Bnei Baruch Kabbala Akadémia

„Az ember célja a Földön, hogy eljusson létezésének következő, ego fölötti szintjére. Tapasztaljuk, hogy az ego zsákutcába vezetett minket.

Miként érjük el ezt az új szintet? Erre tanít meg minket a Kabbala bölcsessége, ami azt mondja, hogy az összes hiedelem, szokás és vallás fölé kell emelkednünk. De az az érzésem, hogy addig is, amíg ez bekövetkezik, az emberiség komoly változásokon fog átesni.

Fokozatosan az emberiség meggyőződésévé válik, hogy szükségszerű eljutni a létezése következő szintjére. Felmerül azonban a kérdés: hogyan egyszerűbb ennek elérése?

Csak a minket kontrolláló Felső Erő elérésével kell foglalkoznunk, hogy minél jobban megismerjük és érintkezésbe lépjünk vele. Ezt az erőt hívjuk „Természetnek”.
A globális természetnek nem csak a mi világunk a része, hanem olyan más formák is, amelyeket nem ismerünk. Nem értük el ezeket, mert egoista érzelmeink és világnézetünk erősen bekorlátoz minket. Az emberiség célja a teljes világegyetem elérése.

Hogy ezt a célt teljesítsük, sok emberre van szükségünk azért, hogy ezt az óriási és bonyolult feladatot a lehető legapróbb szeletekre daraboljuk fel, és mindenki dolgozhasson a saját részén, majd a végén összeilleszthessük a darabokat.”

Dr. Michael Laitman

„A Természetben lévő egyensúly azt jelenti, hogy minden egyenlő és minden mindenkihez tartozik, beleértve a földeket is és mindazt, amit a föld magában hord (mint olaj, gáz, víz és így tovább). Az egyensúly akkor létezik, ha mindenkinek hasonló a hozzáállása a Természet forrásainak a felhasználásához.

Szükséges, hogy fenntartsuk ezt az egyensúlyt, amikor a Természet adományait fogyasztjuk: minden embernek hozzá kell jutnia azokhoz a szükségletekhez, melyek egy normális életvitelhez kellenek. Emellett az embereknek nem szabadna semmi olyat előállítaniuk, ami nem szükséges állati testük fenntartásához. Minden felesleg káros, és ellenkezik a Természet egyensúlyának törvényével.

Az emberek között az egyensúly törvénye akkor válik valóra, amikor mindenki csak abszolút szükségletének megfelelően vesz magához. Ez akkor valósul meg, ha senkinek nincs több, mint másoknak, és mindenki természetes igényeinek megfelelően részesül. És mi nem vagyunk egyenlőek ebben a tekintetben, mivel mindenkinek mások az eredendő tulajdonságai és igényei.

A Természet vagy a Teremtő célirányosan teremtett minket különbözőnek, abból a célból, hogy képesek legyünk egymás vágyait és gondolatait megérezni. Mindez azért van így, hogy kifejlesszünk egy vágyat a mások lelkének megérzésére, hogy megérezzük mások belső esszenciáját és vágyait. És akkor amennyiben el akarjuk érni a mindenki számára egyenlő ellátást, el kell kezdenünk érezni az embereket magunk körül, pontosan úgy, ahogy magunkat érezzük. Csak ilyen módon leszünk képesek egy sejtjévé válni egy testnek.”

Dr. Michael Laitman

„A Természettől fogva rendelkezünk a megfigyelés képességével, így elsajátíthatjuk annak tudását, hogy semmi nem létezik anélkül, hogy ne részesülne támogatásban saját ellentététől. A Földet például a Nap gravitációs húzása és a tőle távolító centrifugális erők közti egyensúly tartja keringési pályáján. Hasonlóképp, életünk a sötétség és a fény által meghatározott órák körül forog, látásunk pedig az összes szín egyszerre történő érzékelése (fehér), illetve az összes szín hiánya (fekete) által létrehozott spektrum segítségével működik. A meleg és a hideg, az éhség és teltségérzet, vonzerő és taszítás, szeretet és gyűlölet – mind-mind olyan ellentétpárok, amik olyanná varázsolják életünket, amilyennek azt ismerjük.

Nem taszítja vagy negálja semmi az életünket, ami ellentétes vele. Ellenkezőleg, lehetővé teszi és kiegészíti azt. Képzeljük csak el, micsoda barátságos, befogadó világban élnénk, ha be tudnánk látni, hogy embertársaink is hozzánk és a valóság egészéhez hasonlóan működnek. Képzeljük el, micsoda gazdagságot tapasztalhatnánk, ha üdvözölni tudnánk az emberi sokszínűséget (lásd: bőrszín, rassz, hiedelemrendszer, hajlam, nézőpont), és minden mást, ami különbözővé, mégis, egymást kiegészítő jellegűvé tesz.

