07/09/2022
Amikor az életedet adnád már egy jó szóért vagy egy igaz ölelésért...na pont akkor ne tedd. Mert akkor vagy a legsebezhetőbb, és mint egy koncot odadobod magad bárkinek. Bárkinek, aki látja rajtad a sebezhetőségedet, a gyengeségedet. Mert az egész lényedből árad a szeretetéhség. És a dögkeselyűk ezekre a nőkre vadásznak. Lecsapnak rájuk, mint egy prédára, és kegyet gyakorolnak. Adnak neked egy jó szót, és egy ölelést. Hiszen erre vágytál, nem? Cserébe kirabolják a lelked. Elvesznek tőled mindent, amit csak lehet. És te boldogan, önként és dalolva adsz magadból mindent. Hiszen olyan kedves, olyan szerethető. Hiszen megadta neked amire vágysz. Észre sem veszed, és olyan üres vagy, mint egy kiszáradt kút. Lecsapolt lélekkel, félredobva hagyod majd el a színpadot. Mert az. Egy vadász olcsó színjátéka, amihez te adtad a teret. Egy csepp figyelemért cserébe elvesz tőled mindent. És a végén azt veszed észre, hogy tulajdonképpen nem kaptál semmit. Csak adtál és adtál. Eladtad magad egy jó szóért és egy ölelésért cserébe. Magadtól adtál oda mindent, még csak nem is hibáztathatsz senkit. Csak önmagadat. A vadász majd új kutat keres, de te szomjas maradsz. Így hát amikor a legjobban szomjazol, akkor kell a legjobban vigyáznod...és kivárni az esőt. Türelemmel, méltósággal.
