannak benne ultrafinom részecskék, illékony szerves vegyületek és oxidatív stresszt kiváltó anyagok, amelyek károsíthatják a légutakat.

Egy 2025-ban publikált szisztematikus áttekintés és metaanalízis 17 tanulmány eredményeit foglalta össze, amelyekben összesen több mint 4 millió résztvevő adatai álltak a kutatók rendelkezésére.

A vizsgálatok többsége az Egyesült Államokból származott, de kínai és dél-koreai kutatások is szerepeltek a beválasztott vizsgálatok között.

A kutatók a COPD-kockázatát hasonlították össze jelenlegi, korábbi és „valaha” használók és nem használók között.

Az eredmények alapján a jelenlegi e-cigaretta-használóknál 47%-kal magasabb volt a COPD kockázata, míg a korábbi használóknál a kockázatnövekedés 77% volt.

Azoknál is emelkedett volt a kockázat, akik életük során akár csak egyszer is használtak e-cigarettát.

Fontos megjegyezni, hogy a vizsgálatok többsége nem tartalmazott részletes adatokat a használat időtartamáról, a nikotinkoncentrációról vagy a napi fogyasztás mértékéről, így dózis–hatás összefüggést nem lehetett meghatározni.

Az eredmények összhangban vannak azokkal a korábbi kutatásokkal, amelyek az e-cigaretták légúti gyulladást fokozó és oxidatív stresszt kiváltó hatásait mutatták ki.

A hagyományos dohányzás továbbra is nagyobb mértékben növeli a COPD kockázatát, az e-cigaretta sem tekinthető kockázatmentes alternatívának, és különösen aggasztó, hogy a fokozott kockázat korábbi használóknál is fennmaradt, ami arra utalhat, hogy a légúti károsodás egy része tartós lehet.

A kutatás üzenete, hogy az e-cigaretta használata nem csupán átmeneti irritációt okozhat, hanem hosszabb távon hozzájárulhat a COPD kialakulásához is.

(PMID: 40624045)

Az elhízás a 21. század egyik legjelentősebb közegészségügyi problémájává vált, különösen a nyugati országokban.

A szakirodalom egyre inkább hangsúlyozza az úgynevezett „obezogén környezet” szerepét, amelyben a magas energiatartalmú ételek könnyen hozzáférhetők, így növelve a túlzott kalóriabevitelt.

Ugyanakkor nemcsak a környezeti tényezők, hanem bizonyos életmódbeli szokások, mint például a televíziózás, az alkoholfogyasztás és az alváshiány is fokozhatják az energiafelvételt, bár ezek pontos hatása korábban ellentmondásos volt a publikált tanulmányokban.

A metaanalízis kontrollált vizsgálatok eredményeit összegezte, amelyek egészséges résztvevőknél vizsgálták az életmódtényezők akut hatását a táplálékbevitelre.

A beválasztási kritériumoknak olyan vizsgálatok feleltek meg, amelyekben az alkoholos italt legfeljebb 30 perccel az étkezés előtt fogyasztották, az alvással kapcsolatban pedig maximum öt és fél óra alvás szerepelt az intervencióként, ezáltal előidézve az alváshiányt.

Összesen 23 vizsgálat adatait elemezte a metaanalízis, mely eredményei egyértelműen kimutatták, hogy mindhárom tényező lényegesen növeli az energiafelvételt.

A hatás mértéke azonban különbözött, mégpedig olyan módon, hogy az alkohol növelte a legnagyobb mértékben az energiabevitelt, ezt követte az alváshiány, majd a televíziózás.

Az alkohol hatása különösen figyelemre méltó, mivel már egyetlen étkezés során is jelentős többletfogyasztást eredményezett.

A mechanizmusok tekintetében a tanulmány hangsúlyozza a jutalmazási rendszer és a gátló kontroll szerepét.

Az alkohol, a TV-nézés és az alváshiány fokozzák az ételek hedonikus értékét, részben hormonális változásokon (mint pl. ghrelin) és agyi jutalmazó pályák aktiválásán keresztül.

A tanulmány fontos üzenete, hogy ezek az életmódtényezők nem csupán összefüggnek az elhízással, hanem aktívan hozzájárulhatnak annak kialakulásához az energiafelvétel növelésén keresztül.

Az eredményekre kihangsúlyozzák az olyan elhízás megelőző stratégiákat, amelyek az alvás optimalizálására, a képernyőidő csökkentésére és az alkoholfogyasztás mérséklésére épülnek.

(PMID: 22836029)