A NemTudás Ellenszere

Az iráni és izraeli vezetők, valamint minden olyan vezető aki háborúban vesz részt, alkalmatlan a vezetésre!

“A bölcsen önző emberek magukra gondolva segítenek másokon, amennyire csak erejükből telik, és ennek eredményeképpen maguk is élvezik a kedvező következményeket.”

Állam, pénzek, politika,… és ami még ebbe a viszonylagosan valóságos kérdéskörbe tartozik.

Ez nem egy politikai tartalom, inkább vezetés-elméleti, pénzügyi, filozófiai téma.

A politikai létezése egyéni döntés. Ha figyeled a médiát akkor van, ha nem nézed/hallgatod a médiumokat, akkor a Te valóságodban nem létezik.

A legnagyobb vállalkozás az országban az állam, ami nagyjából 1 millió 300 ezer embernek ad munkát.

Ebből következik, hogy hihetetlen magas cash-flowal rendelkezik, így hát amit meg tudnak keresni “maguknak” a vezetők, az is sok. A leggazdagabb politikai szereplők vagyona teljesen jelentéktelen a teljes pénzáramláshoz képest.

Azok az emberek, akik nem ezt a vállalkozást vezetik, azoknak semmi köze ahhoz a pénzhez, amit ez a vállalkozás mozgat. Ezek az adók, Eu-s pénzek, illetékek, büntetések, és még ezer dolog.
Aki azt gondolja, hogy egy másik, tőle teljesen független vállalkozás döntéseihez, bevételeihez köze van, az téved.

Ha nem tetszenek a “saját” bevételeid, érd el, hogy Te vezesd ezt a vállalkozást, tanulj meg végtelen mennyiségű tudást, alkalmazz több százezer embert, vagy csináld meg a saját vállalkozásod, és ismerd be, hogy valószínűleg már első alkalmazottat sem tudod csak úgy felvenni, aminek természetesen senki más nem az oka, csak a saját nem-tudásod.

Jelenleg nagyon sokan abban a hitben vannak, hogy bármilyen politikai változás kihat az egyéni “életminősége”. Hát nem!

Az egyetlen, ami a saját életedre hat, az az amit Te csinálsz. Ahol most tartasz, oda azok a döntések vezettek, amiket eddig meghoztál.
Lehetsz gazdag, szegény, boldog, szomorú, (stb) azon múlik, mit “intéztél” magadnak.

Ebben az országban mindent el lehet érni, minden adott a sikerhez, nyugalomhoz, senki nem gátol meg senkit semmiben, kivéve az egyén önmagát.

A poszt célja a “belátás”. Lehet máshogy gondolni, de a belátnivalón nem változtat sajnos. Ha csak 1 ember azt mondja, kikapcsolom a tv-t, és kezdek inkább magammal valamit, akkor már megérte. Sok sikert azoknak, akik képesek önmagukat meghaladni! 🙂

Minden ami körül vesz, csupán “létezik a maga módján”, anélkül, hogy véleményt vagy jelzőt kellene társítani hozzá.
Ha nem időzöl a felesleges előjelek legyártásával, akkor a fejlődésed sebessége minden területen felgyorsul.

Sziasztok!

Egy megosztó téma következik (ismét), de ha egy kicsit hajlandó vagy félretenni az önmagadról kialakított képet, sokat profitálhatsz ebből a gondolatból, és a tettek mezejére léphetsz.

Az emberek többsége abban az illúzióban él, hogy a munkája, és a keresetéből finanszírozott albérlete biztonságot nyújt számára. Sajnos ezzel az a probléma, hogy ez a nézet megakadályoz a valós haladásban, mert azt az érzetet kelti, hogy bizonyos kérdések megoldottnak tekinthetők.
Abban a hitben élni, hogy a havi kereseteddel nem történhet semmi, az is tévedés. Több millió példa van arra, amikor ez rosszul sült el.

Bérből és fizetésből általában 2-3 évtized alatt szokták az emberek megoldani az ingatlan problémájukat. Ez rengeteg idő, csupán annak a tévedésnek köszönhetően, hogy a biztosnak vélt “dolgot” választva, ne merjen az ember belekezdeni semmibe. Egy lakást meg lehet venni pár év, de akár pár hónap alatt is. Ez csak az adott személy tudásának a függvénye, vagyis, hogy mennyire sikerült a nem-tudást okozó “fátylakat” felszámolni.

Akinek nincs se ingatlanja, se ingósága, az valójában nem is igazán tud mit elveszíteni. Veszteség csak azt érheti, akinek van valamilye.
Egy normális felnőttnek van annyi ismerőse, barátja, rokona, hogy gond nélkül át tudja hidalni, ha egy nagyobb eredményt célzó próbálkozás, okoz egy kis átmeneti nehézséget. Arról nem is beszélve, hogy lehet eleinte párhuzamosan is csinálni az alkalmazotti munkát és a vállalkozást, így méginkább kockázatmentes.

