Helyes szülők nevelése

Deep Draw - mélyrajzolás, a lélekből belülről jövő rajzok, amelyek az érzéseinket, az élményeinket és megérzéseinket, intuícióinkat mutatják.

Mindezt a pszichológusok, a szociológusok, és pszichiáterek vizsgálják, és mindazok, akik pedagógiai, szociológiai, és andragógiai kutatásokat, felmérések, vagy oktatási, oktatói és fejlesztői tevékenységgel foglalkoznak.

Érvényesek a mérési információk, hogy hova helyezi önmagát és másvalakik a képen, rajzon; milyen gyorsan készíti el a rajzot, mi látott, vagy mit lát, és mit érzékel, érez.

Folyamatosan mérni érdemes lenne, mert segíthet a balesetek utáni rehabilitációban, és nem csak a beszédben, megértésben, szövegértésben.

A beszéd képességében 💬 sérült személyek ne beszéltessék, (a mérgezés miatt nyelőcső, vagy nyelv sérült, vagy tüdőbeteg, tüdőgyulladásban és egyéb betegségben szenvedő), vagy embóliában szenvedő beteget, hanem rajzoltassák, vagy tanulják meg a jelnyelvet, a kézzel mutatást, vagy az írást, az hogy hogyan lehet írásban kommunikálni legjobb szinten.

Ismerősök és ismeretségek közötti kapcsolat vizsgálata: párhuzamos érzékelés,

:- A hibás szülő -:

~ elhanyagolja a gyereket,

~ rongálja a gyermek megélhetési képességei, születése előtt veri önmagát, vagy őt verik és hagyja a bántalmazás, és senki sem segít neki - ez nem az ő hibája, hanem a társadalomé,

~ a hibás szülők lopnak (fosztogatnak, tolvajkodnak), csalnak, feltörnek, dohányoznak, alkoholizálnak (italoznak), drogoznak, öntudatlanok, pajszerrel járnak,

~ rossz társaságba, politikai körökbe járnak és a gyermekek ellen a hátuk mögött rosszat tesznek.

~ rossz társaságba, politikai körökbe járnak, és a gyermekek elő rossz magatartás tanúsítanak, csúnyán beszélnek, káromkodnak,

~ az autóiparban, közlekedési iparban, filmipar (horror) részén dolgozik, vagy vegyipari munkás, környezetszennyező cégnél dolgozik, vagy képviseli,

Amit nem lehet egynek, azt nem lehet a többinek sem.
Valójában az egész társadalomban (és akármelyik, akármilyen világban) tilos lopni, csalni, fosztogatni, megtámadni, mérgezni; gúnyolódni, nevetségesség tárgyává tenni valakit, megtéveszteni vagy kihasználni valakit (kivéve ez alól a filmes effektusok, látványtervek).

A másik emberrel való bánásmód nem okozhat (!) sérüléseket egyik személynek sem, úgy kell intézni a jó szülőnek a dolgokat, ha a gyermekük színésznő, vagy színész, ha valaki egyéb foglalkozású akkor is.

Aki a saját helyzetét nem tudja rendbe rakni, tenni (már idős, súlyos betegségben szenved(ett), baleset áldozata volt), az nem hibáztatható, (pl.: M. É.), ugyanúgy az sem, akit végelgyengülés miatt öltek meg, védtelen volt, szülése körülményeit illetve; munkakörülményi, ügyintézést illetően. (pl.: utcán találják összeesve...

A rossz szülő, veri a gyerekeit, rontja a tanulmányi eredményei lehetőségeket, rontja a megélhetési lehetőségek.. életvesztés sérülések okozott...

Az okos és helyes szülő, jó szülő:

~ nem bántja a gyerekét, sem a gyerekeink gyerekét (ha ő már nagyszülő),

~ nem mérgezi, és nem éhezteti, nem veszélyezteti,

~ hagyja és segíti; hogy jól tanulhasson,

~ jó példát mutat és ad,

~ nem hagyja kisiklani - vagyis; nem züllött, ő maga sem, nem fogyaszt sem alkoholt, sem drogokat,

~ nem romázza, cigányozza le, nem sérti meg, nem alázza meg: épp ellenkezőleg: felemeli, dícséri. (a képességeit erősíti, dicséri, segíti megtartani.).

