22/07/2026
Egy kis visszatekintő a tanév végére: Júniusban 7. osztályosaink részt vettek a Magyar emlékek nyomában Szlovéniában és Horvátországban című Határtalanul programon június 2. és 5. között.
Bővebb beszámoló:
1.nap
Ez a négy napos kirándulás szinte egy igazi zarándoklat volt. 1200 kilométert utaztunk, hogy felfedezzük Szlovénia és Horvátország rejtett magyar emlékeit. Az első napon Pécsről indultunk, és 277 kilométert megtéve jutottunk el a Muravidék szívébe, Lendvára.
Lendva városa nagyon izgalmas hely, ahol megnéztük a várat. Abban egy kiállítást is láttunk Zala Györgyről, aki a budapesti Hősök tere szobrait készítette. A városban járva láttuk a Szent Katalin templomot és a különleges Makovecz Imre által tervezett kulturális központot is. Még egy fagyizót is találtunk, a Derviši cukrászdát, ami már 1923 óta működik. Bár ez nem magyar emlék, de a fagylaltot mindenki szereti, fagyiztunk is egy jót.
A környék falvaiban sok érdekes népi emléket találtunk. Bánután egy mintagazdaságban láttuk, hogyan építkeztek régen nádtetővel, és hogyan lehet ma is fenntarthatóan gazdálkodni.
Megismerkedtünk a modern akvaponiás rendszerrel, ami igazán egyedülálló a vidéken. Halak és növények élnek együtt egy körforgásban, ökoszisztémában. Göntérházán egy különleges, 19. századi fából készült „szoknyás” haranglábat néztünk meg,
ami régen a falu fontos találkozóhelye volt. Kapornakon pedig egy tájházban láthattuk a régi mindennapi használati tárgyakat.
A művészet is fontos része volt az utunknak, főleg Aquila János középkori festő freskói.
Bántornyán a templom falain Szent László legendáját csodáltuk meg, Nagytótlakon pedig egy különleges kerek templomot láttunk, ami belülről szintén tele van gyönyörű festményekkel.
A nap végén Bajánsenyén, a Tó panzióban pihentünk meg, kényelmes kétágyas szobákban, hogy felkészüljünk a következő napra, amikor Horvátország felé indultunk tovább. Az egész
út alatt együtt utaztunk a bánkis diákokkal, 2 busszal jártuk be ezeket a helyszíneket, és nagyon sok közös képet készítettünk a látnivalóknál.
2.nap
Ma korán indultunk Bajánsenyéről, hogy megkezdjük a horvátországi kalandunkat. A mai napra összesen 317 kilométernyi utazást terveztek nekünk. Sajnos az időjárás nem volt kegyes
hozzánk, mert egész nap szakadt az eső, így a várva várt varasdi sétánk és a barokk vár megtekintése végül elmaradt. Kárpótolt viszont minket Csáktornya, a Zrínyiek egykori hatalmi központja. A vár, amit a „Bán erődítményének” is neveznek, masszív téglafalaival és bástyáival nagyon tekintélyparancsoló látványt nyújtott még a szürke időben is. Belül egy modern múzeumot találtunk, ahol megnéztük a Zrínyi család családfáját és egy hatalmas idővonalat is, ami segített megérteni a kor eseményeit. Megtudtuk, hogy e falak között írta meg Zrínyi Miklós a magyar irodalom egyik legfontosabb művét, a „Szigeti veszedelem” című eposzt. Itt, Csáktornyán érte a halál is a költőt és hadvezért 1664. november 18-án egy tragikus vadászat során. A várkertben közösen megkoszorúztuk a hős Zrínyi Miklós szobrát, bár az eső miatt mindannyian esőkabátban és ernyők alatt álltunk a csoportképhez.
Délután tovább folytattuk az utunkat Dél felé a buszunkkal. Bár Varasd gyönyörű macskaköves utcáit most nem láthattuk, a hosszú utazás végén megérkeztünk a tengerpartra. Az esténket már a kraljevicai szállásunkon töltöttük, ahol a gyönyörű naplemetét csodáltuk a tengerparti szállásunk balkonjairól. Végre kipihenhettük a nap fáradalmait és felkészülhettünk a következő nap újabb élményeire.
3.nap
Az utazásunk 3. napján a „magyar tengerpart” felfedezésére indultunk, ahol gazdag magyar történelemi emlékekkel lépten-nyomon találkozva a mediterrán életérzést is megtapasztalhattuk. Mivel aznap a horvátoknál munkaszüneti nap volt, Fiume (Rijeka)
szokatlanul csendes és méltóságteljes arcát mutatta, de így is megcsodálhattuk a város eleganciáját.
