18/11/2024
Kisgyermekek online tanítása - Miért ne tanuljon online egy óvodás?
Online magyarórák gyerekeknek: Hogyan (ne) tanuljon gyermekünk magyarul?
Többször fordulnak hozzám kisgyermekes anyukák azzal a kéréssel, hogy online tanítsam 5-6 éves óvodásukat, amihez szeretném a következő neurolingvisztikai felismeréseket hozzáfűzni:
- Ebben az életkorban elsősorban az egymással való kommunikáción és a közös játékon keresztül (motorikus tanulás) sajátítják el az idegen nyelvet a gyerekek, ezért 3-4-5 éves korban még nem igazán lehet szervezett, irányított nyelvtanításról beszélni - még akkor sem, ha számos intézmény és/vagy szupermodern csodamódszer ezt állítja magáról.
- Ahogy 6-8 éves kor körül elkezdenek fejlődni a kognitív képességek és a nyelvhasználatnak megváltozik a funkciója, más lesz a helyzet. Csak ebben az életkorban válik ugyanis a nyelv a gondolkodás és az önkifejezés eszközévé, iskolásként már nem csak a felnőttek beszédének imitálása és a környezettel való kommunikatív interakció áll előtérben, hanem egyre jobban a szavak / mondatok / fordulatok által történik, és segítségével fejlődik is (!), a gondolkodás. Egy iskolás gyermek már nem csak képekben, hanem szavakban is elkezd gondolkodni.
- Ezért sokkal fontosabb és hasznosabb egy olyan személyt vagy közösséget keresni, akikkel és ahol kialakulhat egy fajta érzelmi kötődés. Egy szeretett referenciaszeméllyel - legyen az óvónéni, nagymama, legjobb barát/nő vagy bébiszitter -, való rendszeres nyelvi interakció teljesen megfelelő és elegendő egy idegen nyelv alapjainak elsajátításához óvodáskorban.
- Szervezzünk rendszeres játékdélutánokat, keressünk hasonlókorú játszótársakat, barátokat, vagy egy kedves, figyelmes, odaadóan törődő, gyermekünkkel magyarul kommunikáló bébiszittert, akihez kötődhet a kicsink.
Az online tanítást 10 éves kor alatt kifejezetten ellenzem, nemcsak az említett pedagógiai / pszichológiai, hanem biológiai / neurológiai okokból kifolyólag is, miszerint:
1.) Èrtelmetlen egy izgő-mozgó kisgyermeket statikusan lecövekeltetni 60 percre egy képernyő elé, ahol egy számára teljesen ismeretlen, és ezáltal megfoghatatlan (!) személy tart neki előadást, aminek ő pusztán passzív szemlélője, illetve hallgatója.
Egy óvodáskorú gyermek koncentrációs íve max. 20 perc. Mozgásigényéről és az emberi interakciókból táplálkozó kommunikációs mintákhoz szokott tanulási folyamatról nem is beszélve.
Elvont információtömegek passzív befogadására ítélni egy számára ismeretlen személy előadásában, számára megfoghatatlan virtuális médiumon keresztül, egyszerűen abszurd. Még a tanuláshoz szokott felnőtt agy, mint pl. egy egyetemistáé, sem tudja egy előadás információit olyan teljességgel befogadni online, mint személyes oktatás keretei közt, nemhogy egy 5-6 éves kisgyermek, aki formális tanításra idegrendszerileg még egyáltalán nem érett.
2.) Online tanításnál az interakció kisgyermekekkel csak csekély mértékben kivitelezhető, pedig a gyermeki figyelem fenntartásához elengedhetetlen a kölcsönösen aktív, személyes, felváltva zajló, érzelmi alapú kommunikáció, melyet a covidos évek alatt szerzett online-tanítások keserű tapasztalatai egyértelműen megerősít***ek.
3.) A képernyőt szemlélve rengeteg minden elvonja a figyelmét, nem tud fókuszálni sem a tanárra, sem a magyarázatra. Egy villogó, színes, zajos képernyő egy olyan ingergazdag örvény, ami egy 5-6-7 éves gyerek befogadó képességét leterheli, idegrendszere telítődik a beérkező információk tömegével, melyből ő nem tud szelektálni, nem tudja kiszűrni a lényeget. A gyermek ilyenkor leginkább csak ha hallja, de nincs mihez kösse a beáramló adatokat, sem vizuálisan, sem haptikusan, nincs személyes megélés, csak befogadás. Tudatosan és célzottan feldolgozni egy ilyen absztrakt információáradatot meg pláne nem sikerülhet egy óvodásnak. Az iskolaérettség elérése után, kb. 8-10 éves korban ez lassan változik, de itt sincs értelme 40 percnél hosszabb nyelvóráknak online.
4.) A tanító személy fizikai jelenléte ebben a korban elengedhetetlen az érzelmi kapcsolódáshoz, másképp nem tud kialakulni a tanárra irányuló figyelem. Egy bizalomra épülő tanár-diák viszonyhoz egy kisgyermeknek szüksége van a tanár látványának és hangjának való tényleges megismerésére, meg kell tapasztalnia a tanár személyét.
5.) Nagyban hasonlít ez a rajzfilmen keresztüli "nyelvtanulásra", ahol a kicsinket leültetjük a képernyő elé, abban a hiú reményben, hogy majd magába szívja a hallottakat. Nem fogja. Az lehet, hogy egy-két-sok visszatérő szót, esetleg még kifejezést is megjegyez, hiszen a meséknek ún. zárt szókészlete van, de ez még messze nem "tudás". A vizuális input ugyanis csak felszínesen "kapirgálja" az agykérget, a beáramló hangok, villogó képek özöne nem jut mélyebb rétegekbe, nem kerül feldolgozásra rövidtávú memóriaként a hippocampusban, és pláne nem szilárdul meg emlékként, értsd: hosszútávú memóriaként a neocortexben, tehát nem fog tudásként elraktározódni, amit később újra lehívhatnánk. Ehhez elkerülhetetlen a többszörös és aktív ismétlese az új szónak, alkalmazott nyelvtani szabálynak, mondatépítésnek etc. A nyelvtanulás szempontjából a rajzfilmezés leginkább a hallásértésben, ezáltal a kiejtésben és az idegen nyelv hangzásvilágában való eligazodásban segíthet, de ne várjuk egy óvodástól, hogy megtanul saját magától magyarul, mert megnézett 5 részt a Peppa malacból magyarul.
⚡Villámkonzultáció és nyelvi elsősegély:
Akiben kérdés fogalmazódott meg a bilingvális neveléssel, a tanulótípusokkal és az osztrák iskolai rendszerrel kapcsolatban, vagy személyre szóló iránymutatást szeretne, az forduljon bátran hozzám, egyéni tanácsadással villámkonzultáció keretében tudok segíteni:
Kétnyelvű nevelés - Hogy neveljünk bilingvális gyereket?
Hogyan lehet egy gyereket kétnyelvűnek nevelni? A bilingvális tanulás formái és eszközei, tippek és trükkök vegyes családban felnövő gyermekek mindennapjaihoz.