~ nem fojtogatja a gyerekét, sem a gyerekek gyerekeit,

~ nem kontárkodnak bele a gyermekük - felnőttkori életében sem,

~ nem háborgatja a gyerekkori, sem a felnőttkori barátokat, viszont nem hagyja bajban a gyermeket,

~ megfigyelő a környezetre, ha a gyermek, vagy felnőtt korban lévő személy (családtag) figyelme roskad, lankad, akkor felhívja a veszélyre a figyelmet, nem hagyja cserben és nem csapja be,

~ soha nem veri meg a gyermeket, gyermekét, sem akkor amikor gyerek, amikor felnőtt,

~ nem nézi hülyének, nem nézi idegbetegnek, és nem minősítgeti mocskolódással, gúnyosan, megalázással, meggyalázással,

~ nem hagyja magára a betegségében a gyermeket, ha gyerekkorú, ha felnőtt akkor sem, és segíti => nem rombolja = hanem felépíti a rendszerét, amit a gyermek programozással létrehozott és a tudománnyal foglalkozott, nem manipulálni próbálja, hanem az eredeti átadja részére. (amikor megsérült).,

~ nem istennek és nem bűnözőnek próbálja nevelni a szülő a gyermekeket; hanem a védekezésre képes személynek... nem ellenséges vele.

~ konzultálnak azokról a problémákról, amelyekről a gyermek a munkahelyével kapcsolatosan beszélgetéshez, lehetséges.... ami nem mondhat el az megőrzi titoknak, a titoktartás szabályai szerint.

~ ha gyermek rádióadást készít; nem zavarja bele, nem akadályozza meg, sőt valamilyen témában pl.: pénzügyi tanácsadó, vagy balesetmegelőzés és biztonsági - közlekedési információk közlésére társak lehetnek (társszerkesztők, másik gépről felválva). GoldWave és valamennyi stúdiószerkesztő programra van szükség ehhez.) pl.: Hangrögzítő, szükséges végzettség ehhez: multimédia-fejlesztő technikus, hangtechnikus-hangmérnök. Irigység mellőzendő, abbahagyandó.
Normális családban a szülőnek a gyermek nem az ellenséget, fordított helyzetben sem!!

A T. O.-s (tanulmányi osztályon dolgozó nő, vagy férfi) "néni", fiatal vagy idős hölgy, bácsi nyomogatja a gombokat, beírja az érdemjegyeket, az ügyintézés, a másik ember tanulmányait segíti, mennyi jövedelmet kap?
És tanulja a szakmákat, mert egyébként andragógus!!!! és nem akar lecsúszni.
Nem akar hülyülni, nem akar csúnyulni.
Hol van a megbecsülés, és elismerés?
A dékáni iroda munkatársai, az ügyintézés, a rendezvény és az oktatásszervezés, a vizsgaszervezés, a tanulmányi élet minőségének létrehozója, megvalósulása.

Hagyni kellene a diákokat is, és a későbbi felnőttet nagykorút szerepelni kidobás, meggyalázás, és fenyegetés nélkül, megverése nélkül.
Beszélni kell vele arról, mi az isteni és mi az ördögi?
Ne fogadja el, ha bántják, bántalmazzák, ő se bántsa sem önmagát; se másokat,
kivél önvédelem, ha őt, őket bántalmazzák.

Nehéz úgy szülőnek lenni, hogy önképző, vagy tanulmányai folytató és dolgozó, és ne legyen erőtlen, lagymatag, de ne legyen se harcias, bántalmazó, de nyugodt sem, - mert azzal feladás látnak bennünk, hogy az gondolják, hogy semmik vagyunk.
A problémáinkról beszélni kell valakivel, aki megértő, és nem feltétlen pszichológussal, mert az olyan degradáló, becsmérlő, negatív, az feltételezik rólunk, hogy őrültek, hogy bolondok vagyunk, pedig nem...
Vagy legalább önmagunknak mondjuk el, igazából, hogy mi az, amin túllépve és az átélve mint egy rég a valóságból, az érzés alakítja; mi az, amitől félünk, és mi keltett rossz érzést bennünk, de ez másnak n mondjuk el, mert lehet, hogy ezzel fognak kínozni, aztán ha sokat erősödünk, már nem fog tudni semmivel sem kínozni...
Az értelmünket őrizzük meg minél további időszakra, ne hagyjuk, hogy lebeszéljenek róla, ne hagyjuk, hogy elbutítsanak minket.