Azt is elképzelhetjük, milyen unalmas és egy helyben toporgó világban élnénk, ha mindenki ugyanolyan volna. Nem fejlesztenénk ki a gondolkodás képességét, hiszen nem szorulnánk rá, hogy artikuláljuk saját álláspontunkat. Nem rendelkeznénk képzelőerővel sem, mivel semmi nem inspirálna vagy keltene érdeklődést bennünk. Elvesztenénk kreativitásunkat, életerőnket és életkedvünket. Még heves gyűlöletünket és a saját önelégültségünkben való dagonyázás kéjes örömét is annak köszönhetjük, hogy vannak emberek, akik különböznek tőlünk. Mihez kezdenénk, ha ők nem léteznének?”

Dr. Michael Laitman

„A Teremtőhöz való megfontolt közeledés azt jelenti, hogy szervezünk egy csoportot, egy szellemi központot, amely összegyűjt bennünket. Törekvésünk célja az előrehaladás.
A csoportban mindenki egyenlő és összefonódott állapotú. Kifejezett elvárásunk, hogy megtaláljuk a Teremtőt és hozzátapadjunk úgy, mintha az lenne az egyedüli esélyünk a megmenekülésre.

Ahogy egy kisgyermek ragaszkodik az anyjához (akinek nincs semmilyen ismerete a világról), megragadja őt, érzi őt, felismeri az illatát. Nincs szüksége semmi másra. Nekünk is hasonló állapotba kell kerülnünk: a Teremtőhöz kell ragaszkodnunk, ami csak a csoporton keresztül lehetséges.

Ez a mi üdvösségünk!

Konkrétabban, ebben az állapotban mi képesek vagyunk keresztül hatolni a Machsomon (a határon, mely elválaszt minket a spirituális világtól.
Ez az első lépés a kapcsolódáshoz, a hozzátapadáshoz, a Teremtővel való kapcsolathoz.”

Dr. Michael Laitman

„A hit erő, amelyet a Teremtőtől kapok. Ez megvilágosít, a vágyaim és a természetem felett tart, mint ahogyan a mágnes tart egy darab vasat a levegőben a gravitáció ellenében.

Ebben az esetben két erő érvényesül: az egyik a vonzóerő (a gravitáció), a másik az adományozó erő (a hit ereje, a példában a mágnes ereje) amely a vasdarabot a gravitáció ellenében a levegőben tartja. Ez a két erő szemben áll egymással. Ha az erő, amelyet a Teremtő sugároz, fenntart engem az élvezetre irányuló vágyaim felett akkor én „igaz” vagyok. Ha a Teremtő elenged, rögtön visszaesek az egoizmusba és akkor én „bűnös” vagyok.

Mit jelent a folyamatos hit? Elérem azt az állapotot, amikor a kapcsolatom a csoporttal folyamatos adakozásra ösztönöz, mintha a csoporttal szövetségre léptem volna a kölcsönös támogatás érdekében és a Teremtő ennek a tanújává lesz, megígérve, hogy örökké fénybe borít bennünket, ezáltal az adakozásban tartva a kapni akaró vágy felett (az ésszerűség feletti hit).”

Dr. Michael Laitman

„A kutak a homok alatt rejtőznek. Mindenhol megtalálhatók. Az élet gyökere mindenben, mindenhol ott van. A számunkra leglényegesebb, hogy kapcsolódjunk az élet gyökeréhez, értelméhez, és ne ahhoz ragaszkodjunk, amit önmagunkon kívül tapasztalunk.

Egyszerűen feltárunk valamit, ami eddig nem volt ott, korábban nem volt ott élet sem, de csak most ismertük ezt fel. Ezért, amire most fény derült, az jobb, mint ami korábban volt.

Lényege, hogy az élet céllal és jelentéssel bír, a természet óriási erői felemelnek és új életre keltenek minket, és ha komolyan kívánjuk, elvezetnek minket az élet forrásához.

Csakis úgy, hogy ha baráti körben dolgozol. Ki kell alakítanotok egy közösséget! Meg kell értenetek, hogy csak együtt lehettek sikeresek, csak a barátok jelentette környezetben.

Pontosan ezt kell megértenie a barátoknak. A kút a közöttük lévő kapcsolatban rejtőzik.”

