23/08/2026
🤍 A beszoktatás alatt sír a gyermek. Te pedig legszívesebben még százszor megölelnéd.
A beszoktatás egyik legnehezebb pillanata a reggeli elválás.
A gyermek sír.
Anya szíve összeszorul.
És olyan nehéz otthagyni őt…
Ilyenkor teljesen természetes, hogy a szülő legszívesebben még maradna egy kicsit.
„Még egy puszit adok.”
„Még egyszer megölellek.”
„Csak még megsimogatlak.”
„Még iszom egy kortyot.”
„Jó, akkor még egy utolsó puszi…”
„Most már tényleg megyek.”
És közben a búcsú egyre hosszabbra nyúlik.
Pedig bármennyire nehéz, a hosszú búcsú sokszor nem könnyebbé, hanem nehezebbé teszi az elválást.
A gyermek számára ugyanis a sok visszafordulás azt üzenheti:
„Anya sem biztos benne, hogy itt hagyhat engem.”
Ha egyszer elbúcsúzunk, aztán még egyszer, majd újra visszamegyünk egy puszira, a gyermeknek minden alkalommal újra át kell élnie az elválás pillanatát.
Ezért sokszor a legnagyobb segítség éppen az, ha a búcsú rövid, szeretetteljes és kiszámítható.
Legyen egy saját kis rituálétok.
Egy ölelés.
Egy puszi.
Egy kedves mondat.
Például:
„Szeretlek. Jó helyen leszel, az óvó néni vigyáz rád, én pedig ebéd után jövök érted.”
És utána indulás.
Nem azért, mert nem számít a gyermek sírása.
Hanem éppen azért, mert számít.
A sírás nem azt jelenti, hogy valamit rosszul csinálunk. A gyermek így fejezheti ki, hogy hiányzol neki, fél az újtól, bizonytalan, vagy egyszerűen nehéz számára az elválás.
És nekünk nem az a feladatunk, hogy mindenáron megszüntessük a sírást.
Hanem az, hogy megmutassuk:
„Látom, hogy nehéz. Itt vagyok. És tudom, hogy képes vagy rá.”
És igen…
anya is sírhat.
Anya is izgulhat.
Anya szíve is megszakadhat egy kicsit az első reggeleken.
Ez teljesen rendben van. 🤍
De próbáljuk meg, hogy a gyermek ne azt érezze:
„Anya miattam szomorú, nekem kell őt megnyugtatnom.”
A gyermek előtt inkább azt mutassuk:
„Bízom benned. Bízom az óvó néniben. Tudom, hogy ez most nehéz, de biztonságban vagy.”
Aztán amikor becsukódik az óvoda ajtaja, anya is vehet egy nagy levegőt.
Lehet sírni az autóban. Lehet telefonálni a nagymamának. Lehet kimondani, hogy:
„Nekem is nehéz volt.”
Mert a beszoktatás a szülőt is megérinti. 🤍
Nem az a cél, hogy a gyermek ne sírjon.
Hanem az, hogy a sírás mellett is megtapasztalja:
Anya elmehet úgy, hogy közben szeret engem.
Én biztonságban maradok.
És anya mindig visszajön.
Szülők, nektek mi volt a legnehezebb az első elválásoknál?
Óvó nénik, nálatok milyen búcsúzási rituálé vált be a legjobban?
👇 Beszélgessünk róla, mert ebben a néhány percben néha nagyon sok minden eldől.