Amíg a tanulmányok, és tudományok rejtélyeivel ismerkedünk, ideje élni is közben, az élményeket megfigyelni és összegyűjteni, rendszerezni magunkban, mert soha vissza nem térő alkalomnak tűnik.

Érdemes úgy élni, ne csak kívülre és nem csak belülre, önmagunkra figyeljünk; mindig váltva szemléljük és figyeljük környezetünket, társainkat és önmagunkat is.

A helyes szülő felelős szülő, megmutatja az embernek (a gyerekének, ha lány, ha fiú) az élet másik oldalát is, azt; ami kerülendő és rossz példa - úgy mutatja meg, nem ő követi el, hanem csak beszél róla...

Az, akiről ítélkeznek, nem valószínű, hogy igaz, mert a legtöbb alkalommal tévesen ítélkeznek és bírálnak... pl.: festett haj, piercing, vagy tetovált személy.

Súlyosan megfenyegetett személy csak rejtőzve élhet, ha zaklatták.
Nem igaz, hogy börtönviselt = tetovált...

Van akink a tetoválás jelenti az életben maradást, mert a traumáka, problémákat másképp nem tudja elviselni... mindegyik dologból erőt kell kapni valahogy, különben csak vesztes lenne az ember és legyőznek.

Jobb bátran élni, mint örökre báránynak maradni, akiket csak sodornak, darálnak, és mártírkodnak; de ne legyen elkövető, ne legyen rossz személy... Ne legyen alkoholista, sem drogos.
Csak a jó a helyes életmódot kövess.

A felvilágosítás, ne 14-15 évesen, ne is 9-11 évesen, és ne is 18+ évesen történjen, hanem még időben, de soha nem lehet tényleg időben, mert mindig veszélyben vannak a felnőttek, a gyerekek is.

Sokszor el sem jutnak a felnőkorig, mert gyerekkorban megerőszakolják az emberek a lányokat, főleg az osztálytársaik miatt van a veszély. (Ne add oda magad, senkinek sem!)

Szétszakadt családot eredményez az, ha az erőszaktevő anyát és apát elkülönítik egymástól, a gyereküket, gyerekeiket, pedig örökbefogadó szülőkhöz jut, vagy nevelőintézetbe árva-otthonba jut elhelyezésre, vagy házasítják 18 éves kor után; azonban nem lehet tudni, hogy mennyi idő az, és milyen társat talál, kényszerből ne házasodjunk.

Milyen sorsot kap a gyerek?

Ha csak egyszer is férjhez megy, vagy csak élettársa valakinek, utána fognak jönni a többiek, hiába nem akar mással lenni, rámásznak, mint a vadak, és csak megerőszakolják; akkor is, ha szép, akkor is ha csúnya.

Nem öröm a szere***zés.

Főleg akkor nem, ha nem elégedett alaki azzal, aki megtalál, mert unalmas, vagy a munkahely, vagy az egyéb dolgok, a viselkedés miatt.

Megbízható szülőknek javarészt Megbízható gyerekük van, kevéssé megbízhatatlan, míg megbízhatatlan szülőknek Megbízható gyerekük van, mert nem akar(ok) hülye lenni, nem akar(ok) értelmi sérült lenni, ha okos vagyok, márpedig okos vagyok, mert tanárnő és oktatásszervező oktató vagyok elsődlegesen.

Miből vásároljak (gyerekeimnek,) leendő gyerekemnek az oktatásügyre, a tanulmányaihoz, és az életéhez szükséges dolgokat, ha nem kapok fizetést hónapok óta, ha nem tudok kijutni és munkát helyváltoztatással végezni, teljesíteni; valamilyen távolságban menni? - sem nyomozóképpen, sem szoftverfejlesztőnek, sem tanárnői foglalkozásban, nem kaptam meg jövedelmem.

Semmilyen autószerelői munkám nincs, nem tudom teljesíteni, megöltek... az életem áráért kérem visszaadni részemre a költségeket, mint egészségügyi biztosítás (eho), helyreállítási költségek, tanulmányaimat segítő költségek és járulékos költségei!!!!

A szülők belegondoltak már abba, hogy miért lehetetlen sokaknak az, hogy egyáltalán közösségben legyenek, mert egy-két elmebeteg gyerek osztálytárs nekimegy a gyerekének, és az iskolában életét veszti az áldozat, csak mert halálra agyba-főbe ütlegelik, az iskolai felszerelési rongálják, bizony nem a gyermek (a „gyerek”) vagdalkózik, vagy rosszul viselkedik, ő csak védekeznek a d***l magatartású kiközösítő-kisemmiző mocskos rosszindulatú gúnyolódó osztálytársak ellen!