Dr. Michael Laitman

„A spirituális emelkedés a Teremtés egységének érzete. Átéljük, hogy mindannyian kölcsönös szeretetben, egyetlen különleges kapcsolati mezőben létezünk, amelynek Teremtő a neve.

Az ember tisztán érzi, hogy benne foglaltatik a Teremtőben. Mindenki ebben az állapotban van. Ki sem kerülünk belőle. De vannak olyanok, akik ezt érzik, és olyanok is, akik elől ez rejtve marad. Egyénként és közösen is az a feladatunk, hogy teljes mértékben felfedjük a Teremtőt, és azt, hogy mi benne létezünk.

A Teremtő az adakozás és a szeretet minőségei, amik elkezdenek ragyogni az emberre, keresztül hatolnak rajta, minden oldalról körbeveszik és jófajta illuminációikkal teljesen a maguk bűvkörébe vonják. Ez az első találkozás a Teremtővel.”

Dr. Michael Laitman

„Az, hogy az ember milyen nehéznek ítéli meg az állapotát, attól függ, hogy miként értelmezi a célt, ami felé halad.

Ameddig a kívánt kimenetel felé megy, semmilyen állapot nem jelent neki nehézséget.

Úgy gondolom, átlátjuk, mi történik velünk, és mi az, aminek történnie kellene.

A jó és rossz állapot közötti különbség a köztünk lévő kapcsolat minőségében ragadható meg.

Amikor a kapcsolat korrigált és pozitív, minden szabadon áramlik, mint a víz az olyan csövekben, melyekben nincs semmilyen eltömődés. A lényeg, hogy ne legyenek blokkok, és senki ne akadályozza a többiek hozzáférését, sőt, akarja a többieket összekötni, hozzákapcsolni az áramláshoz.”

Dr. Michael Laitman

„Az embernek pontosan ott ahol van és ugyanazokkal a feltételekkel, amelyekkel rendelkezik, kell megpróbálnia semmit sem változtatni külsőleg, hanem erőfeszítést kell tennie azért, hogy minden egyes pillanatban a belső munkában maradjon. A környezeten keresztül, amivel most rendelkezik, legyen képes elégedettséget adni a Teremtőnek.

Meg kell értenie, hogy ez az a környezet, amelyet a Teremtő előkészített számára. És akkor az ember meg fogja érteni, hogy ezek a feltételek a legalkalmasabbak az előrehaladására.”

Dr. Michael Laitman

„Szükséges a megfelelő környezet.

Amikor a körülötted lévő emberek egy bizonyos módon gondolkodnak, elkerülhetetlen, hogy hasonlóképpen gondolkodj te is. Így vagyunk megteremtve.

Alapvetően egyetlen nagy rendszert alkotunk, melynek neve: Ádám.

Ebből következik, hogy amit a környezetem igaznak fogad el, azt én is igaznak tekintem.

Ha a vágyaimat újakra akarom cserélni, fontos, hogy ezek szükséges és lényeges vágyak legyenek az általam tisztelt emberek számára. Ekkor egyszerű lesz, hogy irányt váltsak.

Tehát nem a környezet önmagában az, ami számít, hanem az, hogy mennyire tartom értékesnek. Ha ezek az emberek fontosak nekem, befolyással lesznek rám.

Meg kell találni azt a közösséget, amely azt teszi, amivel nekem is foglalkoznom kell.

A Kabbala ezt mondja: »ha jó szabó akarsz lenni, keresd azoknak a szabóknak a társaságát, akik nagyra becsülik munkájukat. Meg fogod látni, hogy hozzáállásuk átragad rád is.«”

Dr. Michael Laitman

„Becsatlakozunk egy csoportba, és úgy próbálunk egységet alkotni, hogy az egyes ember motivációja nem különbözik a többiekétől. Hirtelen azt érezzük, hogy nem is tudjuk, hogy a gondolatok és vágyak az enyéim vagy a tieid. Minden egy közös salátává keveredik össze. Nem tiszta, hogy kihez tartoznak a lábak, karok és fejek. Minden közös. Ezek a spirituális kapcsolat jelei. Amikor ezt a közösséget érezzük, a tudás következő szintjére érünk: az egyénen kívül, másokban, másokon keresztül. Ennek az állapotnak a neve: a Teremtő elérése.”

Dr. Michael Lairman

„Az ember a csoporton, a barátokon keresztül kap erőt. Még ha ő maga nem is tárja fel és nem látja a Teremtő nagyságát, a barátaihoz közeledve érzi, hogy az bennük van.”

