28/07/2026
Mennyi dolog kaphatna más jelentést az életünkben, ha másképp élnénk meg őket?
Imádom a reggeli kávérutinomat, annyira, hogy mikor utazok mindig magammal viszem a kotyogósomat és persze mellé saját kávét. Külön kis rész jut nekik a csomagban.
Mintha azt üzenném magamnak: nehogy már egy ismeretlen helyzet elé kelljen állnom a reggeli kávém nélkül.
Most viszont annyira sűrű volt minden a pakolás előtt, hogy a főző otthon maradt és csak a szálláson szembesültem vele, ahol természetesen nem volt kávéfőző.
Ott a tenger, a nyaralás, minden adott lenne a felhőtlen pillanathoz, én mégis egy hiányra fókuszálva élhetném meg ezt az egészet.
De ugyanaz a helyzet (most például a főző hiánya) kétféleképpen is megélhető:
1. Az egyik: “Erre semmi szükségem nem volt, pont most, pont itt. Nyilván ez is csak velem történhet meg” Ez a probléma-nézőpont. Ilyenkor az agyad azt csinálja, amire megkérted, vagyis keresi, mi nem stimmel.
2. A másik: “Vajon mit lehetne kezdeni ezzel? Mit lehetne ebből kihozni?” Ez már egy egészen más kérdés és egészen más választ is hoz.
Nálam ebből lett végül, hogy a nyaraláson törökkávét készítettem. Ezen a képen az espresso tonic is abból készült, amit valószínűleg soha nem próbáltam volna ki így, ha minden a megszokott mederben zajlik.
Viszont remélem látod, hogy az életed minősége nem a veled történő dolgok minőségén múlik, hanem azon, hogy milyen kérdéseket teszel fel magadnak, amikor történik veled valami. “Miért pont velem történik ez?” egy zsákutca-kérdés, ahonnan nem tudsz továbblépni. “Mit kezdhetek most ezzel?” ez már egy út a megoldás felé.
Ami igazán izgalmas ebben, hogy a legtöbb nehézségünk nem a helyzetből fakad, hanem abból a jelentésből, amit mi magunk adunk hozzá. A hiányzó kávéfőző önmagában semleges tény. Az, hogy ebből “tragédiát” csinálok vagy “egy új felfedezést”, az már teljes mértékben rajtam múlt.
Mindannyian ugyanígy szerkesztjük a saját valóságunkat, csak épp ritkán vesszük ezt észre, mert olyan gyorsan történik, hogy nem is tűnik tudatos döntésnek.
Ott van bennünk egy hajlam, hogy a biztonságos és ismert kényelmetlenséget választjuk az ismeretlen és akár jobb megoldás helyett. Azért, mert az ismert még ha rossz is legalább kiszámítható. Az új mindig kockázat. Épp csak azt felejtjük el, hogy pont ezekben a résekben, amikor kisiklik a terv, amikor hiányzik valami megszokott, na ott bújik meg a lehetőség is.
Még mindig tanulom ezt a fajta figyelmet, de egyre inkább azt veszem észre magamon, hogy amikor egy nehézséget kihívásként kezdek el megélni, az agyam szó szerint másra áll rá. Nem a hiányra, hanem a megoldásra. És ez, hidd el, egészen más érzés belülről.
Szóval a kérdés talán nem az, hogy mi történt veled, hanem az, hogy milyen kérdést tettél fel magadnak, amikor történt.
Ilyesmiről is olvashatsz a hírlevélben csütörtökönként ❤
https://www.fnsportcoaching.com/hírlevél