Valós joggal felháborodva azok magatartásain, ami a tanárnő, tanár, osztályfőnök; csak hárít: játsszátok le, el az udvaron.

Hiába jutott el valaki az érettségiig, és azon úl, vagy szakmáig; ha a teljesítmény ellenére meg sem becsülik, jogtalanul és alaptalanul mocskosan bánnak vele, megalázóan és gyalázóan.

Iskolaőr ne fenyegesse a gyermekeket, az őr, biztonsági őr ne bántsa a gyerekeket, ők bánthatnak minket fiatalokat, és a tanárnőket, tanárokat..., vagy az irodai dolgozókat?

Hogy is van ez?

Mindegyik embernek joga van a biztonságos élethez, az alapfeltétel és alapszükséglet.

Fiatalok és a droghasználat:
amikor osztálytársak fenyegetnek, hogy próbáld ki, ne engedelmeskedj, összevernek, ha verekedsz; intőt kapsz a tanárnőtől, a tanártól, akkor mit kezdhetünk, ott nincs mese életünket veszítjük.

HA nem akarjuk kipróbálni, nem próbáljuk ki...
Attól függetlenül csak megy az áldozathibáztatás, amikor belém, belénk szúrják az injekciós tűt, vagy az innivalóinkba, egy bulin, iskolai rendezvényen, vagy a büfében(!) beleteszik a drogot, vagy a gyógyszert, gyógyhatású készítményeket, vagy vegyszert.

Meg kell ismerni fiatalkorúak ügyeinek szakjogászaképpen, hogy mit akar a fiatal, és hogyan történt a használat, ha történt... a beteg személyek fokozottan veszélyben vannak, mert a használ gyógyszereikre, különböző hatással lehetnek egyéb készítmények, és kemikáliák.

tény, hogy a vegyiipari, és vegyészi, kémia szakos hallgatóknak ez kísérleti terep, és kísérleti jelleggel szakmai gyakorlat is egyben. (nem nekem).

A szülőknek ismernie kell a fiatalok, fiatalokat; az életkori sajátosságokat (+18) azt, lenni akarnak valakik, mindig egyéni tervük van a jövővel kapcsolatban, arra vonatkozóan.

Pl.: a szülő sem akarhatja az, hogy kipróbálja a fiatal a drogokat, és a fiatal sem akarja kipróbálni - kitart a mentesség mellett, de erőltetik, vagy erőszakkal beadják neki, semmi nem tudnak tenni ellene.

(amely nem feltétlenül rossz, és nem feltétlenül egyezik a szülő gondolatával.)

A labortechnikus és vizsgáló-elemző biológusoknak, kémikusoknak és gyógyszerhatástudományi vizsgálóknak, kutatóknak ismerniük a használt hatóanyagokat, hogy fel tudják találni ellen a megfelelő ellenanyagot.

Felfedező útnak indulnak a szakmákban, foglalkozásokban; megtalálja azt a területet, ami érdekli őket, amiben elindul, és tevékenykedhet, dolgozhat, sikert érhet el.

Hogyha a segítségadásban, és az ifjúsági, emberek közötti közösségi hálózatokban szeretne dolgozni és tevékenykedni, tudni kell beszélni velük és hozzájuk, és példát mutatni, hogy ellen tudjon állni a rossz hatásoknak.

Miért nem akarnak a diákok, fiatalok, és idősebb korúak a szüleikkel maradni, mert saját önálló életre vágynak, a saját szabályaik szerint élnek és ez így helyes, ne kövessék el azokat a hibákat, amelyeket szülei(n)k elkövettek, vagy tévedések...

Soha ne dobálja le, el az értékeket önmagától, magától valaki; inkább elajándékozza, ha már valaki nem hordja, vagy a rászorulóknak adja, a gyerekeinek adja... ez kellene tenni és nem kidobálni, nem tetszik valami, valaki a szülőnek, nem ilyen idegbajos módjára kellene viselkedni és patáliát csapni, mint ahogy bizonyos emberek csinálják.

Nem vagyunk egyformák, így a jó.

A gyerekeket, és fiatal felnőtteket, és felnőtteket IS tilos bántalmazni!!! ( tanulják meg!)