Én azt tanácsolom, hogy akinek van egy kis bátorsága, az a szükséges tudás elsajátítása után, nyugodtan kezdjen bele valamibe, amivel esélyt ad az életkörülményei és a keresete javítására. A semmit nem érdemes a nem-tudás hatására félteni.

Ha belevágnál valamibe, és kérdésed van, írd meg nyugodtan privát üzenetben, és segítek.

Bármennyire is “bármilyen” (szomorú, vicces, értelmetlen, sajnálatos, stb.), a legtöbb ember szeretne több pénzt keresni.
Azonban a többség legyártja az okát annak, hogy miért nem tudnak a bevételei növekedni. Ez sehova sem vezet, és teljes mértékben a nem-tudásra épül. Nem létező akadályokat építenek fel, és erre hivatkozva igazolják az eredménytelenségüket ezen a területen.
Ezzel szemben az a valóság, hogy leginkább másról sem szól a világ, mint hogy ide-oda tologatják a pénzt az emberek egymás között.
Ha ebből a szemszögből nézed a dolgokat, akkor máris rájöhetsz, hogy csak ki kell találnod valamit, például egy terméket vagy szolgáltatást, amiért mások szívesen fizetnek.

Ha megfelelő elveket használsz, és fejleszted magad, akkor minden esélyed meg van arra, hogy növeld a kereseted, azonban fontos, hogy a pénz sosem motiváció, csak a jól végzett munka természetes következménye.

Szenvedés és szenvedtetés

Az emberi lét szendevéssel teli, melynek oka a vágyakozás. Ez a későbbiekben kibillentséget, és beszűkült tudatállapot okoz, amikor a vágyakozás tárgyának megszerzése nehézségekbe, akadályokba ütközik. Mindenki eldöntheti, hogy egy olyan történésre, helyzetre hogyan reagál, amelyre nem vágyott, vagy nem úgy alakult ahogy tervezte. Ebből a reakcióból tudatossággal még következhet harmonikus állapot is, azonban “rosszabb” reakció esetén lehet belőle szenvedés is.

A spirituális fejlődésükkel nem foglalkozó emberek csak nagyon kis része tudja a szenvedés nélküli reakciót választani, mert az egó mindig próbálja megszerezni a vélt énképéhez illő tárgyakat, tulajdonságokat, és minden mást, amivel tévesen azonosítja magát.

Ha a környezetünkben szenved valaki, jó eséllyel át tudja ragasztani ránk ezt az állapotot. Mi magunk is kibillenhetünk amiatt, hogy nem vágyunk egy olyan ember társaságára, aki a környezetünkben idegeskedik, problémázik. Ilyen esetekben érdemes tudatosan figyelni önmagunkra, felmérni az érzéseket amiket az adott helyzet kivált, és úgy reagálni, hogy mi se, és a környezetünk se szenvedjen.

Ezt nem könnyű elérni, de ha sikerül ennek a működését megérteni és átültetni a gyakorlatba, akkor sokkal egyszerűbben meg tudjuk oldani a feladatainkat, nem állítunk elő problémákat, amelyek valójában nem is léteznek, és nagyot javul a produktivitásunk, többek közt a szenvedéssel töltött idő felszabadulása miatt.

Az ember tapasztalatvilágát a meggyőződései alakítják. “Külső okok” nem léteznek, így be kell látnunk, hogy amit a világtól kapunk, azok az öntudatlan kivetítéseink eredményei.

Karma és dharma

Ez a két fogalom rengeteg módon értelmezhető, és ezen értelmezések az egész egyszerűtől a nagyon bonyolult szintig terjednek.

Legegyszerűbben úgy lehet a karmát megfogalmazni, hogy egy folytonos következmény halmaz, ami a cselekedetek, történések világát jelenti, abban a formában, hogy a tudatunk nem kapcsolódik az aktuálisan végzett tevékenységekhez.

A karma és dharma szorosan összefügg, és ha az egyén fejlettsége és filozófiai ismeretei lehetővé teszik, akkor egy egyszerű tevékenység is tartozhat a karmához és dharmához egyszerre. Például ha futás közben nem cikáznak a gondolataid, hanem a tudatod és a tested is fut, akkor megvalósítottad a futással a karmát és dharmát is.

A dharma az ösvény, amelyen a spirituális területen fejlődni kívánó ember halad. Lehet szerzetes, vagy világi gyakorló, aki nem mondott le a létforgatag okozta vágyakozásról, avagy szenvedésről.

A dharmában való időzés és fejlődés javítja a tisztánlátást, és a felesleges dolgokról való lemondás által csökkenti a szenvedést. A fizikai testünk fenntartása, valamint a vélt és valós anyagi szükségletek megteremtése a karmához tartozik. Ezért sem lehet például a pénzkeresést figyelmen kívül hagyni, mert ugyan a spirituális ösvényen való haladásnak nem feltétele a kereset, de ha a fizikai testünk fenntartását felfüggesztjük, akkor a dharmában sem fogunk tudni fejlődni valószínűleg.