Dr. Michael Laitman

„Annak megvalósításával, hogy összekapcsoljuk magunkat és az összes embert a világon, új érzékeléseket és felfogásokat nyitunk meg a bennünk lévő valóságról. Ezzel párhuzamosan pedig harmóniát, békét és boldogságot hozunk erre a világra.

Remélem, hogy elkezdjük felismerni a kezünkben lévő rendkívül értékes kincset: egy módszert az egész emberiség egyesítésére és egységessé tételére.”

Dr. Michael Laitman

Dr. Michael Laitman: „Az igazi kabbalatanár ezt a bölcsességet egy képzett mentortól kapta, akihez mélyen kötődött. Az ilyen tanár igyekszik a megszerzett bölcsességet átadni a tanítványainak.”

Ön szerint lehet-e valaha is tökéletes harmónia az ember és a természet között, vagy mindig konfliktusban lesznek egymással?

Dr. Michael Laitman: A természet szempontjából az emberiség egyetlen egységes rendszer. Az egónk, amely arra késztet bennünket, hogy mindannyian mások kárára és önnön hasznunkra vágyjunk, különböző részekre és csoportokra oszt minket. Az evolúciónk azonban egy olyan pontra vezet bennünket, ahol felülemelkedünk az egónkon, hogy önszántunkból megvalósítsuk az egyetlen egységes integrális rendszerként való kapcsolódásunkat.

Ha pozitívan, egyetlen egységes rendszerként valósítanánk meg emberi kapcsolatainkat, akkor pozitívan áramló hatásokat látnánk az egész természetben, és akkor azt tapasztalnánk, hogy a természet – ásványi, növényi és állati szintjén – hogyan viszonyul pozitívan hozzánk.

Miért? Azért, mert az „emberi”, más néven a „beszélő szint” a természet legfelsőbb szintje.

Jelen valóságunkban azt látjuk, hogy az országok gazdagabbakra, kevésbé gazdagokra és erősekre oszlanak. A jövő felé haladva egy bizonyos fajta rendszernek kell kiegyensúlyoznia a kapcsolatainkat. Úgy gondolom, hogy az oktatás lesz a legnagyobb és legerősebb rendszer, vagyis egy olyan oktatási rendszer, amely az emberiségből egy egységes, harmonikus és békés viszonyokat teremtő, integrált rendszer létrehozását irányítja.

El kell majd érnünk egy olyan állapotot, ahol felismerjük a világméretű kapcsolatunkat mint egyetlen globális-integrált kapcsolatot. Egy ilyen rendszer fenntartaná a kölcsönös támogatás és egymásra való odafigyelés értékeit. Akkor nem lenne senki, aki kizárólag önmaga hasznára, mások kárára szerezne hasznot. Megszűnne az a verseny, hogy ki kapja a legtöbbet, és helyébe az a verseny lépne, hogy hogyan adjunk egymásnak egyre többet és többet. A jelenlegi egoista viszonyainktól teljesen eltérő kapcsolatokat kell kialakítanunk.

A fő szempont az, amit el kell fogadnunk, hogy az egész világ egyetlen család. Ha nem akarunk majd gondoskodni erről a családról – amelynek mindannyian tagjai vagyunk –, akkor a nap végén egyszerűen eltemetjük magunkat.

Dr. Michael Laitman: A Kabbala hiteles forrásai közé tartozik A Zohár könyve, Az ARI, Baal HaSulam és Rabash írásai. Ezeknek a forrásoknak a tanulmányozása biztosítja, hogy a helyes alapokon tanulunk.

Akkor érthetünk meg valamit, ha két ellentétet együttesen értünk meg.

Egyszerre kell elvégeznünk az analizálást, az elválasztást, az egyesítést és a kombinációt. Ha ilyen folyamaton megyünk keresztül, csak akkor juthatunk el egy bizonyos jelenség megértéséhez.

Máskülönben nem érezzük azt, amit meg akarunk érteni. Az a helyzet, hogy olyasmit szeretnénk érezni, ami nincs meg. Nincs bennünk, és negatívan viszonyulunk hozzá. Amikor megkapjuk, akkor érezzük magunkban.

Van az énünk a vágyaival és van valami, ami betölti ezt a vágyat. Ekkor két ellentét ismeri az értelmét: az egyik a másik nélkül, az egyik a másikkal. Ebből áll a megértés.

Ezért adunk mindig sokféle feladatot a gyerekeknek és állítjuk őket különböző nehézségek elé, hogy felhalmozzanak, építsenek és fejlődjenek.