Fiume: A magyar tengeri kapu Fiuméban sétálva megértettük, miért volt ez a város a Magyar Királyság számára stratégiai fontosságú. A kikötőben járva felfedeztük a magyar mérnöki tudás nyomait:
A kikötő partján ma is láthatóak azok az öntöttvas bakok, amelyeken olyan feliratok díszelegnek, mint „Mátyás Vasöntöde Fiume” vagy a budapesti „Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár”. Megismertük Hajnal Antal főmérnök nevét, aki az akkor modern kikötő megalkotója volt. A belváros felett magasodik a Kormányzói Palota, amelyet a híres magyar építész Hauszmann Alajos tervezett, és eredetileg gróf Batthyany Lajos villájaként is funkcionált. A napot Terszat (Trsat) várában folytattuk, amely 138 méterrel magasodik a tengerszint felett. A 13. századi erődítmény a magyar és horvát történelemben kulcsszerepet játszó Frangepán és Zrínyi családok emlékezetét őrzi. A várból elképesztő panoráma nyílt Fiumére és a végtelen Adria kékjére. Bekukkantottunk a Boldogasszony bazilikába is, amely évszázadok óta a tengerészek és haditengerészek spirituális menedéke.
Abbázia: A 20.század eleji elegancia és a tenger vakító kéksége
Délután Abbáziába (Opatija) érkeztünk, amely a 19. században a magyar elit kedvelt gyógyhelye volt a monarchia idejében.
Végigsétáltunk a Ferenc József császárról elnevezett tengerparti sétányon, ahol a mediterrán növényzet-agavék, pálmák, leanderek-között csodálhattuk meg a patinás épületeket. Riviéra a
javából! Láttuk a Hotel Palace Bellevue épületét, ahol Markusovszky Lajos, az 1849-49-es szabadságharc tábori főorvosa töltötte élete utolsó napjait. A nagy hőségben pedig már alig vártuk a fürdést a tengerben, tovább utaztunk Kraljevica felé Omišaljba, ahol a kissé hideg kristtálytiszta vízben való lubickolás igazán felfrissített minket. A sok látnivaló után a nap megkoronázása volt.
Fagylaltozás után a napot egy sétahajókázással zártuk, a motoroshajó fedélzetéről csodáltuk a partmenti sziklákat és a naplementét.
4.nap
Búcsú Horvátországtól
Elérkezett a „Határtalanul” kirándulásunk utolsó napja, amit Zágrábban, Horvátország lüktető fővárosában töltöttünk. Különleges érzés volt a magyar emlékek nyomában járni, miközben
mindenhol körülölelt minket a horvát kultúra és a történelem.
A városnézést a Kaptol dombon, a monumentális Szent István-székesegyháznál kezdtük. Megtudtuk, hogy az alapítása Szent László királyunkhoz kötődik még 1094-ből, így ez az egyik legfontosabb közös emlékünk. Bár a tornyok éppen felújítás alatt álltak és állványok borították őket, a templom méretei így is lenyűgözőek voltak. Innen a két történelmi domb közötti „hídhoz”, a híres Dolac piacra mentünk. Ez a hely pontosan olyan volt, mint a képeken: a rengeteg piros napernyős stand alatt helyi termelők
árulták a portékáikat, igazi nyüzsgő hangulatot árasztva. Ahogy továbbhaladtunk a középkori városrész felé, átmentünk a misztikus Kőkapun ami egyfajta időkapuként vezetett át minket a
polgári Gradec negyedbe. A Gradec szívében megpillantottuk Zágráb talán legszebb épületét, a Szent Márk-templomot.
A tetőzetén lévő színes kerámiacserepekből kirakott címerek messziről ragyogtak a borúsabb idő ellenére is. Itt, a téren áll a Báni Palota is, amely évszázadokon át a magyar király horvátországi helytartójának, a bánnak volt a székhelye, emlékeztetve minket közös múltunkra. Természetesen mi is igazi turistaként viselkedtünk: rengeteg fotót készítettünk a nevezetességekről, és csoportképeket is lőttünk a Jelasics téren, a bán hatalmas lovas szobra előtt. Rengeteg más turista is volt a városban, mindenki a történelmi emlékeket csodálta. Megnéztük Nikola Tesla emléktábláját is az egyik épület falán. Délután elindultunk hazafelé, irány Magyarország! A zöld buszunkkal vágtunk neki a kilométereknek. Bár a nap végére mindenki elfáradt – volt, aki az úton már mélyen aludt a buszülésben –, jó érzés volt, amikor Barcsnál átléptük a határt. Kellemesen elfáradva, de felejthetetlen élményekkel gazdagodva érkeztünk meg, tudva, hogy mennyi kincset rejt a szomszédos Horvátország és Szlovénia és a közös történelmünk. Köszönjük az utazásunk megszervezését, megvalósítását tanárainknak, és a mindennapi érdekes információkkal teli túravezetéseket túravezetőinknek.