Bántalmazott gyerekek helyzetében a bántalmazó szülőknek nekimehetek; hogy határozatot, ítélt hozzak és rendet tegyek?

Nekik milyen érzés lenne ugyanaz az erőszakos, hevesen cselekvő bánásmódot: a bántalmazást megtapasztalni, amit a gyermekükkel, vagy másik ember gyermekével csinálnak, gyilkolásznak?

Nehogy már a rendőr, a nyomozó; nem intézkedhet, vagy az andragógus, aki megtörténni látta az eseményeket?

Hogy rendre utasítsam a bolondokat?
Ha ilyet látok nyilvánosan, a nyilvánosság előtt: pl.: villamoson, buszon, vonaton, metrón – akkor mit is lehet csinálni, ha szóvá tesszük és védjük a gyermeket, hogy ne bántsa őt, még fel vannak háborodva, hogy merészelik, „én vagyok az anyja, mi köze magának a lányomhoz, fiamhoz...”; viszont igazából sok múlik azon, hogy ki mikor kap segítséget, akkor is, ha fiatal és akkor is, ha már felnőtt, nagykorú „gyermekről” van szó a helyzetben!

Helyes az a tanítás:
Csak akkor verjük meg a nénit, bácsit; ha az a néni, vagy bácsi bánt minket, vagy bántani akar minket; békés szándékú ember ellen nem kell semmi tenni.
Soha ne engedelmeskedjenek, a cukros bácsiknak, akik cukorkával, vagy édességgel elcsábítják a gyermekeket, vagy elcsalják valahova, vagy elrabolják.
Az ilyen jellegű személyek csúnya dolgokra veszik rá őket, amellyel bajba jutnak.

Mi a feladata, küldetés a szülőknek,
hogy védjék, védelmezzék a gyermekek.
Tehát sajnos olyan ez, mint a villámhárító, nekünk kell figyelni és rajtunk csapódnak el a csúnya látványok a rossz élethelyzetek, amelyek láthaunk hétköznap, amelyekkel megkíméljük a gyermekeke, de valamelyik korosztály után nekik is látniuk kell; ilyen az élet rendje, és így hozza a sors, sajnos nem mellőzhetjük ezt, mert ha akarjuk, ha nem, megtörténik velük, velünk.
Az életben meggyengülés, és az életvesztés... az megtörténik, ha akarjuk ha nem, túl tudunk lépni rajta, sokszor nem is tudunk róla, hogy már átéltük, annyira felpörgünk munkahelyen, iskolában a vizsgára készülésben, és vizsgázás közben, a jobb eredményért.

Levizsgáztunk és még nem is tudjuk, hogy elvizsgáztunk, úgy érezzük valami még hiányzik, és visszamegyünk az ötösért, visszamegyünk egy még jobb eredményért.

Gyakran még éjszaka is átmegyünk oda, mert hiányzik nekünk valami, vagy valaki.

Ekkor nem tudjuk már, mert nem érzékeljük, hogy közben az osztálytársaink, vagy ismeretlenek vagy valamelyik családtagunk életvesztésig ver, ütött minket, vagy összeestünk a folyosón, vagy az utcán.

Ezért nem engedélyezett 18 éves korig a horror, és bizonyos thriller filmek megtekintése.

(( És ajánlott inkább könyv olvasása, ilyen témában, mert a képzeletünk, könnyebben megoldja mint a valós látványok. ))

Ha ő eltartana, akkor valóban adna pénzt, nekem, sajátképpen, és nem zsebpénzt, hanem amiből az ember normálisan, könnyedén megél; megélne.
Nem tudom ki rongálja, állandóan a szemem, hogy nem látok rendesen.
Az ilyen ember nem szülő; aki a szeretett gyermekét, vagy gyermekének gyermekét bántalmazza...

A helyes szülő odafigyel arra, amit a nagykorú gyereke mond neki, akkor is; ha tanár, és akkor is; ha andragógus végzettsége van.
És főleg akkor, ha tanítani szeretné valamire, mert látja hogy nem sikerül neki, félreérti és nem érti.
Aki tud angolul, vagy valamilyen magyaról elérő nyelven, akkor illendő lenne elfogadni és komolyan figyelni.

A szülők nem értik kezdetben a gyermekük beszédét, amikor ő látszólag és hallhatóan „gügyög”, vagyis a betűket, hangokat, és szavakat szeretné kimondani, ami észlelt, érzékelt és tapasztalt.