Az általam használt rendszer úgy oldja meg ezt a problémát, hogy néhány év odafigyeléssel, tanulással, és céltudatos tevékenységgel kiküszöböli a pénzkeresés kényszerének a problémáját. Könnyen belátható, hogy sokkal nyugodtabb és harmonikusabb élete lehet valakinek, ha a dharmával többet tud foglalkozni, mert a pénzkeresés kényszerét maga mögött hagyta.

A legtöbb dolog szempontjából nincs múlt és jövő, ezért csak az számít, amit most, a jelenben teszel.
Ne várj a megfelelő pillanatra, mert az sokszor nem jön el.
Ne gondolkodj!
Cselekedj!

Sziasztok!

Ebben a posztban annak a tevékenységnek a kiválasztásáról lesz szó, amiből megél az ember.

Mivel filozófiai szempontból ez a témakör nem releváns, így főként vezetéselméleti és pénzügyi szemszögből célszerű nézni.
Nem vagyunk szerzetesek, így még azok is “csak” világi gyakorlók, akik felvállalták például, hogy a buddhista rendhez tartoznak.
Itt élve kénytelen vagyunk bevételre szert tenni, hogy önmagunk fenntartását finanszírozni tudjuk.

Néhányan hajlamosak azt gondolni, hogy anyagi kérdések nem illenek ide, viszont meg kell érteni, hogy egyik témakör sem képes minden problémát önmagában megoldani.
A filozófiával való foglalkozás az életminőséget nagy mértékben képes javítani, de a pénztárcánkra direkt módon nincs hatással.

Vezetési szempontból mindenképp olyan tevékenységet kell választani, amiben az ember rendelkezik a megfelelő tudással, vagy meg tudja tanulni, és tud ezáltal mások problémáin segíteni, vagy kielégíteni a vágyaikat. Olyan munkát nem szabad végezni, amivel az ember nem tud azonosulni. Ez kibillentséget okoz, és visszaveti a kreativitást, és a produktivitást.

A másik nézőpont, ahol pénzügyi szemszögből vizsgáljuk meg a lehetőségeinket. Ezen a területen érdemes az ”egységnyi tevékenységre vetített profitot” figyelembe venni, amiből kiderül, hogy egy adott munka, vagy értékesítés alkalmával mennyi hasznunk keletkezett.

Gyufát árulni nyilván rosszabb, mint pl. autókat, viszont nem törvényszerű, hogy az egységnyi profit függne a befektetés mértékétől.

Sziasztok!

Köszönöm, hogy ennyien csatlakoztatok, megpróbálok mindenkinek hasznos információkkal szolgálni.

Az év első témája az anyagi célok elérése lesz, mivel ez szinte mindenkit érint, és sok ”szenvedést” el lehet kerülni, ha megfelelő tudásra tesztek szert ezen a területen.

Ebben a posztban a legalapvetőbb nézeteket szeretném leírni, melyek a fő akadályok.

Meg kell érteni, hogy milliomosnak lenni nem kivételes, vagy nehéz dolog. Több száz millió ember milliomos a Földön, és ez bizonyítja, hogy nincs benne semmi megvalósíthatatlan.

Ezek az emberek szinte kivétel nélkül vállalkozók. Magyarországon sem jellemző az az alkalmazotti fizetés, amiből meg lehet gazdagodni, ezért én nem is tanácsolom senkinek, hogy munkavállaló legyen.

Ha valakinek olyan vágyai vannak, amit a keresetéből nem tud finanszírozni, akkor valamilyen megoldást kell keresni.

Általában már ezt sem teszik meg a legtöbben, mert minden fajta kifogást találnak, ami nem teszi lehetővé, hogy változtassanak.

Az akadályokat nem kell elhárítani ilyen értelemben, hanem eleve nem kellene őket kitalálni. Ha ezt a dolgot sikerül megérteni, máris sokat javul az ember tisztánlátása.

Ezután kell átgondolni, hogy a szinte végtelen lehetőség közül mivel van kedved foglalkozni. Van-e tudásod a kiválasztott tevékenységhez? Ha nincs, az nem baj, tanulni kell, el kell menni tanfolyamra, vagy internetről, könyvekből képezni magad.

Amikor “szakmai” értelemben készen állsz, 2-3 nap alatt lehet céget alapítani, aminek a költsége 40-50 ezer forint általában.
A főállásod, ahol az alkalmazotti fizetésed kapod, fizeti a járulékaid, így a “másodiknak” vállalt saját céged semmilyen költséget nem termel, amíg bevétel nem alakul ki, így nem veszthetsz lényegében semmit.
Viszont ha nem próbálod meg, biztos, hogy nem is nyersz!

Biztos sokatoknak ismert információk ezek, főleg aki vállalkozik már, de nem biztos, hogy mindenki tudja, és tisztában van azzal, hogy ezek egyszerű dolgok valójában.

Természetesen lehet mondani, hogy ez le van egyszerűsítve, de alapvetően így el lehet kezdeni gondolkodni a pénzkeresés kényszeréből való kiszabadulásról.

Legközelebb a tevékenység kiválasztásának szempontjaival folytatjuk.