Valójában: a kitalált és megalkotott szavak nem csak hangutánzóak, hanem az, amit valós időben egy másik dimenzióban történni lát, vagy érez.

Lélekrészek jönnek át előző életekből, a balesetek miatt, a sérülésekből, vagy éppen azért, mert valahol életét vesztett...
pl.: ápolónő, vagy orvos a kórházból.

A valóság valójában látható és érhető, de sokszor torzítják, és módosítják, sok a hülyének tekintés, a "parasztvakítás"; erre fel kell hívni a fiatalok (a gyermekeink) figyelmét, már a megfelelő korban, amikor 18-20 évesek lesznek.

Ne csináljunk már olyan félreértéseket, félrevezetést, és játékot, hogy megvásároljuk, utána elfelejtjük; hogy vásároltuk és a „gyereket” zsaroljuk meg, hogy ez honnan van, az honnan van...
És a mikor főleg, már felnőtt a „gyermeknek” tekintett nagykorú személy, és a saját pénzéből, jövedelméből vásárol.

Tessék már szülőként is emlékezni rá, hogy mit csinálok, mit teszek, hogyan cselekszem, hogy és hova megyek, mi van rajtam, mit vásárolok és honnan van?

Tessék már felelősséggel élni, és nm dohányozni, nem drogozni, nem alkoholizálni... csak tisztán, ártalmas vegyszerektől és mérgektől mentes életet élni.

A gyerek alapvetően nem bűnelkövető, hogy ha a szüleitől sem az tapasztalná és ha nem követi a szüleinek tetteit, bizony hogy van olyan gyermek, aki nem követi őket, különben viselnie miért kellene a következményeit, hogy ha a szülei köveik el, követték el, rossz példát mutatva ezzel a gyermekeknek?
Elegünk van a gyanúsítgatásokból.

A helyes szülő segíti és motiválja az emberek, a gyerekei, ha felnőttek akkor is, az előadásokra, az eredményes teljesítményekre, és nem feltétlenül az iskola, hanem a művészetek és a tanulmányi eredményen kívül mindaz, amit megtanul, és a multimédiás produkciók megőrzésére és nem az ész nélküli továbbítására.
És nem küldi deszantra a lányát, még a fiát sem, hanem óvja tőle, és mellőzi.

Én nem akar soha rosszat a gyerekének, még félrevezetve sem.
Nem hagyja; hogy becsapják sem a gyerekét, sem a családját.

Szülőktől jót vár az ember, nem ellenségesség, nem packázás, piszkálódás, bántalmazásokat, sértegetés, megalázás, gúnyolódás, csupaszítgatás, és ellen-kampányokat, hanem támogatás, segítséget, elfogadás, és jó bánásmódot, a „gyerekem a legfontosabb” vezér elve, amely nem csökken sohasem.

És legalább az, hogy szeressen, akármi is történik vele, ne hagyjon életet veszteni, ne hallgasson a sértegetőkre, és foglalkozásában ne zavarja, ne akadályozza meg a dolgozó lányukat, fiukat.

És soha nem dobom utcára, nem várom el tőle, hogy rosszul viselkedjen; de a túl szigorúságot sem.
Hagyom élni, tanítom és példát mutatok neki... nem rossz példát, hanem a jót.

Mi hozza vissza az eszüket, a helyreállításért? A bíróság miért nem kötelezi őket a jóvátételére, és hogy viselkedjenek jól a gyermekükkel és a lakosság többi tagjával, illetve felelősséggel tartoznak a közösségért.
Nem csak az egészség helyreállításáról van szó.
Nem fogok könyörögni, azonnali jogot fogok gyakorolni.

Nincs a szülőknek szíve, amikor lányukat, fiukat kidobják, és dobálják, ütik-verik késelik részegen?
Amikor emberek felbérelnek a megölésükre, a katasztrófát szítják és nem a megelőzésben, nem a biztonság fenntartásában vesznek részt?
Amikor az ember folyamatosan széttépik, megölik, tönkrezúzzák?
Házasságuk, felnőttkoruk ellenére pólyás babáknak tekintik és hülyéknek nézik a „gyerekeket”, akik már rég felnőttek, 20-on éven felüliek?
Nincs lelkiismeretük az ilyen szülőknek?

A szülőknek nem elkergetni, elzavarni kellene a fiatalokat, az ifjúságot; nagykorú felnőtt gyermekeiket, nem is maguk mellett tartani, hanem megmutatni és megbeszélni, milyen ne legyen milyen a helyes, jó életmód: nem fogyasztanak alkoholt, nem fogyasztanak drogot kábítószert, és nem dohányzók.

Nem engednek a zsarolásnak, önvédelme alkalmaznak, ha fenyegetik őket, nem csak a diplomatikus megoldást – hogy feljelentést tesznek, teszünk, és beperelik, bepereljük az elkövetőket.
Vigyázni és óvni a tulajdont, nem kidobni.

Tudjuk, hogy igenis létezik másvilág, nem csak a szörnyek, mesealakok és tündérek fényes, vagy sötét országa-világa van érvényben és illik, illene rendesen tájékoztatni az embereket a történelemről, nem hazudozni; és a valóságot megfelelő korban megismerni.

A jó szülő, ismeri a valóságot, ismeri a pozitív - jó érzést, örömöt okozó (természetes), tehát nem gyógyszeres, nem italozó, nem befolyásol örömvilágot, a kedvező és előnyös, jó hangulatot eredményező légkör megteremtését, és mindez biztosítani kell tudni lányainak, fiainak; nem csak ígérgetni, majd felnőttkorodra jó lesz.
A veszély ismerésével, a körülmények megmutatásával, hogy milyen is tud lenni az élet, nem félelmet kell kelteni, hanem csak tájékoztatni, soha ne fenyegessen.

Ha a szülő; szereti a gyermekét, gyermekeit, vagy a gyermekének gyermekét:
Akkor arra igyekszik, hogy együtt, vagy külön, lakást alakíthassanak ki a gyermekeinek, gyermekének, vagy a gyermek gyermekének.

Akkor nem dobálja szét a gyermekének dolgai, sem a gyermekét a világban, vagy akárhol.
Akkor nem rongál meg semmilyen tulajdont; sem a sajátját, sem másokét, sem az osztálytársakét!

Akkor nem kérdőjelezi ❓ mg a gyermekét, és a gyermek viselkedésé, attól is inkább saját magában, saját maga keresi a hibát, hogy mit csinált rosszul és mikor volt a gyermeke ellen és nem keni másokra az elkövetett bűncselekmények.

(Akármilyen helyen, helyzetben; akárkivel találkozik, és akármerre jár.
Akárki is a barátja, férje, élettársa.)

Elismeri mit tett a gyermekével, és gyermekének gyermekei ellen!
Nem csak akkor, ha kérdezik tőle a nyomozók, - ja és nem bánja a nyomozókat, sem a tanárokat, sem szoftverfejlesztők! -

Nem a gyermekét akarja börtönbe zárni-záratni, a kedves édesanya által elkövetett bűnök miatt, ha utolérték, tetten érték bűnelkövetésen - már pedig így van -, amelyet lánya, fia ellen és családja ellen elkövetett.

Soha nem okoz fájdalmat sem gyermekeinek, gyermekei gyermekeinek, sem magának.

Nem hagyja, és nem tűri; hogy szórakoznak gyermekével, meggyalázzák, kigúnyolják, megverik, csúfolják...

Nem hagyja, hogy "tónyózzák", hogy hülyének tekintsék, vagy félrevezessék, becsapják.

Nevelői, tanári-oktatói, szülői, pedagógusi, felügyelői teendők.
Iskola – közösségi élet; egymás védelmezése lenne fontos.

A legjobb lenne, nem csak a veszélyekre felhívni a figyelme, hanem megoldási javaslatokat is mutatni, ne legyenek tanácstalanok a problémahelyzettel találkozva a fiatalok (nők, férfiak egyaránt).

Felügyelve a diákokra, fiatalkorúakra, felnőttekre, - kevesebb veszély, kevesebb öngyilkosság.
Felelősséggel egymásért.

Kevesebb szörp, több víz, természetes gyümölcslé és limonádé. Cukor nélkül.

Kevés, vagy egyáltalán zéró energiaital, helyette kávé, kakaó, vagy kapucsínó.
Ne legyen alkohol, ne legyen drogozás.
Figyelem: a fájdalomcsillapító és betegségek ellenszere nem drog; (ezért ez kivétel az előző alól)
Ne legyen dohányzás,
mutassunk jó példát.

Mondjuk el nekik, ne legyenek soha sem naivak, és miért nem?
Ne hagyják magukat becsapni.